szerencsétlen szerda

Ma egész nap olyanokat mondogattam magamnak, hogy örülj, hogy Párizsban vagy, örülj, hogy tavasz van, hogy Juli jön holnapután:)), hogy blabla, de közben meg elaludtam 20 percet (vagy perccel?), meg nem jött az RER félórán keresztül valami technikai ok miatt, emiatt nem tudtam bemenni az egyik órámra, amit pedig tökre szeretek, aztán lemaradtam az ebédről is, ugyanebből az okból (ti. mire beértem, pont csak annyi időm maradt, hogy kivegyem a Bibliát a könyvtárból, igen, a Bibliát :P), úgyhogy vehettem másfél ebéd áráért egy szendvicset, plusz nem működött se a lift (4. emeleten volt az órám), se a mozgólépcső a Défense-nál, ja és elszakadt a szoknyám is, persze napközben, amikor esélyem se volt megvarrni/lecserélni, aztán olvastam, hogy amit reggel szmognak véltem a vonatból, az a fukushimai mérgezett levegő* - jó, hogy nem vagyok aggódós típus, de azért akkor is! -, feltörte a lábamat a cipő, megint nem kaptam senkitől se levelet, se képeslapot:((, órákig álltam sorban, hogy kinyomtassak két oldalt, este meg tök fölöslegesen költöttem el három és fél eurót, csak hogy egy kávézóban ülve kijavíthassuk a frenetikus fordításomat Michał-val (a Különórából volt egy rövid részlet), amiben meg egy csomó figyelmetlenségi hibám volt, de azért megdicsért, amit megalázónak tartok, mert ő is tudja, hogy többre vagyok képes. Na. De azért örülök, hogy itt vagyok, és remekül érzem magam, csak ez egy ilyen fos nap volt. :P

*Igen, ez igaz, ma érte el Franciaországot. Aggódni nem kell, állítólag tízezredannyira mérgezett/káros, mint a csernobili, úgyhogy semmi hatással nincs a szervezetre.