esti kérdések

Már megint holnap van, borzasztó! Nem bírtam ki, hogy egész nap a könyvtárban poshadtam és nem igazán haladtam az exposémmal (ez is borzasztó), úgyhogy sms útján felvetettem Holinak, mi lenne, ha betolnánk az arcunkat este a kivilágított, romantikus és egyébként édes Párizsunkba, amit úgy szeretünk. Elfogadta az ötletet és lőn: betoltuk. Mint ahogy az arcunkba is később egy rettenetesen savanyú, ellenben nagyon ragadós citromos palacsintát. De ez sokkal később történt.

8-tól 11-ig sétáltunk, főleg Eiffel-torony és Szajna-part témájú fényképek készültek, azokból viszont elég sok. Hiába, uncsik vagyunk. De ebből is látszik, hogy az Eiffel-torony például nem az. :P 

A kérdések... hát... Igazából két téma került szóba ebben a három órában: az egyik, hogy mennyire hiányoznak a fiúk, erről többet nem is nagyon akarok írni, a másik meg, hogy mia halált kezdünk magunkkal, amikor befejezzük jövőre a BA-t az eltén... Mindketten leginkább tolmácsolni és/vagy fordítani szeretnénk, de mindketten tisztában vagyunk vele, hogy a "csak-nyelvtudás" ehhez nem elég, kell valami szakma is, aminek a szókincsét az adott nyelve(ke)n ismerjük. Én is egyre kevésbé tudom, mi lesz. És egyre inkább hajlok egy itteni Emma (gyk. MA) felé... Csak utána kell járni, hol, mennyiért, milyen szakokat kínálnak. És hogy hol lakjak. (Mert olyan helyre még egyszer nem megyek, ahol a net nem ugyanabban a helyiségben van, mint az ágyam! :D) És itt megint visszajön az első kérdés: Benedek nélkül két év? MÉG két év? Bocs, nem szóltam, hogy Pikáns Magánéleti Részlet(ek) jön(nek)... Viszont mi a fontosabb, egy kapcsolat, amiből, objektíven nézve, ki tudja, mi lesz 4 vagy 5 év múlva, vagy a jövőm, ami viszont biztos kell, hogy legyen? Undorító, hogy bármelyiket választom, kizárja a másikat.