Nagyon jó dolgok történtek velem az elmúlt három napban, de egyszerűen képtelen vagyok őket visszaadni. Mintha elfelejtettem volna (jól) írni... :( Nem tudom, miért. Úgyhogy következzék egy érdekesnek szánt, de döntsétek-el-Ti-milyenre-sikeredett beszámoló csütörtök-péntek-szombatról.
Itt volt Tomek. :) Ő arról nevezetes, hogy Varsótól 25 km-re lakik Otwockban, és nála szálltunk meg egy éjszakára 2009 nyarán. Na jó, nem csak erről. :) Ebben az O-betűs városban a 19-20. században épült pár gyönyörű faház, amik kórházként, iskolaként, később nagyon drága hotelként funkcionáltak, de nagyon régóta senki nem használja őket, és az állapotuk siralmas. Az az érdekes mindebben, hogy egy ember ötlötte ki a házak stílusát (amúgy itt lehet róla olvasni, mármint nem az emberről), és kizárólag Otwockban és szűk környékén találhatóak ilyen faházak. Na meg az is érdekes, hogy mindenki magasról tojik rájuk, az önkormányzatot sem érdekli, pedig így csak viszik a pénzt, nem hozzák. Ha tényleg egyedülállóa a világon, akkor az UNESCO támogatná egyébként a felújítást-fenntartást, sőt, esetleg a világörökség részévé is válhatnának, de ehhez persze Otwock városának kéne megtenni az első lépést... Na és Tomek ezekről a házakról készített egy fotósorozatot, ami máj. 6-ig ki van állítva a Paris 4-on az előcsarnokban, tök menő. És csütörtökön tartott egy előadást is róluk, kizárólag lengyelül, merthogy csak lengyelek jöttek el meghallgatni... na és persze én. :D (Amúgy ahhoz képest egész sokan voltunk, vagy 25-en. :)) A lényeg mindebből azon van, hogy LENGYELÜL volt - az előadás, meg előtte-utána a beszélgetés, amit Tomekkel, Olával és Michał-val folytattam. :)
Aztán még este is folytattuk, sajnos már nem kizárólag lengyelül, ellenben egy bárban a Rue Quincampoix-n, ami azért vicces, mert az Amélie-ben "A Fiút" Nino Quincampoix-nak hívják. :) A bár is nevezetes valamiről, mégpedig egy másik magyarról, név szerint Keresztély Katáról, aki csodálatosan rajzol és ír (a honlapjára mindenképp érdemes egy pillantást vetni), és mivel ezt már mások is észrevették, neki is kiállítása volt, a rajzaiból, ebben a bizonyos bárban. :) És aztán itt ért a meglepetés, ugyanis megjelent, teljesen váratlanul, a másik Tomek, akit tavaly májusról ismerek, mert akkor találkoztam vele, amikor Benedekkel itt voltunk évfordulózni, lassan egy éve (na igen *.*)! Ő félig lengyel, félig cseh, úgyhogy általában franciául beszéltünk. :D Kiderült, hogy egy hétre jött, csak úgy, nosztalgiázni. És ott volt Kata is egy francia lánnyal (aki inkább néninek tűnt :D), meg Ola, Varsómelletti-Tomek, féligcseh-Tomek, Michał és én, úgyhogy sok-sok nyelven beszéltünk, mert Varsómelletti-Tomek sajnos nem ért franciául. Úgyhogy vagy angolul, vagy lengyelül folyt az eszmecsere, franciára csak maximum véletlenül váltottunk néha. :D Jó sokat röhögtünk mindenesetre, és Varsómelletti-Tomek jól érezte magát, ami azért fontos - egyrészt, na, mert kedveljük, hát érezze már jól magát -, mert idősebb nálunk, bár nem sokkal, és a huszonkevéséves egyetemisták nem kimondottan az ő közege - de láthatóan abszolút nem zavarta, sőt, elemében volt. :)) Én is jól éreztem magam, még annak ellenére is, hogy hely szinte nem volt, egy háromfős asztalvégen ültünk hatan - de hát sok jó ember, ugye... :) Egyébként rendes kislány módjára limonádét ittam - azért, mert nagyon keveset ettem napközben, és mivel kb. egy éve nem ittam alkoholt (alkoholista olvasóim, tápászkodjatok fel), éhgyomorra bármitől nagyon hamar nagyon elvesztettem volna a fejem. De a limonádé isteni volt, és még attól is "megrészegültem", bár lehet, hogy nem a limonádé tette, hanem hogy ilyen jóarcokkal voltam körülvéve. ;) Jó este volt, na. :)
Pénteken, vagyis tegnap könyvtárban voltam, és a változatosság kedvéért azokkal a lengyel feladatokkal foglalkoztam, amiket a szünetben kellett volna megcsinálnom, de valamiért nem értem sose rájuk. Közben Julival gmailchateltem, és még ezen a nemprivát blogon is meg kell, hogy jegyezzem, mennyire csodálatos, hogy ennyi nyelven tudunk beszélni. :D A gmailchat-naplónkból jó kis tanulmányt lehetne írni: nincs benne olyan mondat, amit egy nyelven írtunk volna, lengyel szavak szerepelnek gyanúsan gyakran, illetve mostanában egyre több francia és angol is. (Egyébként több az olyan mondat, ami csak lengyelül van, mint ami csak magyarul. :D) Ezt nagyon zsemelem.
Este meg találkoztam megint a kedvesekkel, vagyis Vm-Tomekkel és Michał-val, hogy aztán csatlakozzunk Katához és fcs-Tomekhez - egy bárban, mert fő a változatosság. :D Újabb limonádé, de ezúttal Vm-Tomek vendége voltam (miért nem ittam hármat??), megint angolul dumáltunk, aztán már nagyon sokat röhögtünk, nem is emlékszem, min, csak arra, hogy megjegyeztem Michał-nak, hogy pedig én nem is ittam. :D Aztán Vm-Tomek proponálta, hogy menjünk el palacsintát enni, és ott már kb. mindenen nevettünk, bárki bármit mondott bármilyen nyelven, tökmindegy, röhögjünk. :D Pl. fcs-Tomek kért egy palacsintát, és mivel az eladó arab volt, nem értette, mennyibe kerül, úgyhogy rákérdezett újra, mire a pasas: [troászenkan] (háromötven), de úgy lehetett érteni, hogy [troászan], úgyhogy nem mulasztottam el felhívni fcs-Tomek figyelmét, hogy háromszáz, háromszáz, amitől persze mindenki azonnal elkezdett röhögni. Hm, így leírva nem biztos, hogy olyan vicces - annyira akkor se volt, csak este volt meg minden. :P Na szóval toltunk palacsintát, amitől mindenki megszomjazott, úgyhogy bementünk (na, kinek van ötlete?) egy bárba! Ittam én is sört, jól is esett nagyon, a nutellás-banános palacsinta elmenne sörkorcsolyának is. Még így is éreztem, hogy nagyon régen nem ittam alkoholt, de nem csináltam semmi hülyeséget, csak elkértem Vm-Tomek szuperfényképezőgépét, és kiéltem látens fényképezőszenvedélyem (amúgy basszus, tényleg nagyon jó képeket lehet egy ilyen géppel csinálni! irigy nem vagyok, de nagyon hálás igen, amiért 10 percig a kezemben lehetett). :D Ez az este is fantasztikus volt, és a képek marha jók lettek, majd teszek fel, amikor Vm-Tomek elküldi őket - láthattok sörrel a kezemben. :P
Mára meg megbeszéltük, hogy megnézzük Vm-Tomek kiállítását, de végülis korábban találkoztunk (Vm-Tomek, Michał és én), és a Parc Monceau-ban reggeliztünk - pain au chocolat-t és narancslevet. Ez is olyan lájk-kategóriás dolog. :)) Közben nézegettük a körülöttünk legelő gyerekeket, meg hallgattuk az irdatlan hisztijüket, mígnem arra lettünk figyelmesek, hogy az egyik gyerek mamája mintha finnugor nyelvet beszélne, és amikor közelebb jöttek, kiderült, hogy konkrétan észtek voltak. :D
Aztán csatlakoztak hozzánk Kata (a barátjával, Matthieu-vel) és fcs-Tomek, és megnéztük Vm-Tomek kiállítását. Én voltam supposed to fordítani lengyelről franciára, de nem mindig jött össze, úgyhogy Michał besegített, illetve Vm-Tomek angolul is elmondta az elmondanivalót, ha épp úgy jött ki a lépés. Újra csak dühöngtünk, hogy miért hagyják elpusztulni a házakat, és csesszék meg mind - de ennél többet persze nem tettünk. :P Mivel mindenki megéhezett a rettenetesen hosszú és megterhelő kiállítás végére, elmentünk ebédelni - konkrétan egy take away-olasz étterembe, ahol helyben nem is lehet enni, hanem csak elvitelre, vannak tészták meg minden, a legolcsóbb a 8 eurós "menü" (vmi tészta + desszert), mind ezt választottuk. Fogalmam nincs, hogy milyen tésztát ettem, már amikor kértem, se tudtam kimondani a nevét. :D De nem volt rossz, csak kicsit sótlan. Desszertnek tiramisut választottam, ez volt az egyetlen dolog, amiről tudtam, mi. Nagyon finom volt! Ja, és mindezt a Parc Monceau-ban ettük meg, körben ülve a füvön. :)) Mondtam már, hogy kedvelem az ilyesmi dolgokat? :) (Pláne, ha élelmezés is szerepel benne, mondta Micimackó.) Megint elkértem Vm-Tomek gépét és kiéltem a mára rendelt fényképezésivágy-penzumot - olyan jól sikerül kiélnem, hogy utána tíz percig röhögtünk egy-egy képen. :D (Az egyiken pl. fcs-Tomek látható egy kulcscsomóval a szájában - amit igazából épp eldobott, de pont a szája magasságában volt, amikor lenyomtam a gombot. :P)
Aztán elbúcsúztunk. :(( Vm-Tomek délután hazarepült Lengyelországba (a mázlista!), úgyhogy elmondtuk egymásnak vagy hatszor, mennyire örülünk, hogy találkoztunk, hogy mennyire jó, hogy láttuk egymást, és egyáltalán. Sajnálom, hogy elment, jó volt ez a három nap nagyon. :)
Na, ez van, amikor nem tudok írni.
