Rájöttem valami tök érdekesre a magyar nyelvvel kapcsolatban, méghozzá aközben, hogy épp a lengyel egyik legújabb baromságán nehézségén* törtem a fejem. A következő a rájövetel tárgya: magyarul még a névelővel is ki tudjuk fejezni az ige aspektusát. Például: ittam egy kávét = már túl vagyok rajta, megittam, befejezett cselekvés, DE: ittam a kávét = [miközben] ittam a kávét [, történt valami], "folyamatos" cselekvés. És nem használtunk igekötőt! Még nem tudom, minden tárgyas igére áll-e a dolog, de próbálkozom egyéb példákkal: olvastam egy könyvet = kiolvastam, befejezett - olvastam a könyvet = ld. kávé. Ellenpélda viszont sokkal több van: láttam a filmet - láttam egy filmet, néztem a képet - néztem egy képet - semmi aspektusbeli eltérés. Hm... Nem mondom, hogy alátámasztható elmélet, de az ivással és a kávéval mindenképp működik. :P
*Lengyeleseknek leírom, hogy mi ez az izgi dolog, de előbb eldicsekszem, hogy mára Camus Közönyéből kellett fordítanom három bekezdést (franciáról lengyelre), és büszke vagyok rá, mert Michał azt mondta, jobban fordítok franciáról lengyelre, mint ő franciáról angolra. :)) Egyébként is büszke lennék, mer' azér' na. De ami ma kicsit kiakasztott és teljesen új információ volt, az az, hogy... legjobb, ha szó szerint idézem a jegyzetemet, úgyis csak őrült polonisták jutottak el eddig a mondatig: "po formach takich jak musisz, powinieneś itd. używamy czasowników w aspekcie niedokonanym, jeśli chodzi o przeczenie (i głównie w czasie przyszłym); np. nie musiałaś tego robić, nie musiałaś tego kupować, nie musieli tędy iść itd. ALE muszę to kupić, muszę to zrobić, musieliśmy tędy pójść itd." Lehet, hogy ez csak nekem volt új, de nekem NAGYON új volt. 'iszen ugyi ha nie musiałam czegoś kupować, akkor właśnie chodzi o to, że kupiłam. Raz... Na mindegy, szóban már kiakaszkodtam magam, csak gondoltam megosztom az érdeklődőkkel - bizonyára számosan vannak. :P
na, megpróbálom mégegyszer. Szóval szerintem amit írtál, az eléggé belemagyarázás, mert a névelő határozott/atlan volta (elsősorban) arra utal, hogy általában egy kávéról, vagy konkrétan egy bizonyos kávéról van-e szó. A második mondat is elég értelmetlen lenne előzmény nélkül, vagyis egy korábban említett kávéra utal vissza. Ráadásul határozatlan névelővel is mondhatnánk, hogy "Miközben ittam egy kávét, ez meg ez történt." Szóval szerintem egy kicsit sántít a dolog, inkább csak egybeesés, vagy nemtom, de nagyon tetszik, hogy ilyen nyelvészeti kérdéseken töröd a fejed, az meg pláne, hogy a kávét teszed be a példába!;)
RépondreSupprimerA lengyel problémát természetesen nem értem, de erről jut eszembe: ma ültünk az Annával a Trefort kertben, és ő telefonon beszélt az anyukájával (akivel horvátul szokott beszélni). azért hívta, hogy megkérje, hogy vegyen nekünk jegyet a neten a Magyar Ünnepre a Nemzetibe, de nem ez a lényeg, hanem, hogy kétszer is gondoltam Rád, mikor megértettem 2 dolgot: amikor az anyukája lediktálta neki a jegypénztár telefonszámait, többször is mondta neki, hogy "csekáj!", amikor pedig megtudta, hogy miután ma 10kor kezdték el árulni a jegyeket, fél 12re már az összes elfogyott az összes előadásra, aszonta, "Bozse!". Én meg arra gondoltam, hogy milyen vicces lenne, ha te is hallanád!:)
Elég sokat töprengtem a problémán, és arra jutottam, hogy az 'ittam egy kávét' NEM befejezett aspektusú ige. Persze, a cselekvés már befejeződött, amikor a mondat elhangzik, ennek ellenére az igealak a kávéivást mint folyamatot profilálja (ezt az igét stilisztikán tanultam, a Tanár Úr mindenre ezt mondja :D), nem a befejezettségen van a hangsúly. A mondat alapján valószínűsíthető, hogy a kávé teljesen "meg lett iva", de ez korántsem biztos, hiszen a mondat úgy is folytatódhatna akár, hogy "ittam egy kávét, de olyan szar volt, hogy nem bírtam mindet beönteni az arcomba". Nem is beszélve az "éppen egy kávét ittam, amikor valaki elkezdett mellettem bokrozni" mondat által prezentált, egyidejűséget profiláló mondatról...
RépondreSupprimerMindenesetre a témafelvetés igen érdekes! :D
(A lengyelhez nem volt türelmem. :P)
Én, a hivatásos és gyakorló nyelvész-kommentelő, az "ittam" esetében díjazom a felfedezést, és helytállónak találom azzal együtt, amit a többiek is - okosan - észrevételeztek. Az "olvastam" már komplikáltabb: - Ismered a...(cím)t? - Igen, olvastam a könyvet.
RépondreSupprimerEz bizony befejezettségre vonatkozik.
A lengyelhez nemtok hozzászólni, pedig nagyon érdekelne, h. Te min "akadtál ki".
"a nyelvész"-nek: az ún. d-vel, sz-szel és v-vel bővülő tövek (hisz, lesz, tesz, vesz, eszik, iszik) hatin.-es alakjában a mgh. időtartama megnyúlik: hívén, lévén, feltéve, levéve, megéve, megíva! Tény, h. a köznyelvi kiejtés nem így hangzik.
Megíva??? Én azt mondtam volna, megivva, ha már. De ívni a halak szoktak...
RépondreSupprimerA lengyel kiakadás tárgya az, hogy a "kell" ige múltidejű és tagadó formája után ("nem kellett volna") kizárólag befejezetlen igét használnak, pl. nem "kellett volna ezt venned", de ha nem tagadod, akkor "meg kellett vennem", vagyis a befejezett alak használatos. Én azon akadtam fönn, hogy ha azt mondom, "nem kellett volna venned", akkor ezt a mondatot nem az váltotta ki belőlem, hogy valaki valamit vett, hanem hogy valaki valamit MEGvett. (Lengyelül a befejezetlen igealak mndenképp ismétlődést/rendszerességet/folyamatosságot/állapotot stb. fejez ki.)
Titok, de én is azt hittem: "ivva", de utánanéztem a biztonság kedvéért. :P
RépondreSupprimerMiért feltételes módban gondolkodsz? "Nem kellett..." Vagy feltételes módról van szó, csak elfelejtetted közölni? A folyamatos/befejezett igealakok az oroszban is hasonló (= NEKÜNK ismerős) tartalmúak. Még az elnevezésre is emlékszünk.
Mer' a lengyeleknél nem létezik a múlt idejű feltételes mód, hanem ugyanazzal a szóval fejezik ki, ha a dolog megtörtént és ha nem: nem kellett megvennem a könyvet (= és nem is vettem meg) / nem kellett [volna] megvennem a könyvet (= de megvettem).
RépondreSupprimerEz komoly? Biztos így van? Hihetetlen! Ez 2 nagyon különböző valóság egyforma megfogalmazását jelentené.
RépondreSupprimer