mizantróp bejegyzés

Ott van például a bolgár párocska: a srác egy 15x15x3 cm-s táskával jár, állandóan lóbál egy ernyőt, soha nem jegyzetel, iszonyú akcentusa van és borzasztóan nem tud franciául. A csaj igazi kis plázaliba, 30x10x5-ös műkrokodilbőr táska, frufru és tíz réteg smink, rózsaszín világoskékkel, mindehhez baromi magas hang, amiről nem tehet, borzalmas kiejtés és hihetetlen tudatlanság. Sose köszönnek (vissza se). Állandóan együtt vannak, de nem tudni, járnak-e.

Aztán ott van például az a kifejezetten ellenszenves lány, aki francia és a több közös óránk mindegyikét végigpofázza, majd bunkónak szánt, de mélységes butaságot eláruló pillantást vet a tanárra, "nem én voltam". 

Meg ott van még az orosz srác, aki nem tud raccsolni (a bolgárok se), és aki egy nejlonzacskóban hordja minden cuccát, de hogy eloszlassa az anyagi helyzetére vonatkozó félreértéseket, mindenesetre minden ujján visel egy-egy gyűrűt. Hogy copfja van, az nem tudom, ront vagy javít a helyzeten.

Ott van ezen kívül a nagyon kövér fekete srác, aki minden órán be akarja fejezni a tanár mondatait, állandóan bólogat, "igen, tanár úr, magam se tudtam volna jobban megfogalmazni, nahát, hogy Ön milyen okos", épp csak ki nem esik a padból a nagy stréberségtől. Ha a tanár tudomást sem vesz róla, akkor csak helyeslően felröhög a mondat végén. Ha a tanár tudomást vesz róla és felszólítja, baromi gyorsan és artikulálatlanul motyog valamit, majd eltelve önnön okosságának tudatától, szélesen elvigyorodik. Így is, úgy is röhögés a vége...

És ott van még a japán srác, aki továbbra sem tanult meg franciául, viszont nem olvas el semmit és nem jegyzetel. Ja, kérem, így persze nehéz. 

Asszem, mégiscsak szakítok az emberiséggel... :P

Le vent nous portera... :)

Tulajdonképpen egy hete egy órája azon gondolkozom, mi lesz majd ennek a bejegyzésnek a címe, és hát most ennyi tellett. A dalt valamelyik régebbi bejegyzésem végén már linkeltem, de jóarc vagyok (ahogy az egyik mai órámon mondta a tanár, je suis bon depuis ma naissance): itt van újra. (Igen, mint az ősz.)

Szóóóóóval, itt volt a Juli, bizony, és kicsit megint Varsó volt és 514-es szoba - a kosz mennyiségét tekintve mindenképp. :P A hétvégén beteg voltam, úgyhogy szombaton a kertbenülésben, vasárnap pedig némi sanzelizénsétálásban merült ki a program, közben ipari mennyiségű teát meg gyümölcslevet ittam, elég sokat aludtam és némi gyógyszert is bevettem, ezért lehet, hogy mégse töltöttem ágyban a további napokat. :)

Nem hiszem, hogy a hétfőnek és a keddnek át tudnám adni a hangulatát... Hétfőn szikrázó napsütés volt, és rengeteget mentünk, több mint 12 órát voltunk a városban. :) A Défense-negyedben kezdtünk, kapásból bele is borítottam a táskámba fél liter teát, úgyhogy le kellett ülni a napsütéses lépcsőkre, hogy megszárítsam a cuccaimat. Aztán a Jardin des Tuileries-ben hunyorogtunk egy kicsit, megnéztük az üvegpiramist, hogy tényleg üvegből van-e és tényleg ott van-e, ahova pont baromira nem illik, és tényleg ott volt. Aztán csücsültünk a Szajna-parton, napozás végett, meg megnéztük a Notre-Dame-ot, majd véletlenül eltévedtünk... pont az olcsó könyvesbolt (Gibert Jeune) felé, aholis magunkévá tettünk három könyvet (van mentségem, olyasmit vettem, amit egész félévben olvasunk a zegyetemen). :) Innen irány a Luxembourg-kert, hogy még egy kicsit ülhessünk a napon, majd a Saint-Germain-des-Prés következett, mert rózsaablakból sosem elég, aztán Montmartre, némi naplemente a Sacré-Coeurtől... És a napnak még nem volt vége! Lefele véletlenül a Moulin Rouge-nál lyukadtunk ki, ahonnan elbuszoztunk a Trocadéróhoz, ahova pontosan 9-kor érkeztünk, így volt alkalmunk megtekinthetni a szikrázó Eiffel-tornyot (ez privilégium, minden egész órakor öt percig szikrázik csak). Aránylag sikerült Julit meglepnem a Place de Varsovie-val, ami mindezek után következett, úgyis mint hab a tortán. :)) További esti séta, egészen a Diadalívig, ami azért testvérek között is elég messze van az Eiffel-toronytól, aztán onnan haza, és éjfélkor már be is zuhantunk a kisházba... :) 

Tegnap ennél lustább napot tartottunk, csak fél 1 körül indultunk el, bementünk az egyetemre, ittunk könyvtári kapucsínót (mmmm), megnéztük a festői L épületet, meg fényképezgettük kicsit a virágokat a kampuszon. Aztán vetettünk egy pillantást a Bastille-ra, ééééééés elmentünk ebédelni A Crêperie-be/Krepöribe (ti. amit még 2007-ből ismerek). Ettünk egy gombás-tejfölös és egy banános crêpe-et, még Julinak is NAGYON ízlett, ami azt jelenti, hogy tényleg isteninek kellett lennie (az volt!). :) Hogy lemozogjuk az ötcsillió kalóriát, sétáltunk egy csomót, és megint becsábultunk egy Gibert Jeune-be (újabb két könyv). Borzasztó, be kéne tiltani ezeket az 1-4 eurós könyveket. :P Aztán eltévedtünk a zsidónegyedet keresve, de amikor végképp feladtam, mégis megtaláltuk. :D Fényképeztünk egy csomó vizes-macskaköves utcát, meg hogy van Ki beszél gyorsabban héberül?-verseny. :P Aztán felültünk két metróra meg egy buszra (nem, nem egyszerre, hanem egymás után), és felmásztunk a Diadalívre, mert a napsütéses Párizsnál csak egy jobb van: a kivilágított, esti jó szeles esős hideg Párizs. :) Csak addig maradtunk fent, amíg nem fagytunk és áztunk meg, utána hazajöttünk. Közben még kis barkochba, jó hülye kérdésekkel, mivel baromi fáradtak voltunk, aztán hajnali 1-kor sikerült is lefeküdni... :)

Áhh, nem lehet leírni, fantasztikus volt, egyszerűen fantasztikus. :) Jó volt így pontot tenni Varsóra, utólag beszélni mindenről, ami ott történt, közben elkezdeni egy új fejezetet, anélkül, hogy ez a váltás törést okozna... És jó, nagyon jó a tudat, hogy bár Varsó egy nagyon fontos közös pont, azért kívüle is van világ és közös élmények és beszédtéma és felfedeznivaló. :)

Le vent nous a portées... :)

röviden az elmúlt két napról

:)))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))) (ez a tegnap) 

:)))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))) (ez a ma)

Bővebben holnap. ;)

lábadozás

- két óra a Champs-Elysées-n

- egy óra hazaút

- egy óra olvasás (Piszkos Fred, a kapitány :D)

- másfél óra alvás

- félóra a gép előtt

- további hosszú órák alvással töltve

je suis malade

Az a megfázás tulajdonképpen kicsit több lett, mint megfázás, este 38,8 volt a lázam, amikor hazaértünk a reptérről... Bevettem Aspirint meg ittam teát, nem is egyet, reggel 37,9-cel ébredtem, azóta viszont még csak hőemelkedésem sincs. :) Persze egész nap itthon voltam, baromira örültem, Juli azért bement a városba, de hát így ugye nem volt az igazi. :( Kimozdultam a kertbe, ültünk vagy egy órát a friss levegőn, meg fényképeztem a virágokat:), és annyira erőre kaptam, hogy még a boltig is elmerészkedtünk (gyalog 5 perc). A holnapi napot még meglátjuk, ha be is megyek a városba, csak nagyon visszafogottan. 

Időzíteni, azt aztán tudok...

a Jó, a Rossz és a Juli

A Jó: Holi mondta, hogy nem csak a méregdrága Orlyval van (ami Párizs-reptér oda-vissza 18 euró), hanem egy Orlybus is, ami a beljebbvárosból megy, és 6,60 euró egy út, úgyhogy azzal megyek ma Juli elé. :) Jó még, hogy tegnap mégsem késtem el A Pasas órájáról, pedig 10 perccel később értem csak oda - de A Pasas meg 12-vel később. :P Jó még, hogy két hét múlva látom Benedeket. :) Meg az is jó, hogy tegnap képes voltam lefeküdni éjfél előtt. Ja, és említettem már, hogy jön a Juli? Hát mi ez, ha nem fantasztikus csodálatos remek isteni hurrá népünnepély csinnadratta dínomdánom szintén jó? :))))

A Rossz: megfáztam. Mikor, ha nem ma?

A Juli: JÖN! :)

szerencsétlen szerda

Ma egész nap olyanokat mondogattam magamnak, hogy örülj, hogy Párizsban vagy, örülj, hogy tavasz van, hogy Juli jön holnapután:)), hogy blabla, de közben meg elaludtam 20 percet (vagy perccel?), meg nem jött az RER félórán keresztül valami technikai ok miatt, emiatt nem tudtam bemenni az egyik órámra, amit pedig tökre szeretek, aztán lemaradtam az ebédről is, ugyanebből az okból (ti. mire beértem, pont csak annyi időm maradt, hogy kivegyem a Bibliát a könyvtárból, igen, a Bibliát :P), úgyhogy vehettem másfél ebéd áráért egy szendvicset, plusz nem működött se a lift (4. emeleten volt az órám), se a mozgólépcső a Défense-nál, ja és elszakadt a szoknyám is, persze napközben, amikor esélyem se volt megvarrni/lecserélni, aztán olvastam, hogy amit reggel szmognak véltem a vonatból, az a fukushimai mérgezett levegő* - jó, hogy nem vagyok aggódós típus, de azért akkor is! -, feltörte a lábamat a cipő, megint nem kaptam senkitől se levelet, se képeslapot:((, órákig álltam sorban, hogy kinyomtassak két oldalt, este meg tök fölöslegesen költöttem el három és fél eurót, csak hogy egy kávézóban ülve kijavíthassuk a frenetikus fordításomat Michał-val (a Különórából volt egy rövid részlet), amiben meg egy csomó figyelmetlenségi hibám volt, de azért megdicsért, amit megalázónak tartok, mert ő is tudja, hogy többre vagyok képes. Na. De azért örülök, hogy itt vagyok, és remekül érzem magam, csak ez egy ilyen fos nap volt. :P

*Igen, ez igaz, ma érte el Franciaországot. Aggódni nem kell, állítólag tízezredannyira mérgezett/káros, mint a csernobili, úgyhogy semmi hatással nincs a szervezetre. 

ember (nem) tervez...

Ma olyan fura nap volt, sokminden történt, olyasmi is, amit terveztem, olyasmi is, amit nem... Például kaptam egy e-mailt, amin felhúztam magam. Ezt nem terveztem. :P Mármint számítottam rá, csak arra nem, hogy felhúzom magam rajta. És egyébként nem is igaz, amit írok, mert tegnap kaptam éjfél körül, amikor épp Fannival beszéltem skype-on és örültem, hogy látom és hallom. :) 

Azonkívül megírtam az első franciaországi zh-mat (itten DST-nek hívják, = devoir sur table), és elég érdekes volt, merthogy öt kérdést kaptunk a főnévvel kapcsolatban, és a jegyzeteink alapján példákat kellett hozni. Pl. az egyik kérdés az volt, hogy milyen esetben nincs a köznév előtt névelő, és erre kellett írni négy példamondatot. Egy másik kérdés: milyen esetben van a főnév előtt a névelő helyén de/du/des/d' - nyolc példamondat. És ilyen típusúból még három. Utána megbeszéltük, és fogalmam sincs, mire számítsak, egy csomó jó példát hoztam, de lehet, hogy olyanokat is, amik ahhoz az esethez nem jók; és mint tudjuk, minden jó megoldás jó (kopirájt: Körmendy Mariann), viszont itt 20-ig osztályoznak, 10-től van meg, viszont a 14 már valami istencsászárkirály jegynek számít, szóval mondjuk a 11(-es?) reális lehet. :D A "11-est kaptam" pont olyan, mint azt mondani, "és akkor átszálltam a hatos metróra". :P Ezt terveztem, de nem pont így. 

Aztán ebédnél összeismerkedtem egy René nevű pszichós sráccal, aki egyszerűen odaült az asztalomhoz (az egész menza tök üres volt), és közölte, hogy mégiscsak plus sympa így, mint egyedül. :D Tök jófej volt, végigdumáltuk az ebédet, igaza volt, utálok egyedül kajálni, de sosem érek rá egyszerre senkivel. (Apropó, Panni, ha olvasol, csütörtökön esetleg direkt is ehetnénk együtt! ;)) 

Ezt nem terveztem, mondanom se kell. :P 

Délután Olával találkoztam, hogy Michał-nak vegyünk szülcsinapcsiajcsit (sic). Végigjártunk három könyvesboltot, legnagyobb és kellemes meglepetésemre találtam egy csomó magyar szerzőt, na jó, a csomó talán túlzás, de legalább nem csak Kertész Imre és Márai, hanem volt pl. Szabó Magda, Esterházy, Karinthy, Csáth Géza, sőt, még egy Kosztolányira is rábukkantam (Esti Kornél). Eredetileg ugyanis akartam venni valami magyar könyvet, persze franciául, és majdnem elcsábultam az Esti Kornélra, de rózsaszín volt a borítója (komolyan!), mégse vehetem meg egy srácnak... A Csáth Géza (A varázsló kertje) lett volna a második választás, de az meg nagyon drága volt (20 euró), és mivel ez én-specifikus:P, nem osztottuk volna el Olával az árát. A harmadik könyvesbolt után bementünk a Monoprix-be, ahol eldöntöttük, hogy készítünk egy "zöldségtálat" Michał-nak, mégpedig úgy, hogy mindenféle különleges zöldségből veszünk egyet-egyet (pl. padlizsán, articsóka), beletesszük egy kosárba és azt kapja. Hogy hogy lett mindebből egy valódi, tintábamártogatós, hegyből és tartóból (?) álló töltőtoll tintával? Nos, mondanom sem kell, nem így terveztük. :P Csak betévedtünk egy (n+1)-edik írószerboltba és véletlenül találtunk rá. És mivel nálam csak egy grafománabb embert ismerünk, és az Michał, azonnal tudtuk, hogy EZ a megfelelő ajándék. Megvettük (16 euró), be is csomagolták, még szereztünk egy cuki képeslapot (2 euró) és ezzel le is tudtuk a dolgot. Mondjuk beletelt vagy két órába - de ezt így terveztük. :) 

És elolvastam az Antonyt, és szerintem jó. Elég nyál, de rövid, kb. 100 oldal és nagyon könnyen olvastatja magát, egyszerű szókincs, explicit nyelvezet. Gondolkodásra lehetőséget sem ad. :P Apropó gondolkodás, tegnap voltunk moziban, a Ma part du gateau-n, (3,50 euró a jegy, moziünnep volt), és hát ezen a filmen se nagyon kell(ett) gondolkodni. :P 

makaróninap

Esetleg írok arról is, hogy miket csinálok. Ma például volt a Journée du Macaron, a macaron az egy kis süti (ld. lejjebb), nagyon édes, különböző ízekben van (pl. csokis-májas, mentás-zöldborsós - ez nem vicc! de van konszolidált csokoládés, karamellás, vaníliás stb. is), na és ma lehetett ingyér' kapni. Három darabot. Minden üzletben (hét van)! :D Persze nem mentünk el mind a hétbe, csak háromban voltunk, de ez is felülmúlja az eddigi összes macaronfogyasztásomat. :P Amúgy ez azért volt, mert a Williams-szindrómás gyerekeknek gyűjtöttek, vagyis elvileg ingyér volt a süti, de nem nagyon örültek a boltban, ha nem adtunk legalább egy kis aprót. Tekintve, hogy egy db macaron amúgy kb. 2 euró, még így is megérte (én összesen 70 centet adtam, vagyis ha úgy vesszük, kb. 8 centért vettem minden macaront). Van közte jázmin- meg rózsaízű, pisztáciás, feketeribizlis, karamellás, csokis... Isteniek! Öt még megvan. :) Sajnos eltenni nem lehet őket, így is teljesen összenyomódtak a táskámban. 

Tegnap meg a Musée du Quai Branlyban voltunk, ahol afrikai, ázsiai, meg dél- és közép-amerikai népek tárgyai vannak kiállítva, ami mindebben a kuriózum, hogy nagy részük 19-20. századi, mégis olyanok, mintha sokkal régebbiek lennének. Jó volt, vissza kéne még menni, sajnos hatalmas volt a tömeg. Ja, és baromira nem szeretem a félhomályt. Lehet, hogy ettől hatásosabb lesz egy etióp festmény, de két órán keresztül nem látni rendesen nem vicces. Amúgy ma a Jardin des Tuileries-ben is voltunk, és rengetegen voltak - itt a tavasz. :))) Ja, a többesszám ebben a bejegyzésben Katára és Holira vonatkozott (meg Evára, de ő csak ma volt velünk)!

Suli: az apollinaire-es exposét leadtam hétfőn, eddig semmi visszajelzés. Kedden írom az első zh-mat, konkrétan a főnévből (az Usages des grammaires órámra), annyira nagyon nem aggódom. A Pasasnál gyakorlatilag befejeztük Balzacot, most Dumas (Antony) következik, el kéne olvasni. Vagyok így még egy pár másik könyvvel... :P Ezen kívül semmi érdemleges. :)

kér(d)és az Olvasóhoz

Kik vagytok, akik olvastok? Légyszi írjatok már egy-egy kommentet, mert nagyon érdekel. A statisztikám szerint pl. 1454-en olvasnak Magyarországról (ekkora szám nem tudom, hogy jött ki :D) és huszonhárman (!) Dániából. Észtországból kilencen.* Ezen kívül vannak olyan szerencsések, akik az iPhone-jukon követnek. Kik vagytok? Tényleg kíváncsi vagyok. :)

Azok is írjanak, akikről tudom, hogy olvasnak. Akikről nem, azok azt is megírhatják, hogy találtak rám és egyáltalán. Szóval, kedves Olvasók, most írjatok egy kicsit Ti is! :)

*Persze nem vagyok akkora antitalentum, hogy ne tudnám, hogy amikor valaki egy .ee vagy .fr vagy .com oldalról jön ide, akkor azt a rendszer automatikusan észt/francia/amerikai látogatónak veszi. :P 

czwartek :)

Lehet, hogy a csoporttársaim már rég utálnak, de én jól éreztem magam, amikor A Pasasnak meg tudtam válaszolni olyan kérdéseket, mint pl. Raphael, A Szamárbőr főszereplője hány éves korukban ismerte meg Pauline-t illetve Foedorát, élete két nőjét.:D Azt azért előre bocsátom, hogy soha többet nem vagyok hajlandó egy ilyen undorító könyvvel ennyi időt foglalkozni, ez a félrelépésem kizárólag A Pasas számlájára írható.:P 

Az idő teljesen elromlott, hideg van és szürkeség (illetve most már feketeség). Remélem, jövő hétvégén jobb idő lesz, Juli jön 25-én. :) NAL holnap megint elutazik, ezúttal Lausanne-ba, egy konferenciára, és csak csütörtökön jön haza. Úgyhogy megint meghívom az összes francia barátomat, minden este részegre isszuk magunkat, kitörünk néhány ablaküveget és telehányjuk a házat. De ha mégsem, akkor az is elképzelhető, hogy minden ugyanolyan lesz, mintha NAL itthon lenne. :) 

Mai zene, csak mert hátborzongató:

sokkal jobb nap :)

Megy a net, elmúltak a kiütéseim mindenhonnan, szuper idő van és jó kedvem. :) Felfedeztem egy újabb útvonalat hazafele, de asszem, maradok a jól beváltnál. Ja, és a gyógyszernek volt egy olyan mellékhatása, hogy végigásítoztam mind a két órámat, pedig egyik jobb volt, mint a másik. :( 

Hm, ihlet nincs, csak gondoltam, megosztom, hogy jól vagyok. :) A kezelés amúgy két hétig tart. 

update

A krém hat, legalábbis olyan, mintha. A csuklóimon már látszanak az ereim és a szám is már csak másfélszer akkora, mint normálisan. Remélem, nem placebo.

Az előző bejegyzésben elfelejtettem felsorolni, hogy délután, amikor kimentem az egyetemről, hogy a Défense-ban feladjak egy levelet, kiderült, hogy nem jár az RER, illetve jár, csak bizonytalan ideig az egyetemnél nem áll meg, köszönjük megértésüket. Úgyhogy Haninnal (tudjátok, a holland) felfedeztük Nanterre szépségeit, és három virágzó meggyfa meg két építési terület között megtaláltuk a Défense-ba menő busz megállóját. 

Kép tegnapról:

annyira nem jó nap

Eddig nem írtam róla, de mióta itt vagyok, valami allergiám van. Nem tudom, mire, úgyhogy nem tudom megakadályozni, de egészen máig nem volt annyira súlyos, hogy komolyan vegyem és elmenjek orvoshoz. Ma este viszont bedagadt a szám, illetve a felső ajkam, meg a bal szemhéjam (a jobb is kezd), és a csuklóimon hatalmas méretű kiütések éktelenkednek, úgyhogy NAL könyörtelenül elküldött az utca elején lakó orvosához, aki közölte, hogy - kapaszkodjatok meg! - allergiám van. :P 23 euróért! :P Meg felírt három gyógyszert (két tabletta meg egy krém, a Fenistilre közölte, hogy akár ki is dobhatom), és elküldött egy allergológushoz. Hogy ott mennyibe fog kerülni a vizsgálat, arra inkább gondolni sem akarok. Viszont el kéne menni, mert most például pont úgy nézek ki, hogy ha szembejönnék magammal az utcán, sikoltva elrohannék. Szóval annyira nem vicces. (Bár igyekeztem úgy feltüntetni. :P)

És az itthoni net nem működik tökéletesen, mielőtt az orvoshoz elmentem volna, egyáltalán nem akart lenni, most van, de minden pillanatban félek, hogy eltűnik. Ja, és a legnagyobb nemjóság a napban: nem kerültem adásba, a "mikrofonos kiscsaj" beszél, meg az egyik filozóf, aki ott volt tegnap, és bevágtak egy részt, ahol a Heller Ágnes a maga gyönyörű angol kiejtésével (igen, ez ironikus volt) értekezik a demokráciáról. De én sehol. :(

Ja, igen, kétszer vagy háromszor eszembe jutott ma, hogy otthon Nemzeti Ünnepelnek. Hurrá. Inkább: boldog születésnapot, Juli! :)

öt perc hírnév :D

Ma este volt egy konferencia a magyar filozófusperről a Théatre de l'Europe-ban Heller Ágnessel. Mivel előtte Michał-val találkoztam, őt is elcsábítottam, amúgy NAL-lal mentünk volna kettesben. Na és megyünk befele az épületbe, amikor is egy mikrofonos kiscsaj letámad, hogy a konferenciára jöttünk-e (nem, csak eltévedtünk, és meg akartuk kérdezni, hol az Eiffel-torony), mire mondtam, hogy igen, és erre meginterjúvolt a Radio France-nak! :O Teljesen meg vagyok lepve, ugyanis semmi lámpalázam nem volt (kivéve az első mondatot, amikor megkérdezte, ki vagyok, és megmondtam a nevemet :D), végig a szemébe nézve beszéltem, és szerintem tök értelmes dolgokat mondtam. Pluszpont: ott volt Michał, aki lengyel illetve általában kelet-európai szemszögből elemezte az újból felbukkanó nacionalizmust. Királyak voltunk! :D Utána meg tök sokat beszélgettünk privátim a "mikrofonos kiscsajjal", kiderült, hogy a Nanterre-re járt ő is, tavaly végzett filozófián. :D És aztán az előadás végén is megkérdezett, mit gondolunk, és kifejtettük, hogy baromira nem vagyunk elégedettek. (Az most mindegy, hogy miért.) Komolyan, úgy viselkedtünk, mint a művelt, tájékozott, értelmiségi fiatalok. Plusz NAL egy csomó embernek bemutatott, akikkel magyarul/franciául beszélgettünk. Hm... Fura dolgok történnek. :D 

A rádióadás linkjét megkeresem, elvileg holnaptól lesz elérhető, majd közzéteszem, hogy mindenki gyönyörködhessen az impeccable francia kiejtésünkben. :P

meanwhile, in Japan...

En csak annyit szeretnék halkan megjegyezni, hogy Varsoban egyszer az angoloràn érvelni kellett az atomenergia illetve -erômûvek mellett vagy ellen, és az okos tanàrnô (nagy szakmai kompetenciàval) meg az okos kémiaszakos csoporttàrsaim mind mondtàk, hogy mekkora hulyék màr, akik félnek tôle, a tudomàny mai àllàsa szerint abszolùt képesek vagyunk irànyitani meg kézben tartani, és ugyan màr, Csernobil régen volt, mit kell itt aggodni. Es meg annyit tennék hozzà, hogy én azt akartam mondani, hogy szerintem félelmetes és nem ismerjuk eléggé. De nem mondtam, mert gondoltam, ôk a kémiaszakosok, lehet, hogy ôk tényleg képesek lennének irànyitani.

De az is lehet, hogy mégsem...

konyec

Nem hiszem el, végre befejeztem azt a hülye exposét! Három és fél oldal lett, és teljesen átálltam a francia billentyűzetbeosztásra, úgyhogy most tök lassan írok... :D Végülis fogalmam sincs, mennyire feleltem meg a tartalmi kritériumoknak, nem csak a szövegről írtam szorosan, hanem Apollinaire-ről magáról is, de saját gondolatom ha egy van benne, akkor sokat mondok. Többnyire összefoglaltam (= kimásoltam) a szöveg fontosabb részeit, illetve találtam néhány ellentmondást, amikről írtam egy-egy bekezdést. Ha valami, akkor ez a része értékes az exposémnak, de ha kiderül, hogy rosszul vagy félreértettem valamit, és ezért találtam ellentmondást, akkor még ennyi értéke sincs. :P Mindenesetre helyesírási ill. nyelvtani hiba biztos, hogy nincs benne. Maximum néhány feleslegesen kitett vessző. :D

Azért örülök, hogy nem kell előadnom szóban... Egy másik órámon, amit nagyon szeretek egyébként (Textes et intertextes), két hete minden órán két exposé hangzik el, és nagyon nem szeretnék a kiselőadók (exposézók :P) helyében lenni, ugyanis eddig senkinek nem sikerült dicséretet kicsikarni a tanárból, viszont nagyon súlyos bírálatot igen. De olyan megfogalmazásban, mint pl. "hallották ezt az előadást? na, ÍGY NE írjanak commentaire composét, mert ennek ahhoz semmi köze nem volt!" Baromira megalázó, a szegény lány, aki ezt kapta, utána végigbőgte az egész órát, nem is csoda, a tanár az utolsó öt percben szállt csak le róla. Az rendben van, hogy nem olyan az exposé, amilyet vár a tanár, de akkor bírálja négyszemközt vagy ha már publikusan, akkor azért kicsit... emberibb hangon. (Mondjuk azért az furcsa, hogy ez egy harmadéves óra, és exposék már az első félévben is vannak, hat félév alatt csak megtanulja valaki, hogy milyennek kell lennie egy exposénak...) 

esti kérdések

Már megint holnap van, borzasztó! Nem bírtam ki, hogy egész nap a könyvtárban poshadtam és nem igazán haladtam az exposémmal (ez is borzasztó), úgyhogy sms útján felvetettem Holinak, mi lenne, ha betolnánk az arcunkat este a kivilágított, romantikus és egyébként édes Párizsunkba, amit úgy szeretünk. Elfogadta az ötletet és lőn: betoltuk. Mint ahogy az arcunkba is később egy rettenetesen savanyú, ellenben nagyon ragadós citromos palacsintát. De ez sokkal később történt.

8-tól 11-ig sétáltunk, főleg Eiffel-torony és Szajna-part témájú fényképek készültek, azokból viszont elég sok. Hiába, uncsik vagyunk. De ebből is látszik, hogy az Eiffel-torony például nem az. :P 

A kérdések... hát... Igazából két téma került szóba ebben a három órában: az egyik, hogy mennyire hiányoznak a fiúk, erről többet nem is nagyon akarok írni, a másik meg, hogy mia halált kezdünk magunkkal, amikor befejezzük jövőre a BA-t az eltén... Mindketten leginkább tolmácsolni és/vagy fordítani szeretnénk, de mindketten tisztában vagyunk vele, hogy a "csak-nyelvtudás" ehhez nem elég, kell valami szakma is, aminek a szókincsét az adott nyelve(ke)n ismerjük. Én is egyre kevésbé tudom, mi lesz. És egyre inkább hajlok egy itteni Emma (gyk. MA) felé... Csak utána kell járni, hol, mennyiért, milyen szakokat kínálnak. És hogy hol lakjak. (Mert olyan helyre még egyszer nem megyek, ahol a net nem ugyanabban a helyiségben van, mint az ágyam! :D) És itt megint visszajön az első kérdés: Benedek nélkül két év? MÉG két év? Bocs, nem szóltam, hogy Pikáns Magánéleti Részlet(ek) jön(nek)... Viszont mi a fontosabb, egy kapcsolat, amiből, objektíven nézve, ki tudja, mi lesz 4 vagy 5 év múlva, vagy a jövőm, ami viszont biztos kell, hogy legyen? Undorító, hogy bármelyiket választom, kizárja a másikat. 

zazie

Kicsit bepánikoltam, hogy jövök én ahhoz, hogy egy Apollinaire-szöveget kommentáljak, fogalmam sincs a kortárs francia irodalomról, sőt, tékápé Apollinaire-től se sokat olvastam eddig, azt se tudom, hogy az irodalmi mozgalom, amiről ír, valóban így működött-e, és egyáltalán! Én csak a szöveget ismerem, semmi háttérinformációm nincs a dologról, c'est pas juste! Kerestem hozzákapcsolódó más szövegeket, de nem lettem okosabb, és kb. az egész francia irodalomtörténetet ismernem kéne ahhoz, hogy tudjam, mi is ennek a konkrét szövegnek a szerepe... Áááááá!!!

Már megírtam az első részét a dolognak, de fogalmam sincs, hogy jó-e és egyáltalán, nem elég, hogy a tartalom teljesen elbizonytalanít, ráadásul nyelvi problémák is vannak, én ezt a nyelvet nem beszélem, mármint az irodalmi franciát, nem tudok ilyen stílusban prezentálni egy fogalmazást. Áááááá!!! 

Mi lenne, ha arról kéne írnom, mik a terveim a hétvégére? Vagy a családomról. Na? Velem lehet egyezkedni.  ;)

PS. A probléma gyökere valójában az, hogy arra az órára kell megírni ezt a beadandót, amikor szó lesz róla. Vagyis addig magamnak kell kitalálni hozzá mindent... Majd hétfőn jól pofáraesek, hogy háhá, nem is ezt/így kellett volna...

P. M. R.

Figyelem, Pikáns Magánéleti Részlet következik! 12 éven aluliak csak nagykorú felügyelete mellett olvassanak tovább.

El is felejtettem tegnap (ma) írni, hogy vettünk vonatjegyet, és amikor Benedek kijön hozzám majd májusban, elutazunk Orléans-ba egy hétvégére. :))) 44 euró volt a jegy oda-vissza kettőnknek, remélem, sikerül couchsurfinget találni. :) Ha meg nem, akkor viszünk sátrat. :P 

P. M. R. vége, a 12 éven aluliak mögül elmehetnek a nagykorúak.

... és azt tudjátok, gyerekek, hogy nem a gólya hozza? 

(Bocs, péntek reggel van.)

mixte

Tettem ide oldalra még egy kütyüt, csak mert még nincs elég, ezúttal a könyvekről. Igen, három van műsoron e pillanatban, de Corneille-t csak elkezdtem két hete, azóta hozzá se nyúltam. A mazochizmusom abból áll, hogy minekutána A Pasas ma elmondta hússzor, hogy aki már elolvasta A szamárbőrt, az olvassa el újra és újra, én bementem a könyvtárba keresni valamit, ami nem ennyire szépirodalom (= legalábbis későbbi, mint a 19. század), és kivettem ezt az Une jeunesse-t, ami tökre tetszik, már olvastam belőle vagy 40 oldalt, és mondtam már, hogy tökre tetszik? :)) Mindezt annak ellenére tettem, hogy el kéne olvasnom / be kéne fejeznem minimum a Corneille-t meg a Calderónt, plusz ott van még az Apollinaire, nem tudom, említettem-e már... :P 

Tudom, hogy a blogom lassan olvasónaplóvá válik, igazán nem direkt csinálom, meg tudom, hogy elég egyhangú, hogy csak a suliról meg a minimális társasági életemről írok, de hát ha egyszer ez van... Aki pikáns magánéleti részletekre vágyik, annak kénytelen vagyok innen üzenni, hogy se pikantéria, se magánélet nincs e pillanatban. :P

Ellenben, mivel ma kaptam egy nagyon hosszú és nagyon kedves levelet, ezúton bátorítanék mindenkit, hogy írjon, mert szeretek levelet/képeslapot/táviratot/csomagot kapni*! 

A címem:

c/o Szántó (a c/o azt jelenti, Care Of, szabad fordításban: akinél lakom)

Tordai Vera

2ter Rue de la Cerisaie

92310 Sèvres

Franciaország

*Akadályoztatás esetén egy e-mail is megteszi... De kizárólag orvosi igazolással fogadom el. ;P

la vie est belle :)

Jaj, de szeretek itt lenni! :) Szeretem, hogy reggel, amikor egyetemre megyek, látom az Eiffel-tornyot a vonatból, és a DirectMatin-ben legtöbbször csak a horoszkópot olvasom el, szeretek beérni az egyetemre, begyömöszölődni a liftbe, felmenni a negyedikre, kibámulni a Défense-ra az ablakon, érteni az órákat, franciák között ülni, a menzát, a könyvtárat, ahol lassan a fél életemet töltöm, aztán Párizst, amikor Ráérek végre, minden kis négyzetcentiméterét, akár ismerem már, akár nem, a Saint-Lazare pályaudvart, ahol minden délután és este iszonyú a tömeg, az emeletes vonatot meg a nememeleteset is, a kiabálást, a rohanást, és hogy minden másnap elegem lesz az egészből, mert senki nem figyel senkire:D, szeretek találkozni bárkivel, akit itt ismerek, sétálni és/vagy beszélgetni, szeretem, hogy mindenkinek más fura akcentusa van, meg hogy MINDIG keresni kell a szavakat, hogy hazafele is látom az Eiffel-tornyot a vonatból...

... és szeretem, hogy ma, amikor kenyeret vettem egy pékségben, kaptam ajándékba egy második kenyeret! :D

(Ja, és azt is szeretem, hogy mióta visszajöttem, Cseh Tamást hallgatok napestig. És Őt nagyon szeretem. Köszönet és hála Bálintnak, aki átküldte a két albumot, amit azóta kívülről tudok... :))

igen, ez új bejegyzést érdemel

Csak gondoltam, megjegyzem magamnak (is), hogy mióta itt vagyok (nem számítva az egyhetes szünetet), napközben egyáltalán nem beszélek magyarul. :)) Arról jutott eszembe, hogy írtam, hogy holnap 6-ig könyvtár, és azt nem írtam, hogy fél 7-kor meg Michał-val találkozom, aki könyörtelenül ki fog sajtolni belőlem néhány lengyel összetett mondatot, otóż*... :)) Nagyon-nagyon örülök, hogy végül így alakult, mert most azt a lelkesedést érzem a lengyel iránt, mint a francia iránt még amikor tanultam; amikor ti. kihívás, hogy bármit, amit amúgy magyarul franciául mondanék, azt lengyelül mondjam. :)) Megkésve bár, de törve nem. ;)

*Belső poén. Nieprawdaż? ;)

egyetemes méltatlankodás

Mostanában elég egyhangúak a bejegyzéseim, mivel nagyon sokat kell tanulnom... Elég rég írtam már le ezt a mondatot utoljára, asszem. :P Mindenesetre most leginkább Apollinaire-rel foglalkozom, amekkora pechem van, tetszik is a szöveg, úgyhogy ma kerestem-találtam egy csomó hozzákapcsolódó anyagot. Holnap viszem magammal a gépet a ziskolába, és egész délután (fél 3-tól 6-ig) az exposémat fogom írni. Ami ugye, mint tudjuk, egy commentaire, composé vagy linéaire. ;) Amúgy egyelőre a composé felé hajlok, mert annyi minden van a szövegben, hogy ha bekezdésről bekezdésre haladnék az elemzéssel, tuti, hogy nem férnék bele hat oldalba (az a  max. terjedelem). Kapok majd rá jegyet is, itt ugye 20-ig osztályoznak, de 9-től lefele már bukás. Hogy mi értelme van ennyi jegynek... Hiperdifferenciálnak, komolyan.

Amúgy a franciák egy nagyon bunkó nép, komolyan, senki nem foglalkozik a másikkal, másokkal. Senki nem segít senkinek, amikor vasárnap a karneválról metróztunk elfele, átadtam a helyem egy kisgyerekes nőnek, és órákig hálálkodott, itt ugyanis ez kuriózum, az életerős fiatalember megvárja, amíg a nyugdíjas meghal, és akkor esetleg eszébe jut segíteni, de addig semmi esetre sem. NAL is mesélte, hogy amikor vonattal jött haza, lépcsőznie kellett a bőröndjével, és azért Ő nem húszéves, mint én, neki sem ajánlotta fel senki, konkrétan SENKI a segítségét. Hihetetlen! Ezen kívül mindenki tolakszik, rohan, hogy kit lök föl, kinek lép a lábára, szakítja el a szatyrát stb., az nem érdekli, ja és a csúcs az volt, hogy ma mentem volna át a zebrán, de egy édes kisteherautó sofőrje az arcunkba (= a gyalogosok arcába) vigyorgott, és ahelyett, hogy megállt volna a pirosnál, direkte ráhajtott a zebrára, hogy a csúcsforgalmas tömeg kerülgethesse, és közben röhögött! Komolyan, az eszem megáll. 

Mindenesetre a Paris X egyetemi könyvtára jóarc, nemcsak, mert szeretek ott lenni, hanem mert közvéleménykutatnak, és a válaszadók között kisorsolnak egy netbookot meg pár ilyen elektronikus kütyüt, amik a franciáknak valószínűleg már rég passé, de nekem bármelyik nagyon jól jönne. :D 

(Szöveg itt, ha valakit érdekel :))

megint egy ébredés, de nem haragszom én ràd, hétfô...

Egy fenét nem, fel kellett kelnem tok koràn, vagyis fél 8-kor, hogy bejojjek az egyre unalmasabbnak és szàmomra érdektelenebbnek tûnô Littérature et histoire-ra... Ma egy Hugo-szoveg volt teritéken a dràmàrol mint mûfajrol, és bàr végigàsitoztam az oràt, annyi haszna volt, hogy megtudtam, mi is az a commentaire composé és hogy kell megirni. Fellebbentem a fàtylat a rejtélyrôl: elemzés, vagyis, amint a nevébôl is làtszik, kommentàr. Lehet composé illetve linéaire, utobbi esetben szigorùan bekezdésrôl bekezdésre kell haladni, elôbbiben pedig àltalam vàlasztott szempontok szerint, valamivel szabadabban. De mivel azt is én dontom el, hogy composé vagy linéaire, az egész maga egy nagy liberté. :P Kézhez kaptam a szobanforgo szoveget is (Apollinaire: L'Esprit nouveau et les poètes), hosszù, de viszonylag konnyû. :) Jovô hétfôre kell megirni. 

Ezen kivul tegnap volt a Carnaval de Paris, amin a magyar-lengyel delegàcio is megjelent (Ola és Michal lengyel, Holi és én magyar részrôl), jol érezte magàt és megsuketult nemzetiségenként legalàbb egy fulére. :P Tettem egy csomo kepet fészbùkra, ide nem volt energiàm feltolteni hosszù oràkon keresztul, désolée. Szoval ez a karnevàlizé jo volt, àcsorogtunk vagy két oràt, fényképeztunk, ja, és emlitettem màr, hogy megsuketultunk, olyan hangerôvel csapkodtàk a dobokat meg fùjtàk a trombitàkat? :D De nagyon jo volt, orultem, hogy van valami ilyen jellegû program végre ("végre", igen, otthon hetente jàrok karnevàlokra). Ma meg olvasom reggel a DirectMatin-ben (amiben pl. tokjo horoszkop van :P), hogy ma kezdôdott meg a Printemps des Poètes (koltôk tavasza), és mindenféle szabadtéri felolvasàsok meg koltészettel kapcsolatos programok vannak egészen 21-ig. :)))))

une journée de POLSKI :)))

Végre, végre, megtört a jég! :) Eddig ugyanis Michał-val franciául beszéltünk, valahogy nem sikerült erőt vennem magamon, hogy lengyelre váltsunk, komoly gátat éreztem magamban, de ma megváltozott a helyzet. Úgy történt, hogy kinéztünk ugye még tegnapelőtt a Paris 4-en (Sorbonne! tök menő!) lengyelórát, és arra ma bementünk - együtt, merthogy Michał oda jár, és gondoltuk, ha ő beszél a tanárral, akkor az talán nem fog elutasítani. Így is lett, jött a tanárnő, Michał előadta (franciául), hogy ki vagyok és mit akarok, és bemehettem órára. :) Ez eddig tökjó. De az óra sajnos 100% nyelvtan volt, olyannyira, hogy konkrétan a tárgyesetet ismételtük át olyan módon, hogy a tanárnő félórában elmondta, mikor használjuk, de minden magyarázat nélkül, csak egy listát darált le, hogy milyen igék vonzanak tárgyesetet stb., aztán 25 percig írtunk 10 példamondatot (!), majd vége lett az órának (60 perc). Rajtam kívül 6-an voltak a csoportban, mindenki tökjól (= gyorsan és szép kiejtéssel) beszél, ezt hallottam, de a nyelvtanról gőzük nincs, ezt is hallottam, úgyhogy megint nem jött össze a lengyelóra mint olyan. Amúgy vicces volt, az óra után hallottam őket beszélgetni a folyosón, és teljesen keverik a lengyelt meg franciát, "frangyelül" beszélnek, jó kis tanulmányt lehetne írni belőlük (vagy esetleg nyelvészeti szakdogát, nem is hülyeség). :P 

Aztán beültem Michał egy angol nyelvű előadására, mivel nem volt jobb dolgom, és közben jegyzetelgettem az Usages des grammaires... órámra, majd mikor Michał megkérdezte, "kawa po polsku?" ("kávét à la polonaise?" :D), azt mondtam, legyen, mivel tudtam, ha most nem beszélek lengyelül, soha nem is fogok többet, és akkor kárbament Varsó és az előző két év egy jó nagy része. Úgyhogy onnantól lengyelül beszélgettünk, jó volt, élveztem, örülök, hogy végre megembereltem magam. :) Kb. másfél óra ment el így, közben kávé helyett végül teát ittunk (jellemző, a lengyelek mindig teát isznak), megbeszéltük, hogy melyikünk országában éppen mi a baj (nem, nem értünk a lista végére ennyi idő alatt ;P), aztán Katával találkoztam a Diadalívnél. Harmadszor is megmásztam egy hónapon belül, közben lelki életet éltünk, ezúttal magyarul, aztán végigsétáltunk a Champs-Elysées-n, egészen a Louvre-ig, tűzött a nap és levettem a kabátomat:)), ja, és még a Montmartre-on is voltunk. :) 

szerda

Szeretem a szerdát, ezt már régóta tudom. De tegnap csak megerősített, hogy voltam a Bible et littérature órán, ahol eddig még egyszer sem, és tök érdekes volt. A tanárnő baromira hadart, meg egy csomó olyan terminust használt, pl. Mózes öt könyvének a címeit (nem a Tórára gondolok), amik közül van, amit magyarul se hallottam még, nemhogy franciául. :P De megemlítette a Károli-féle bibliafordítást, hogy az milyen fontos a magyar nyelv szempontjából, és akkor örültem. Aztán odamentem az óra végén és mondtam, hogy erasmusos vagyok meg minden, és tök kedvesen eligazgatott, hogy mit kell majd csinálni a félévben - mondjuk meglepődött, hogy a kötelezőt (Cité de Verre) már elolvastam. :P 

Aztán Textes et intertextes, amin sajnos kiselőadások voltak, úgyhogy a zseniális tanárúrbácsi a 120 percből kb. 45-öt beszélt, amiből 30-ban ekézte az egyik kiselőadót, aki leült a tanári asztalhoz és felolvasta baromira hadarva az exposéját, ami nem mellesleg egy commentaire composé is volt - ezekkel a fogalmakkal még nem egészen vagyok tisztában, de amikor majd nekem kell írni, biztos kiderül, mit is jelentenek. :P

Délután a Sorbonne (Paris 4) könyvtárában ültem és a Szamárbőrrel foglalkoztam, elég jó az a könyvtár, meg az egyetem maga is, aztán találkoztam Michał-val/Michellel/a BB-vel, ki hogy ismeri:), aki megmutatta a lengyel tanszéket, és kerestünk nekem lengyelórát, és pénteken megyek felmérni a lehetőségeket. :) Aztán sétáltunk egy csomót, felmentünk a Montmartre-ra, megkerestük Amélie kávézóját, kiábrándító volt, legalábbis kívülről. Egyszer majd lehet, hogy be is megyek és én leszek Georgette vagy Madame Suzanne, netán Amélie személyesen. :P Ja, kívülről megnéztük a Moulain Rouge-t is, ez valahogy mindig kimaradt. Felmentünk a Sacré-Coeurhöz, aztán meg lettem hívva egy forró csokira, és fél 11-kor már fel is szálltam a hazafelé tartó vonatra. (Ami 9 után óra 25-kor és 55-kor indul, én meg persze pont 21:58-kor értem a Saint-Lazare-ra... :P)

Jó nap volt! :) 

Ma elvileg emberi időben érek haza, 5-ig lesz órám A Pasassal, aztán lehet, hogy könyvtár... :) Lájkolom Párizst! 

találkozások napja

Ma nagyon társasági életet éltem és nagyon jó volt, és nagyon fáradt vagyok, és íme pár nagyon jó fotó a nagyon sok közül, amiket nagyon ma nagyon készítettem.