szóval az utolsó nap

Ülök a reptéren és jobb meggyőződésem ellenére bekapcsoltam a gépet, hátha van wifi, és lőn, bár nem tudom, kitart-e a bejegyzés végéig (nem beszélve a gépemről). 

A tegnap este egyszerűen annyira jó volt, hogy nagyon. Három lengyellel voltam és szerintem még soha nem éreztem magam ennyire "otthonosan" a körükben, mintha én is lengyel lennék, vagy mi. Hihetetlen jókat röhögtünk kölönböző apróságokon, amik valószínűleg senki másnak nem lettek volna viccesek, de nekünk a közös félév elég alapot adott. 

Közösen vacsoráztunk, és... ETTEM CSIGÁT!!! :D Semmi íze sajnos, de a tudat teljesen feldobott. :D Mást is ettem, de az nem izgi (tízeurós menü a Latin Negyedben). Azonkívül "sikeres lengyeltanulmányaim örömére" kaptam egy lengyel szinonimaszótárat. :)) Meghatódtam. 

Aztán megnéztük az Eiffel-tornyot, meg Mickiewicz szobrát, amiről nem is tudtam, hogy van Párizsban, fényképeztünk párat (Diadalív naplementében stb.), elsétáltunk a Saint-Lazare-ig, egymás nyakába borultunk, egyik szemünk sírt, a másik nevetett, és itt a vége, fuss el véle!

Szerettem Párizst, ezt a félévet, a lengyeleket is nagyon, soha ennyit lengyelül nem beszéltem, szuperjó volt, köszönöm. Az olvasóimnak is, akik követtek. Ha valaki szeretné a privátblogom címét, e-mailben megadom szívesen. 

mák

"Te tetted a kulcsot a mákra?" - kérdezte tegnap tőlem NAL, miközben gyanútlanul gmailchateltem Benedekkel. Kapásból visszakérdeztem volna, hogy "mi van?!", ha nem vagyok olyan jólnevelt és türelmes, úgyhogy csak értetlenül ránéztem, reménykedve, hátha a folytatásból kiderül, miféle kulcsról és miféle mákról lehet szó. És leginkább: mi az összefüggés?  

A folytatás a következőképpen hangzott: "Mert egy ismeretlen kulcs jelét találtam a mákon." Kezdtem kétségbeesni. Eddig NAL-t felvilágosult, modern nőnek ismertem, aki nem foglalkozik azzal, mi van a mákon. Közben ugyanis eszembe jutott, hogy a kisház egyik ablaka előtt bizony nő mák, több is, úgyhogy gondolatban ráakasztottam a kulcsot (hülyeség, ki akaszt kulcsot a mákra?), rárajzoltam egy kulcs körvonalát ceruzával (hülyeség, ki rajzol kulcsot a mákra?), de végül elvetettem minden lehetőséget, mert sehogyan sem találtam összefüggést a mák és a kulcs között.

Amikor már végképp fogalmam sem volt, mire gondoljak, hirtelen beugrott, NAL miért ejti olyan furcsán azt, hogy mák. Ugyanis nem "mákról", hanem a Mac-ról volt szó, a számítógépéről, aminek a nevét ő franciásan [mak]-nak ejti! És akkor fény derült a kulcs rejtélyére is: franciául a pendrive 'clé USB', vagyis szó szerint 'USB-kulcs' - ennek magyarul nincs értelme, de ezt NAL nem tudja, mert kizárólag franciául használja. 

Úgyhogy végre tudtam válaszolni, bár a visszafojtott röhögéstől nehezen ment: "Nem, nem én tettem a kulcsot a mákra."

2 - Mátészalka

Ültem a vonaton, Défense-Sevres, felszállt egy énekes-koldus, amilyenből naponta ötöt látok. Elkezdett énekelni, két ajtónyira tőlem, közben gitározott, nem figyeltem, sose figyelek, csak ha ismerős a dallam. Aztán párszáz méterrel később felfigyeltem, mintha azt énekelte volna, "feleségem", meg "légy az enyém", így, magyarul. Felkaptam a fejem, majdhogynem tátott szájjal hallgattam: a Marinát énekelte, hamisan és más dallammal, de az volt, megismertem. Sokk. Alig vártam, hogy körbejárjon pénzért, hogy megkérdezzem, magyar-e. Odaért: magyar és mátészalkai. Mást nem tudtam meg, kapott tőlem két ötcentest, sajnáltam, hogy nem volt nálam több. De legfőképp azt, hogy nem beszélhettem vele többet. Kíváncsi lettem volna, mióta van Párizsban, mikor és miért fanyalodott rá erre a "munkára" - de elfordult, leszállt, átment egy másik kocsiba. 

Két aranyfoga volt és szomorú tekintete. 

4 - az utolsó pillanatok

Ma utoljára ettem Isteni Pisztáciafagyit az Amorinóban, ezúttal a Zöcsémmel, akivel lusta turistásat játszunk és mindennap dél és 2 között indulunk el itthonról, megnézünk valamit, este vacsorázunk A Menzán, aztán hazajövünk és belegyógyulunk a gépbe. 

A valamik, amiket eddig megnéztünk: Louvre, Diadalív, Notre-Dame, Sacré-Coeur, Luxembourg-kert, Montmartre, Centre Pompidou*, Marais, Eiffel-torony, Trocadéro, Szajna-part (részben :P). Tök jó! :) 

*Ma voltunk a Musée National de l'Art Moderne-ben, ahol 2007-ben is, és sokkal izgalmasabb volt a kiállítás, mint akkor, bár nem emlékszem, ugyanez volt-e. Mindenesetre egy csomó érzékelésre ható dolog van kiállítva, és ha az ember igazán motivált (= nem mi :P), akkor órákat tölthet el bent. 

7 - Folies en France avec Fanni :)

Szerda

Szóval múlt szerdán jól megjött Fanni, én meg majdnem jól elkéstem a reptérről, de aztán mégse. Bár mindketten elég fáradtak voltunk, még belefért este egy Diadalív-megmászás, ahova kegyetlenül felkergettem Fannit, aki minden lépcsőfoknál meg akart halni, aztán amikor felértünk, közölte, hogy na jó, megérte. Hiába, az ilyen kilátásért még lépcsőzni is hajlandó az ember: 

Még megnéztük az Eiffel-tornyot is, a jól bevált Étoile-Trocadéro útvonalon végigsétálva, de ott nem fényképeztem, mert nagyjából ötvenezer képem van a Toronyról, és attól tartok, ez még nem az összes. Hazazuhantunk mindezek után, és itthon, mert még nem voltunk elég fáradtak-álmosak, Tóth Krisztina- és Nádasdy-írásokat olvastunk fel egymásnak. A Tóth Krisztina-kötetért köszönet Annának. :) Aztán mégiscsak lefeküdtünk.

Csütörtök

Végre megnéztük a Szabadságszobrot, ami amerikai nővérének jóval kisebb mása, és 1986-ban kapták a franciák az USÁ-tól. Hogy miért, az rejtély. Mindenesetre előtte még ellenőriztük, nem bontották-e le az Eiffel-tornyot... NEM.

Mindezek után pedig megtörtént az, ami utoljára négy éve júliusban: Michał-val hárman elmentünk ebédelni A Palacsintázóba (aka. Krepöri) - elég fílinges volt, csak sajnos az asztalunknál ültek, bár Michał proponálta, hogy kérjük meg őket, menjenek arrébb. :P A másik asztal is elég jó volt azért, négy röpke órát sikerült eltöltenünk három palacsinta és több kancsó víz társaságában. Közben lengyel és magyar nyelvleckéket adtunk egymásnak, jellemző. :P Aztán a Les Halles-nál fagyiztunk meg kávéztunk, amint az a csóró diákokhoz burzsoákhoz illik. A változatosság kedvéért ezt egy kis séta követte a Notre-Dame-hoz, ami alatt Fanni megtanulta a "komposztálni" típusú (:P) lengyel igék ragozását, Michał meg a színeket magyarul. Vagy ez lehet, hogy később volt?...  

Péntek

A Louvre-ban kezdtünk, mert annyira értelmiségiek vagyunk. Valójában azért, mert NAL előző este felajánlotta, hogy bevisz minket odáig kocsival, mert arra van dolga (Dógomvan). Kipécéztük magunknak a németalföldi festőket, de persze az volt az egyetlen emelet, ami le volt zárva felújítás/istentudjami miatt, úgyhogy megnéztük, amit lehetett, és főleg a kilátást fényképeztük (legalábbis én). :P

Aztán tökjót ebédeltünk a St-Lazare mellett, két bazinagy melegszendvicset, amit a franciák fougasse-nak hívnak, kérdés, van-e köze a fúgához. :P Utána még betoltunk egy macaront meg egy kávét, mert az jó. És mert kint iszonyatosan esett az eső... (Aggódó szülőknek üzenem, hogy csak a képek vannak rossz sorrendben, előbb ettük a melegszenyát és utána a macaront. :P)

Aztán mivel kint még mindig nagyon esett és egyre jobban fújt a szél, kitaláltuk, hogy elmegyünk a Saint-Denis-i katedrálisba, ahol én már voltam, de nagyon tetszett, és leginkább mert a Saint-Lazare-tól odavitt a metró, amiben nem esett az eső. :P A katedrálisban aztán elég sok időt töltöttünk főleg világmegváltó beszélgetéssel (stílusosan), meg néha vetettünk egy-egy pillantást a királysírokra. 

Este szocializálódtunk, Olával és Holival vacsoráztunk a Port-Royalnál A Menzán, elég jó volt, csak tíz perc után elözönlött minket körülbelül ötszáz gyerek, úgyhogy nem igazán tudtunk beszélgetni. :P Aztán a hideg ellenére (legalább már az eső elállt) a Luxembourg-kertben ücsörögtünk négyesben, és rendkívül kreatív fotókat készítettünk. :P

Utána meg megfagytunk, és felfedeztem, hogy a harisnyám lukas, úgyhogy hazajöttünk és ittunk egy forró teát, és ha emlékezetem nem csal, olvastunk is, Tóth Krisztinát és/vagy Nádasdyt, mert nem lehetünk elég műveltek...

Szombat

Szombatot tartottunk: elmentünk a Marais-ba. Sikerült összefutni az egyetlen Párizsban tartózkodó magyar családdal; kis műanyag körhintát kerestek minden giccsboltban - ahányszor megláttuk/hallottuk őket, röhögve elmenekültünk. A Place des Vosges-on napoztunk és zenét hallgattunk, így vártuk Michał-t, aki egyszercsak megjelent és közölte, hogy sziasztok, amitől rögtön magunkhoz tértünk. "Fantasztikus" gyrost ebédeltünk a Bastille környékén, aztán kávéztunk három méterrel arrébb, és folytattuk a lengyel-magyar nyelvleckéket. Aztán bementünk egy borzasztó ruhaboltba, ahol sorba kellett állni a próbafülkékhez - nem is vettünk semmit. M. ide már azért nem jött velünk. :P Elsétáltunk az Hotel de Ville-ig, bagettet kerestünk, aztán találtunk is, sőt, fagyiztunk is az Amorinóban, pisztácia-mangó, mmmmm! *.*  

Persze aznap is fényképeztem. :P 

Vasárnap

Asszem, aznap láttunk plüss vízköpőt valamelyik giccsboltban... :D A Notre-Dame-ban voltunk ugyanis, aztán életemben először ettem falafelt a Latin Negyedben, és bár nem nyerte el a tetszésemet (undorítóan nézett ki és nem volt semmi íze), adok majd neki még egy esélyt autentikusabb helyen. Aztán D'Orsay, mert Fanni kérte... :P Másfél órát álltunk sorba, hogy bemehessünk (igaz, ingyen) egy emberekkel és képekkel túlzsúfolt múzeumba, ahol az összes falfelület összes négyzetcentimétere ki van használva és képtelenség bármit is érdemben megnézni. Úgyhogy be is menekültünk a kávézóba, ami sokkal burzsoábbnak nézett ki, mint amilyen volt, ugyanannyiba került a kávé, mint máshol. 

Este a Port-Royalban vacsoráztunk volna Michał-val, de egyrészt elfeledkezett rólunk, mert ilyen kedves, másrészt Pünkösd lévén zárva volt a hely, úgyhogy helyette egy nagyon szimpatikus palacsintázóban kötöttünk ki a Saint-Germain-des-Prés környékén. :))

Aztán már nagyon esett az eső, úgyhogy bementünk pár giccsboltba, mert az milyen vicces, és hazajöttünk forró kakaót inni. *.*

Hétfő

Reggel a kertben fransziás pötidézsöné...

... délben Michał-nál magyar(os) tojásos lecsó (special thanks to Benedek, aki a kolbászt küldte, ami köré készült a lecsó):

Nagyon büszke vagyok magunkra, mert mindketten először főztünk lecsót és isteni lett! Még úgy is, hogy a kolbászon kívül minden más silány francia vacak. :P 

Ebéd után a Montmartre-on sétáltunk, Szakrékőr és ilyenek, és annyira esett az eső, hogy levettem a cipőmet, hogy ne ázzon át, és inkább mezítláb mentem. :P Hihetetlen, mennyire ősz volt aznap. Közben mellesleg magyarul beszélgettünk, Michał két nap alatt annyit tanult tőlünk, amennyit én lengyelül két félév alatt Pátrovicstól (kérdés, ez kit minősít :P). Nagyon élveztük mind a hárman, de leginkább ő. :D Megnéztük Amélie kávézóját is. 

Kedd

A Port Royalnál reggeliztünk ebédet, nagyon finom volt. :D Aztán ettünk egy óccó-óccó palacintát a Les Halles-nál, majd feltoltuk az arcunkat nappal is a Diadalívre. Ááááá, lájkolom Párizst, az összes magnifique vue-jével együtt!!!

És aztán elmentünk a Défense-ba, mert akárki akármit mond, én szeretem Párizs Manhattanjét, és nem kizárólag azért, mert kellemes emlékeim vannak onnan, hanem mert jól néz ki igenis. Pláne naplementében, pláne, ha az ember (lánya) kellően fáradt... :)

Szerda
Felmentünk megnézni a kilátást a Centre Pompidou lépcsőjének tetejéről, és megláttuk, szép volt. Végre a nap is hajlandó volt kisütni, úgyhogy olyan igazi Párizs-fíling volt, köszönjük. Sajnos a modernizmus jegyében valami iszonyatos zene szólt a lépcsőn (ez ilyen fedett izé), kb. mintha folyamatosan belehánytak volna a mikrofonba. Úgyhogy a tervezett fél nap helyett csak félórát töltöttünk fent, azt is szitkozódva a hülye turisták miatt, akik állandóan fényképeznek, és mi nem férünk oda a panoramikus vjúhoz.

Délután Olával hármasban elmentünk a Cité de la Musique-be, én másodszor voltam és nagyon élveztem, mert egyrészt végre nem kellett rohanni, hanem volt időm a második meg harmadik meg negyedik emeletre is (Benedekkel két órával zárás előtt mentünk be és kb. 3/4 óránk volt az "utolsó" három emeletre), másrészt már tudtam, mit (nem) érdemes meghallgatni. Fanni is élvezte, ő volt bent leghosszabban, a rettenetes hideg (= légkondi) ellenére. Erről egyébként írtam egy oldalt a vendégkönyvbe, annál is inkább, mert láttam, hogy nem mi voltunk az egyetlenek, akik baromira fáztak. Lehet, hogy a hangszerek miatt kellett lehűteni 15 fokra a termeket, de kiírhatták volna, hogy vigyünk bundabugyit. Cserébe kint napoztunk egy kicsit, megpróbáltuk felolvasztani megfagyott tagjainkat.

Még belefért egy búcsúvacsora Michał-val a Port-Royalnál, egy kávé, pár új magyar szó (nem nekünk új :P), aztán koniec, vége lett ennek a hétnek is.

Voltak persze vicces beszólások, amiket leírhatnék ide, de nem hinném, hogy rajtunk kívül bárki is értené. De hogy példát mondjak, "vigyünk valami melegebbet is, ha hidegebbre fordulna az időjárás szele" (Fanni), vagy "küldeném Anyukámnak... és mindenkinek, aki szereti" (én egy sms-re).  Nagyon tartalmas hét volt, egy csomó olyan dolgot csináltam, amit ebben a félévben még nem, és ehhez Fanni kellett. :)
Baromi jókat röhögtünk, jókat beszélgettünk magunkról, egymásról és másokról (barátságunk alapja a pletyka), művelődtünk, mert olvastunk Kishont(ot), Nádasdyt és Tóth Krisztinát, sőt, egyszer a brit politikai rendszerről is beszélgettünk, nyelvészkedtünk (főleg mikor Michał-t tanítottuk magyarul), úgyhogy nagyon-nagyon-nagyon jó volt. Az időjárás lehetett volna kegyesebb, de legalább nem volt ötven fok, úgyhogy egy szavam sincs. Ja, de, egy mégis van: KÖSZÖNÖM. :)

17 - c'est toujours la même chevauchée...

Hogy teljesen szimmetrikus legyen ez a félév, már megint a hülye dokumentumokkal kell foglalkoznom, és ma még a hülye menza is betett. Szép kedd! Ja, és majdnem olyan hideg is van, mint februárban. :P

Na, az úgy volt, hogy elmentem az A épületbe, és baromira nem emlékeztem, hogy hol van a Bureau des Relations Internationales (BRI :P), de mázlim volt, mert az elsőn volt és nem a negyediken, ahogy rémlett. Úgyhogy benyitottam az irodába, de láttam, hogy van bent valaki, leültem várni. Aztán jobban megnéztem a kiírást, és láttam, hogy az ajtóra, ami előtt ülök, az van írva, hogy "bureau d'accueil", vagyis azoknak szól, akik jönnek - sebaj, megnéztem a többi kiírást is, és kiderült, hogy azoknak, akik elmennek (akár franciák, akár külföldiek), a szomszédos irodába kell menni. Benyitottam, és a kedves Soraya fogadott, akit a félév elején már nagyon megkedveltem csendessége, udvariassága és finomsága miatt. Kiüvöltött, hogy takarodjak az anyámba, mert a másik bureau-ba kell menni, és hogy képzelem. Meg se próbáltam elmagyarázni, hogy ez van kiírva az ajtóra, kimentem, még mielőtt továbbjut a szemmelverésnél, és hál'Istennek pont kijött az, aki bent volt a bureau d'accueil-ben, úgyhogy bemenekültem. 

Persze még véletlenül sem ugyanaz volt az ügyintéző, mint februárban... Mindenesetre elmondtam, hogy itt van két dokument, tessék szíves lenni kitölteni és ideadni, de ízibe', mert két hét múlva hazamegyek (mosoly helye). De nem úgy van az, ahogy azt Móricka elképzeli. Az egyiket odaadtam, ráragasztott egy szép rózsaszín cetlit az ügyintéző leány, kérdezte, mikor jöttem, mondom, február 4, erre ránéz a monitorra, "nem, Ön február harmadikán érkezett" (ti. amikor regisztrálni kellett online még kb. szeptemberben, azt adtam meg, hogy kb. febr. 3.), nem vitatkoztam, elvégre a gép biztos jobban tudja, mikor érkeztem. :P De legalább elhitte, hogy 24-én megyek haza, és nem kötött belém, hogy ha 31-én volt az utolsó vizsgám, akkor miért nem húztam haza azonnal. Féltem, hogy majd magyarázkodnom kell, de annyira outsidernek tűnt, hogy nem gyanakodott, hogy esetleg kamu. Ez simán ment, úgyhogy az orra alá dugtam a Transcript of Records feliratú papírt is, hogy na, azzal mit csináljak, ugyanis az egy (n+1)-edik dokumentum arról, hogy azt a két tárgyat, ami a Learning Agreementben szerepel, elvégeztem. Na jó, valójában most, hogy belegondolok, ez az egyetlen ilyen dokumentum. :D Az ügyintéző leány azt mondta, a koordinátoromnak kell kitöltenie - nem tudom, emlékszik-e még bárki is a februári vesszőfutásra, amikor is koordinátortól koordinátorig küldött a bürokrácia, és végül is olyasvalaki írta alá a papírjaimat, akinek az egészről fogalma sem volt... Előadtam tehát a Madama Butterfly-sagát az ügyintézőnek, mondván, tulajdonképpen nincs igazi koordinátorom. Erre közölte, hogy neki mindegy, a lényeg, hogy ugyanazzal töltessem ki ezt, aki aláírta nekem azokat a papírokat februárban. Hát jó. Csak egy bibi van: ahhoz, hogy kitöltse, még kéne az Usages des grammaires-ből az utolsó jegyem, de szegény tanárnő már három hete javítja a szerencsétlen zh-inkat, hogy is várhatnám el, hogy kész legyen velük... Úgyhogy most meg kell várnom ezt a jegyet, kell valami papírt kapnom róla, aztán mehetek rendez-vous-ni a pseudo-koordinátorommal, hogy kitöltse ezt a Transcript of Records-ot, amiről fogalma sincs, hogy mi, majd a kitöltött cuccost vihetem vissza a BRI-ba, hogy ott is aláírják. És akkor még örülhetek, ha mindez belefér a következő két hétbe... 

A menzán meg nem lehetett feltölteni a moneo-kártyát, mert zárva volt a pénztár, de nem engedtek pénzzel fizetni, pedig pontosan 3 euróm volt apróban, hanem az ijesztő biztonsági őr elvette a három eurómat, levitte a dolgozók részébe (mert a dolgozóknak külön a földszinten van az étterem, nekünk meg az emeleten), odaadta a pénztárosnak, kapott róla egy blokkot, azt a kezembe nyomta, visszamentünk a diákok részébe és ehettem, mihelyst a csodálkozó pénztáros kezébe nyomtam a blokkot... Nem lett volna egyszerűbb, ha kifizethetem közvetlenül neki a három eurót. 

19 - két pipa

Ma nagyon hű voltam a franciákhoz, nem mintha Párizsban másképp is lehetne. :P Először is Maigret-történeteket olvasok, amik nagyon bénák, nem tudom, csak ez a gyűjtemény-e, vagy az összes, de ezek kifejezetten. De azért addig a 3/4 óráig, amíg egy-egy rendkívül körmönfont epizódnak a végére jutok, jól elszórakozom. :P 

Megint A Menzán ebédeltem (Isten tartsa meg jó szokásomat), ezúttal egyedül, illetve ha úgy vesszük, Maigret pipafüstös társaságában. Aztán kinyitottam az abrosznak is beillő térképemet, hogy lássam, mit nem láttam még. És akkor megakadt a szemem a Parc Georges Brassens feliraton, és mivel úgyis parkolós kedvemben voltam, meg ez kellően messze volt időtöltés és -pocsékolás céljából, odamentem. Ééééééééés ültem (illetve álltam) villamoson, végre!!! Nem így terveztem, de kiderült, hogy a park pont egy villamosmegállónyira van a metrótól, ahol leszálltam. :) És jól tettem, hogy odamentem, mert ugyan nem nagy park, de csendes, nagyon zöld és van benne tó meg egy csomó kacsa. :) Úgyhogy eltöltöttem ott másfél órát, olvastam, fényképeztem, meg napoztam is volna, ha botor módon nem farmerben megyek ma el itthonról (éjjel vihar volt, reggel meg hűvös). Találtam Rue de Dantzigot, ami azt hiszem, nem szorul bővebb magyarázatra, csak nem értem, miért kell arra emlékezni, hogy Gdansk valaha német kézben volt. Meg találtam Place Romain Garyt is, aki ismert nevén Émile Ajar, és hát őt nagyon szeretem, na. :)) 

Ja, az igazsághoz hozzátartozik, hogy ebéd után eredetileg a Louvre-ba akartam menni, de úgy látszik, nem akarják az égiek, hogy én oda betegyem a lábam, mert olyan irdatlan sor állt, hogy szerintem még most se jutott be a vége. Tanulság: egy felhős, párás, fülledt vasárnap délutánon nem jó ötlet múzeumba menni, mert mindenki más szerint viszont az. A park viszont bejött. :) (Illetve én mentem bele.)

Tessék, Brassens, aki ismeri és aki nem. ;)

A két pipa pedig az, hogy 1. ültem villamoson, 2. elmentem egy olyan helyre, aminek még a környékén se jártam eddig. :)

20 - nemtom

Ma például Michał-val találkoztam, együtt voltunk egész nap, ebédeltünk, ültünk a Luxembourg-kertben, ő tanult, én olvastam, aztán voltam nála a kolijában kicsit, aztán hazajöttem. Baromira fog hiányozni. Kijavította a vizsgámat, amit egy hete írtam, és ahogy újra elolvastam a levelet, csak még igazabbnak éreztem, mint akkor. Az volt az utolsó mondat, hogy "remélem, tetszett ez a sok marhaság, amit épp most olvastál el", és azt írta alá, hogy  "nagyon tetszett ez a sok marhaság, amit épp most olvastam el". (Persze mit is vártam. :P) Most úgy tűnik, jönnének nyáron Pestre Gosiával, meg legrosszabb esetben augusztusban találkoznánk Varsóban, de utálom, hogy majd megint keresni kell a lehetőségeket, kuporgatni a pénzt, számolni a napokat. Azért jó, hogy ez lett a 2007-es találkozásunkból, mert enélkül nem lenne a lengyel, se mint nyelv, se mint minor, nem lenne a Juli, nem lett volna Varsó... De akkor is utálom a távbarátságot. Nagyon. 

Tegnap meg például a Mars-mezőn olvasgattam és napoztam. Ahányszor felnéztem az Toronyra, mindig arra gondoltam, hogy fog hiányozni, aztán valamiért bevillant a hetes busz, ahogy megy az Astoriától a Ferenciekre, és nagyon otthon akartam lenni. 

Szóval nemtom, mi van. Jó nekem itt lenni, szeretem Párizst, meg a zembereket, meg a zegyetemet is szerettem, amíg volt, de most, hogy vége a félévnek, és lassan ennek az egész évnek, már nem tudom, mit érezzek. Elképzelem, hogy hazaérek, és tudom, hogy az lesz az első gondolatom, hogy nem jövök már vissza - akár ide, akár Varsóba, a lényeg nem a hely, hanem az időtartam. Persze elmegyünk B.-vel egy hétre Észtországba, de júliustól tényleg otthon leszek, és egyelőre nem tudom ezt komolyan elképzelni. Nem tudom, egy ilyen mozgalmas és külföldi év után nem fogom-e magam rosszul érezni otthon. És ha igen, akkor nem tudom, mit lehet majd tenni. Mindenesetre most megyek, és írok egy listát arról, hogy mi mindent kell még csinálnom Párizsban. :)

22 - nem az igazi

Ez a mai egy elég undorító június másodika. Egész nap a napon feküdtem és Darvas Szilárdot meg Csáth Gézát olvastam, amikor meg nagyon melegem lett, bejöttem és filmet néztem. Azért elmentem itthonról: a pékségbe reggel. És bőgtem is párszor.

Most a változatosság kedvéért újranézem a Le code a changét, ami tökjó, és a főszereplő Piotr (ráadásul Danny Boon játssza, akit nagyon szeretek), aki épp bigost főz egy nagy baráti társaságnak a Canal St-Martin melletti lakásában, amiért is kapja be irigylésre méltó. 

Mint mindig, most is össze fogom szedni magam, de ez alkalommal se lesz gyors és fájdalommentes. Még egy ilyen és a blogomat átnevezem "Az ifjú Vera szenvedései"-re. Nem szeretném...

23 - jaj, Juli, JÚNIUS

Jaj, mert elszámoltam magam, jaj, mert beteg a Juli és nem jön mégse, jaj, mert kölcsönkaptam egy laptopot, amin van magyar billentyűzet is telepítve, és jaj, mert június van és mindjárt felébredek.

A nap kérdése: a fenti "jaj"-jal kezdődő mellérendelések közül melyik hordoz magában pozitív, optimista és vidám konnotációkat?

update

Es meg is szuletett az elsô otthoni jegyem, bàr az etr-ben még nincs benne: Francia irodalomtorténet 3. (19. szàzad) - 5 :)

Koszonom Horvàth Agnes tanàrnônek, aki oràk ota kitartoan e-mailezik velem és NAGYON kedves :)))) 

ez lett a félévembôl

Amiket elkezdtem februàrban (= legalàbb az elsô alkalomra elmentem):

- Littérature et histoire

- Grammaire 2

- Stylistique 2

- Usages des grammaires 

- Textes et intertextes 2

- Bible et littérature

- Questions de la poétique comparée

- Grammaire 3

- Littérature du XIXe

Amikre még a tavaszi szunet elôtt is jàrtam:

- Littérature et histoire

- Grammaire 2

- Usages des grammaires

- Textes et intertextes

- Bible et littérature

- Grammaire 3

- Littérature du XIXe

Amikre még màjusban is jàrtam:

- Grammaire 2

- Usages des grammaires

- Bible et littérature

- Grammaire 3

- Littérature du XIXe

Amikbôl le is vizsgàztam:

- Grammaire 2 (beadando: 10/20; a vizsgàt még nem tudom)

- Usages des grammaires (két eddigi zh 13 és 14 asszem, a harmadikat még nem javitotta ki a néni)

- Bible et littérature (beadando: 16/20, vizsga: 18/20!) - 17 :))

- Littérature du XIXe (beadando 13/20, vizsga 14/20) - 13.5 :))

Ami vicces, hogy A Pasas sokkal jobban megdicsért ahhoz képest, hogy csak tizenhàrom és felest adott, rà is irta a papirra, hogy "excellent travail; étudiante sérieuse et motivée; excellent niveau de Français écrit et oral" :)))) de akkor miért nem adott 18-ast??? 

A Bible et littérature-os néni is nagyon megdicsért, kifogàsolta a vizsgàmban, hogy nem elég rendezett meg nincs elég sorkoz... Hàt bocs'. :P Azért 18-ast nem sokan kapnak a franciàk kozul se, ùgyhogy NAGYON buszke vagyok erre, még ha tudom is, hogy erasmusosként nyilvàn jobb jegyet kaptem, mintha egy francia irta volna ugyanezt, ugyanigy. Tôle olyat kaptam, hogy "excellente étudiante, qui maîtrise très bien la langue française". :)) Es szoban is nagyon megdicsért.

Nohàt, azokat a tàrgyakat, amiket nem csinàltam meg, azért nem csinàltam meg, hogy a fontosak viszont IGY sikerulhessenek. Nem bànom egyàltalàn, mert amelyik ora jo volt (Textes et intertextes, Littérature et histoire, bàr utobbi kevésbé), arra egészen addig bejàrtam, amig nem kellett az idô-energia a beadandok iràsàra. Grammaire 3-bol meg dafke nem mentem el vizsgàzni, mert baromira utàlom a tanàrt, nincs szukségem a tàrgyàra, nem értjuk egymàst és nem is akarjuk érteni, plusz akkor pont St-Leu-ben voltam, ùgyhogy ez a kis moka 8 euromba kerult volna. Nem érte volna meg. 

23 - màjus utolso napja

Na most màr tényleg kezd gomboc lenni a toromban a gondolatra, hogy MINDJART vége! Eletveszélyes ez a vàros, komolyan. :P

Tegnap "hazakoltoztem" Saint-Leu-bôl, és itt most nincs gépem, mert az enyém pont egy hete bemondta az unalmast, ùgyhogy NAL-ét hasznàlom, egy bazinagy Apple Mac, egyméterszer félméteres képernyôvel és tok màs operàcios rendszerrel, mint a windows, ùgyhogy szenvedek vele rendesen, de legalàbb van. :) Ja, és bien sûr franszia a billentyûzet is... 

Ma kiderul két jegyem is, a Bible et littérature, meg A Pasas (Littérature du XIXe siècle), amitôl félek, mert mint irtam, nagyon nehéz volt. Aztàn meg holnaputàn jon a Juli, utàna a Fanni, utàna a Zocsém, és tessék, màris ugyanoda lyukadtam ki; mindjàrt hazamegyek. 

25 - vidám vasárnap

Csak hogy az alliteráló címeknél maradjunk. :P Holival ebédeltem, aztán megnéztünk egy ócskapiacot, majdnem felpróbáltam egy gyönyörű ruhát, de előbb megkérdeztem, mennyibe kerül, és amikor a nő szemrebbenés nélkül közölte, hogy 45 euró, "mert új", akkor már nem akartam felpróbálni. Aztán találkoztunk Olával, és először vele kettesben, majd a visszatérő Holival hármasban ültünk a Luxembourg-kertben, mert hol máshol. :) Tök jót beszélgettünk, főleg a nyárról. Hihetetlen, hogy mindjárt itt van, sőt, nem is mindjárt, hanem holnapután-után. :D 

Aztán elmentünk fagyizni a Holi utcájában levő Amorinóba, azt hiszem, a mangó- és a pisztáciafagyi az új kedvenc kombinációm! :) A fagyival felmentünk Holi csodás hatodik emeleti szobájába, ahonnan látszik: egy csomó háztető, az Eiffel-torony, az Invalidusok kupolája, a Défense-negyed, meg a gyönyörű Montparnasse-torony. Aztán hazajöttem. :)

26 - szerencsétlen szombat

Reggel nem volt melegvíz, úgyhogy nem tudtam elmosogatni a tegnap esti meg ma reggeli edényt.

Elindultam a korább vonathoz, de itthon felejtettem a gyűrűmet, úgyhogy félútról visszarohantam és persze csak a későbbi vonatot értem el.

Beértem az egyetemre, persze jóval a vizsga előtt, már nagyon idegesen, és sikerült jól felspannolnunk egymást a többi erasmusossal.

A Pasas negyedórát késett, mire mi már az összes körmünket lerágtuk. 

A vizsga baromi nehéz volt. 

Fáradt voltam. 

A dissertationt választottam, ami abból áll, hogy van egy kérdés (ebben az esetben: Az olvasott művekben mi okozza a főhős konfliktusát a társadalommal: anyagi vagy ideológiai okok?), és az első részben az egyik, a második részben a másik válaszlehetőség mellett kell érvelni, a végén meg összefoglalni és új távlatokat nyitni, mint például "Paul Valéryről ugyan nem volt szó az órán, de így és így fogalmazza meg az ideológiai problémákat" - ezt hívják stréberségnek, meg pillanatnyilag blöffölésnek, mert soha nem olvastam semmit Valérytől. 

Írtam hat oldalt nyolcas betűmérettel és feles sorközzel, margó nélkül. Nem azért, mert tapló paraszt vagyok, és nem tudom/érdekel, hogy a tanárnak kell a hely a javításhoz, hanem mert a harmadik bekezdésnél (az első oldal közepén) tűnt fel, hogy nincs margó, és akkor már hülyén nézett volna ki, ha másképp folytatom. :P

A vizsga négy óra volt. Ez alatt az idő alatt írtam, írtam és írtam. Ja, néha belenéztem a könyvekbe meg a szótárba, meg ittam egy-egy kortyot és egyszer ki is mentem.

Hogy mennyire lefáradtam, azt az is mutatja, hogy most képtelen vagyok szöveget írni, csak mondatokra futja.

Aztán vonatra ültem Catalinával (chilei, de Kölnben tanul és onnan is jött Erasmussal), hogy egyikünk se menjen egyedül, mert úgy emlékeztem, hogy a St-Lazare-ról megy az RER E Eaubonne-ba, amerrefele jön a vonat ide, és ott átszállok és az milyen jó lesz nekem. Hát igen. Csupán két dolog hibádzott: 1. nem RER E, hanem vonat, de ez mindegy lett volna, csakhogy 2. pályafelújítás miatt ezen a hétvégén nem jár. Úgyhogy miután háromszor eltévedtem az RER-t, majd a vonatot keresve, rájöttem, hogy muszáj lesz a Gare du Nord-ról jönnöm mégis. Megdöntöttem a rekordot: negyed 7-kor jöttem el az egyetemről és a 3/4 8-as vonatra sikerült végül felszállnom, ami azt jelenti, hogy kereken másfél órát töltöttem a háromszori eltévedéssel, metrózással, lépcsőzéssel stb. 

Aztán hazafele olyan mélyen aludtam minden állomás között, hogy állandóan a frász tört ki, nem vagyunk-e még itt.

Mindenesetre nincs több vizsgám, de nem tudom, ez a mai milyen lett. Kedden kiderül. :)

27 - jeszcze Polska nie zginęła!

Le vagyok vizsgáztatva lengyelből, jelentem, ma került sor A Megmérettetésre (elnapoltuk, jobban mondva elheteltük, mert a múlt pénteken végül nem ért rá egyikőnk se), volt háromórás írásbeli meg húszperces szóbeli, elfáradtam, de elégedett vagyok. Michał nagyon komolyan vette a dolgot, az összes félév közbeni munkánkat felhasználta az írásbeli részhez, volt fordítás, szövegértés, hallás utáni szövegértés, tollbamondás:), szövegalkotás. Utóbbinál négy témát ajánlott, amiről írhattam, persze direkt olyasmiket, amik személyesen érintenek, pl. a viszonyom Párizzsal, vagy amit végül választottam, a "Biztosan nagyon fognak hiányozni a lengyelóráink, mert" című téma. :) Nagyon szomorú lettem a gondolatra, hogy ennek a témának bizony van létjogosultsága, de mivel a vonaton reggel azon gondolkoztam, hogy is köszönhetném meg Michał-nak a munkát, amit értem és velem végzett, kapóra jött. Annyira elszontyolodtam, hogy nincs több "akkor 18.30 Malesherbes"-találkozás és hétről hétre fordítás és tollbamondás és szövegértés, hogy majdnem nekiálltam sírni a vizsga kellős közepén. Úgy is fogalmazhatnék persze, hogy ennyire meghatódtam a saját szentimentalizmusomtól. :P Azért nem sírtam, de a határán voltam. Már megint hozzászoktunk, hogy egy városban vagyunk, nehéz lesz visszarázódni a "normális" távbarátságunkba... Mindenesetre a legjobb szöveg volt, amit valaha is írtam, konkrétan nem volt benne nyelvtani hiba (kb. 400 szó) - így jár az ember, ha szívből ír és nem agyból. :)

De azért nincs még veszve Lengyelország, előttünk az élet és hajrá optimizmus, még találkozunk ebben az egy hónapban háromszor mindenképp, lehet, hogy többször is. Aztán szentélyt emelünk a skype-nak. 

28 - Lucie :)

Tíz éves lesz júliusban, és ma, ahogy este táncversenyt néztünk a tévében, hajszálpontosan ugyanaz volt a véleményünk minden résztvevőről, annyira, hogy volt, hogy egyszerre mondtuk ugyanazt. Most akkor vagy ő nagyon intelligens, vagy én vagyok infantilis. :P 

Megkérdezte, nem maradnék-e jövőre... :) (Norcinak július közepéig tart a szerződése, és a papa még egy évig szeretne valakit a leányzó mellé.) Ha három évvel korábban kérdezi, igent mondtam volna. Így sajnos nem, de őszintén sajnálom, mert elég volt negyvennyolc óra, hogy megszeressük egymást. Szóval fenntartom a "tündéri" jelzőt, bár tegnap a dzsúdózó tündér látványa némiképp megingatott. 

29 - a mások élete

Itt vagyok Saint-Leu-la-Foret-ban, a világ és a város másik végén, és egy tündéri kilencéves leányzóra vigyázok, aki a Lucie névre hallgat. Tulajdonképpen helyettesítem Katát, aki helyettesíti Norcit, aki a hivatalos au pair. :) Hétfő estig maradok és egyelőre jól érzem magam. :) A kislány szülei elváltak, a papájával él, aki régiségkereskedő és elég jófej. Vannak persze benyomásaim, de azért még hagyom ülepedni a dolgot, mielőtt véleményt alkotnék. Egyelőre maradjunk Lucie tündéri és a papa jófej mivoltánál. :)

Ezen kívül ma Bible et littérature-ön vissza kellett volna kapnunk a beadandót (Auster) meg a vizsgát, és végülis csak az erasmusosok nem kapták vissza, mert külön megítélés alá esünk, és nyugodjunk meg, mindenkinek nagyon jól sikerült, de jegyet csak jövő héten kapunk, és nem, meg sem nézhetjük egyelőre... Szeretem a tanáraimat, említettem már? :P

30 - igen, várom

Egy hónap múlva hazamegyek. Na jó, egy hónap és 12 óra múlva. Várom, úgyhogy visszaszámolok. De azért nem vagyok szomorú, pláne, hogy holnap este megyek Saint-Leu-la-Foret-ba (aka. Isten Háta Mögé) au pairkedni hétfő estig, ami már harmincadika, és utána három nappal jön Juli, és addig meg még három vizsga. Szóval panaszkodni nincs okom, de NAGYON várom, hogy hazamenjek. :)

a Kaland

Jövök haza nagy lelkesen, hogy na, beszélgetek a lelkemnek kedves emberekkel, erre mit tesz Isten, nincs a helyén a kulcs! (Ti. a kapu belsején van egy kis kampó, és aki elmegy, miután bezárta a kaput, benyúl és felakasztja a kulcsot, aki meg jön, az benyúl, kinyit, bemegy, bezár, felakaszt és így tovább.) Na, mondom, jellemző, hazaérek porosan, fáradtan, éhesen, virtuális beszélgetésekre szomjazva és nem jutok be?! Persze nekem is volt gyerekszobám, azonnal elkezdtem keresni, hol lehetne bemászni a kerítésen - persze evidens, hogy ma szoknya volt rajtam.... A kerítésen sehol nem lehet bemászni. Hmmm... Csöngettem, hátha a kertész még itt van - nem volt itt. Hatalmas szerencsémre a szomszédasszony épp kint locsolt. Bekiabáltam, csókolom, véletlenül a néninek nincs kulcsa a Mádám Szántó házához? Hát, véletlenül nem volt. Itt már sűrűn anyáztam magamban, de megkérdeztem, az ő kertjén keresztül nem mászhatnék-e át valahogy. Hát, szegény, erre mit mondhatott volna? :P Bár volt döntési lehetősége, mert még kívül voltam a kapun, de mondtam, hogy il faut absolument que je rentre - jogosan, NAL-ék 11 előtt nem nagyon érnek haza. Beengedett, mondta, hogy ad egy létrát és megpróbálhatok átmászni, de nagyon odafigyeljek ám, nehogy leessek és összetörjem magam. Végülis nem voltam így is elég ideges. :D Felmásztam a létrán és láttam, hogy a sufnijának a betontetejéhez pont még egy  fok hiányozna, de nem volt több. Szerencsére találtam egy kiálló akármit, és mivel előrelátóan már korábban levettem a szandálomat, mezítláb semmi akadálya nem volt, hogy egy rendkívül nőies mozdulattal feltornásszam magam a sufni tetejére, ami a mi kertünkkel szomszédos fal egy részével határos. A gond már csak az volt, hogy a mi kertünkhöz képest még mindig vagy két méter magasan voltam, és a fal meg előtte a föld, ahova érkeznem kellett volna, teljesen tele van fonva és nőve növényekkel - íriszek, vadszőlő, meg a fene tudja még, mi. Amellett, hogy ez pech, mert nem lehet csak úgy leugrani, mázli is, mert háttal leereszkedve a növényekre érkeztem, páran közülük megsínylették a kalandomat, de sebaj, mert nem kell a kapu előtt éjszakáznom étlen-szomjan! 

visszajelzések

Eddig három beadandómat kaptam vissza, és nem mondom, hogy elégedett vagyok. Grammaire 2 és 3-ra (mondatelemzések; grammaire 2-re öt mondatban kellett megtalálni az állítmányt meg a kötelező bővítményeket, grammaire 3-ra meg tizennyolcban a szabad bővítményeket) 10-est kaptam, ami kb. a kettessel egyenértékű, de a tanár azt bírta írni, hogy ez egy bátorító jegy, és biztos benne, hogy többre vagyok képes. Utálom az ilyen szövegeket, inkább azt indokolta volna meg, hogy miért csak tízes. A beadandóimban kb. 3-4 tárgyi tévedés volt, amiről én is láttam utólag, hogy tényleg rossz, a többi "javítás" viszont annyi volt, hogy pl. egy teljes bekezdés áthúzva és odaírva mellé, hogy "non". Meg hogy "megdöbbentő a módszere". Mivan? Nekem semmilyen módszerem nincs, csak egy egyszerű tőmondatra ("C'est probable.") azt írtam, hogy nincs benne bővítmény. Bocs. Amúgy már csak azért is dühítő, mert egy csomót dolgoztam vele, és tudom, hogy tudom a mondattant, tavaly ötös voltam belőle otthon, persze az nem ennek az idióta tanárnak a módszere, hanem Körmendyé, biztos ez a baj. Egyébként szerintem tényleg az a baj, és ezt nem tudom, le lehet-e bármikor is küzdeni, hogy én kívülről látom a nyelvet, a tanár meg belülről, mivel francia. És nekem hiába van a fejemben egy tiszta (vagy annak vélt) kép a mondattanról, ha ő úgy tanítja, ahogy belülről látja, sokkal bonyolultabban, és én ezt zsigerből visszautasítom, mondván, hogy én egyszerűbben és biztosabban tudom. Ez a tanár egyébként nem csak az én antipátiámnak örvend, a legutóbbi órán konkrétan veszekedett egy francia hallgatóval, amiért az olyasmit kérdezett, amire ő nem tudott válaszolni, úgyhogy azt reagálta, hogy "ne akarja már nekem bemagyarázni, hogy lapos a föld". Hiteles, alátámasztott, meggyőző érvelés, nem? Amikor meg már végképp nem tudja megmagyarázni, miért használ más terminológiát, mint más tanárok, akkor közli, hogy nem ő tehet róla, ezt a francia nyelvtan így írja elő, a kedves hallgató járjon utána, ha nem hiszi (és egyébként is a kollégái a hülyék). 

A harmadik, amit visszakaptam, az A Pasastól a Balzac (a Szamárbőrből egy kétoldalas részletet kellett elemezni). 13-as lett, de és nagyon megdicsért. Azt kifogásolta egyedül, hogy pár dolgot még kifejthettem volna bővebben is, ami teljesen jogos, és már mikor írtam, akkor is éreztem, hogy van, ami befejezetlen, de nem tudtam többet írni, mert nem jutott eszembe semmi, és azért annyira nem vagyok jó a francia irodalomban, hogy bármit leírjak. Így is elég filozofikus lett. Még nem döntöttem el, hogy örüljek-e a tizenhármasnak, hülye ez a rendszer, mert itt teljesen oda meg vissza vannak érte (mármint a 13-ért). Nem értem, mire jó, hogy húsz jegy van, amiből gyakorlatilag a "középső" tízet használják csak, 6-tól 15-ig. (Ráadásul 10-től van meg, szóval van kilenc jegy arra, hogy bocs, megbuktál.) És ezen belül néha adnak olyat, hogy 8,2...

a második felvonás: Párizs ♥

Hétfőn felmentünk a Diadalív tetejére, mert én negyedszerre is szeretem az ingyenpanorámát (és ötödszörre, hatodszorra meg kilencvenharmadszorra is szeretni fogom). :) Megállapítottam, hogy a legutóbbi látogatásomhoz képest máshol kell jegyet venni. :P Elmentünk ebédelni a Port-Royalhoz, pizzát ettünk, jó volt. :) Aztán a Montmartre-on sétáltunk, láttunk egy csomó "festőt", meg ettünk egy óóóóóóriási fagylaltot, mert miért ne, megnéztük a zsötemes falat, meg a Sacré-Coeurt, szóval kommerszkedtünk. Délután a Luxembourg-kertben ücsörögtünk, aztán a Canal St-Martinnél is voltunk, de az orléans-i hétvége eléggé kifárasztott mindkettőnket, úgyhogy elég korán hazajöttünk. Azért jó nap volt. :)

Kedden, Tizenhetedikén, leginkább ünnepeltünk. :) Ünnepi reggel volt, ünnepi hajmosással és ünnepi indulással (11 körül?). Ünnepi ebéddel, naná! Latin Negyed, ahogy tavaly is, de most sokkal jobb volt... :) Tízeurós menü, ahogy tavaly is, de most sokkal jobb volt... :) Aztán elmentünk a Cité de la Musique-be, ami fantasztikusan jó volt, hangszermúzeum a XVII. századtól napjainkig, szinte minden hangszert meg lehet hallgatni, zseniális, még legalább két vendégemet biztos elviszem. :D Aztán ünnepi vacsoráztunk... volna, ha nem olyasmit választunk a menzán, ami ehetetlenül büdös és rosszízű (andouille, béllel és gyomorral töltött bél, jó étvágyat, én nem tudtam, mi ez). Úgyhogy inkább elmentünk a Luxembourg-kertbe, mert az jó hely. Aztán meg a Boulevard Saint-Michelen suhantunk nesztelen, és találtunk egy 0,20 eurós könyvesboltot. :D Később a Szajna-parton sétáltunk és naplementét fényképeztünk, olyan igazi romantikus párizsi naplementét. :) Annyira belejöttünk a sétálásba, hogy egészen az Eiffel-toronyig elmentünk, megnéztük, ahogy szikrázik (fúj), lefényképeztük, aztán átérve a Trocadéróhoz láttuk, hogy ott van a Hold konkrétan a torony közepében. :D És végül hazajöttünk... 

Szerdán meg elbúcsúztunk, nem mondom, hogy az volt életem legboldogabb napja. De mivel a Tizenhetedike pályázik erre a címre, hajlandó vagyok megbocsátani a tizennyolcadikának. Vizsgáztam aznap Bible et littérature-ből, szerintem a körülmények ellenére is jól sikerült. :)

az első felvonás: Orléans és Blois :)

Csütörtökön megjött Benedek, nem kis örömömre, és hogy ezt tetézze, azzal "fogadott", hogy bejelentette, július 11-től állást kapott a Roche-nál! :)) Úgyhogy ezt és az együttlétünket megünneplendő, a reptérről azonnal a Parc Montsouris-ba mentünk piknikezni: friss bagett, kecskesajt, szilva, croissant és pain au chocolat. Természetesen a hatalmas kék bőröndön terüljasztalkámoztunk, vicces volt. :D Sajnos az idő annyira nem volt jó, de legalább nem esett. A parkból hazajöttünk letenni a bőröndöt, aztán visszatoltuk az arcunkat Párizsba, ahol közben kisütött a nap. :) Céltalanul sétálgattunk, leginkább azzal voltunk elfoglalva, hogy örültünk egymásnak, pózoltunk templommal meg mindenféle mással (= ipari mennyiségű fénykép), a Les Halles - Szajna-part - Pont des Arts - Ile de la Cité - Notre-Dame távolságot jártuk be, nem hosszú, de szép, aztán hazajöttünk (az egyik kedvenc, 27-es busz-Saint-Lazare útvonalamon). 

Pénteken hatkor keltünk, mert imádunk korán kelni, de ha mégsem, akkor azért, mert nyolckor indult a vonatunk Orléans-ba a város másik végéből. Szerencsére nagyon előrelátóan készítettünk előző este szendvicseket, meg elvittük a maradék szilvát, úgyhogy legalább éhen nem haltunk - a vonatútból semmire nem emlékszem, lehet, hogy végigaludtam? Megérkezésünk után megittam életem második legrosszabb kávéját (az első legrosszabb a dublini hostelben volt), de legalább kicsit magamhoz tértem tőle, aztán bevetettük magunkat Jeanne d'Arc városába. Az első benyomásom az volt, hogy Orléans tiszta Bordeaux, nagy terekkel, széles utcákkal, sőt, még a villamos is tök hasonló! Aztán az óvárosban már azt gondoltam, hogy na, ilyen lehet Elzász, pláne, amikor a harmadik "elzászi különlegességek" bolt/étterem jött szembe. Fogalmam sincs, mi köze Orléans-nak Elzászhoz, de ha ők mondják... Mindenesetre a házak cukik, és ha Elzász is ilyen, akkor muszáj egyszer oda is elmenni (amúgy is). :) Még tíz perce sem voltunk a városban, de sikerült máris elkölteni két eurót: a főtéren volt pár antikvárius, és hát kipécéztük a "Juifs" feliratú ládát, hátha ráakadunk valami kincsre, és lőn: gyenge Tóra-tekercs-utánzat formájában egy megpontozott és angol fordítással ellátott héber Eszter könyve jött szembe azonnal, és miután meggyőződtünk róla, hogy ilyesmit nem lehet ki- és otthagyni, megkérdeztem az eladót, mennyi, mondta, két euró, egymásra néztünk, na jó, legyen, kifizettem, erre az eladó a kezembe nyomott még egy Ros Hasánára szóló héber-francia imakönyvet, na vigyék, őrültek, és az a vicc, hogy előtte azt is nézegettem, hogy milyen jó. Soha az életben ki se fogjuk nyitni egyiket se, de egyszerűen nem lehetett otthagyni. (Lehet, hogy mégis, de már késő. :P) 

Igazából az tetszett a legjobban Orléans-ban (meg másnap Blois-ban is), hogy ilyen városban még sosem jártam: a "Bordeaux-jelleg" csak egy bizonyos környékre volt igaz, az óváros nagy része ilyen "elzászi", na és persze ott a hatalmas gótikus katedrális, ami meg hát gótikus, na. Szóval ilyen kevert stílusú, de a domináns, vagyis ami nekem leginkább megmaradt, az az óváros, na és ahhoz foghatót még nem láttam. :) Na de vissza a fontos dolgokhoz: természetesen, miután eldöntöttük, hogy nem költünk sokat kajára ("maximum egy gyros"), valahogy sikerült a helyi Váci utcán egy pakisztáni étteremnél kikötnünk - egyébként azon az utcán összesen két francia specialitásokat kínáló hely ha volt, minden más indiai, egy-két kínai elvétve -, ami azért volt nagyon vicces, mert fogalmunk se volt, mit rendeltünk (kuszkuszt ziv-zivvel), mindenesetre nagyon finom volt, bár minden falat előtt lepergett előttem az életem. Kaptunk háromféle szószt az előételhez, az egyiknek mentás curry, a másiknak csípős banán, a harmadiknak elsózott gulyásleveslé íze volt. :D Amúgy finom volt minden, eltekintve a nagyon fura ízű köménytől, meg a gyümölcssalátától, aminél cukrosabb dolgot még életemben nem ettem. Jókat röhögtünk evés közben, ja és ittunk mangólevet, ha már, mert az finom. És szép sárga. :P Aztán lesétáltunk a Loire-partra sziesztázni, és kicsit el is aludtunk a stégen, úgyhogy szépen megsütött minket a nap (amiről a météo.fr azt állította, hogy egész hétvégén nem fogjuk látni). Aztán amikor magunkhoz tértünk, elsétáltunk a vasútállomásra, hogy a másnapi, Blois-ba szóló jegyeket átvegyük, és megrökönyödve szembesültünk vele, hogy 7:40-re szólnak... Persze emlékeztem, hogy azért akkorra vettem, mert így volt olcsó, de akkor is. Aztán vettünk egy szigetet. Na jó, talán nem egészen így történt. :P Hanem úgy, hogy átmentünk a folyó túlpartjára, onnan meg az egyik szigetre, mert egy csomó kis szigetecske volt ott a két part között, ilyen hosszában húsz lépés-keresztben nyolc lépés méretűek, homokosak és fásak. Én leültem a homokba a francia Hegedűs a háztetőnt olvasni zöldalmával, Benedek meg megpróbált elkapni egyet a pici kis halak közül. :D Annyira jó idő volt, hogy vádliig bele is mentem a vízbe, és átkoztam magamban (meg talán hangosan is) a meteorológiát. Aztán elsétáltunk egy templomhoz, ahol a kedves gondnok elmesélte a történetét (mármint a templomét), meg filozofált kicsit a vallásról, meg mesélte, hogy ó, ő járt már Budapesten, csodálatos város, főleg kivilágítva. Nagyon aranyos volt. :) Aztán sétáltunk, mert azt írtam a CS-házigazdáinknak, hogy tíz körül megyünk haza. Így is lett, és nagyon-nagyon-nagyon szimpatikusak voltak! :))) Egy csomót beszélgettünk (fiatal pár egyébként, a lány 23, a srác kb. 25), kiderült, hogy ők a tipikus "nem jártam egyetemre, egy csomó alapvetésről fogalmam sincs, de remekül érzem magam a munkahelyemen, a kapcsolatomban és általában az életemben" emberek, és jó volt velük. :) Például a lány, amikor valamiért szóbakerült Riga, kérdezte, hogy az melyik ország. Érdekes volt, hogy abszolút nem zavarja, hogy nem tudja, mi az a riga. De úgy tűnik, enélkül is elég jól meg lehet élni, szóval kicsit megrendült a hitem az oktatásban. :P Na jó, vicceltem. Félig.

Szombaton hétkor keltünk, esett és hideg volt, blöá. Pontosabban: Blois. :P Mondtam már, hogy hideg volt? Ráadásul amikor megérkeztünk, még mindenki aludt, minden zárva volt, úgyhogy sétálni voltunk kénytelenek, de tulajdonképpen nem bántuk, sőt, mert gyönyörű kisváros! Szűk utcácskák, középkori házak plusz megint az Elzász-fíling, csupa domb meg templom mindenhol, ennek megfelelően panoramikus vjú minden sarkon... :)) Ja, és rengeteg lépcső! A lépcsőnél több csak fodrászat és pékség volt. :P Láttuk délelőtt a piacot, csigákkal meg megnyúzott nyulakkal. :(( Aztán megnéztük a kastélyt, annyira nem volt nagy durranás, de kaptunk magyar nyelvű tájékoztatót. :) Az egyik szárnyban baromi rosszul megvilágított festmények voltak ("Musée des Beaux-Arts"), a másodikban királyi lakosztály (Henri II), a harmadikban meg semmi. Ja, de, wc. :P Az aznapi ebédet egy gyrostálra redukáltuk, tök jófejek voltak a gyrosdában, diákmenüt kaptunk, ami hivatalosan csak hétköznap van. Rengeteget sétáltunk, a köpeny vállunkon már eszmévé szakadt, láttunk vagy ötszáz templomot, de lehet, hogy csak ötöt, aludtunk egy parkban, amikor végre kisütött a nap egy kicsit...  Este találtunk egy (n+1)-edik kilátót, ahonnan egész Blois-ra rá lehetett látni, gyönyörű volt, naplemente és minden. :)) 

Vasárnap közös "családi" reggeli volt, pancakes-t ettünk, igen, ez a neve, amerikai palacsinta, de a szerencsétlen franciák így hívják. (Vagy lehet, hogy csak a mi párunk. :P) Aztán az egész napot a Parc Floralban töltöttük, ahova fejenként 6 euró a belépő - döbbenet, de érthető, mert baromi nagy park, rengeteg növénnyel, meg lepkeházzal, meg Loiret-forrással, meg flamingókkal, meg a vendégek kényelmét szolgáló matracokkal-székekkel-asztalokkal, gyerekeknek játékokkal. A lepkék csodaszépek voltak, az egyik éppen banánt ebédelt, meg is örökítettük. :) Az idő nem volt olyan jó, úgyhogy kettőkor úgy döntöttünk, visszamegyünk a városba - ez nem túlzás, ugyanis a Parc Floral 11 villamosmegállónyira van a központtól, de egy villamosmegálló az kb. Kálvin-Móricz távolság, mondjuk a harmadik megálló után gyakorlatilag a semmi közepétől mentünk a semmi széléig, szóval a város nem ilyen bazi nagy, csak van egy egyeteme, és a Parc Floralnál van a kampusz, addig meg a hatalmas pusztaság (Auchannal). Csirkét ebédeltünk, összesen 6,5 euróért egy felet salátával meg sültkrumplival, nagyon finom volt. :) Aztán megint a Loire-parton sziesztáztunk - ha egy üzlet beindul... :P Este 7-kor meg visszavonatoztunk Párizsba, azzal a biztos tudattal, hogy Orléans nem ér meg két napot, egyet viszont nagyon is. (A Parc Floral szép volt ugyan, de kihagyható lett volna, ha bármi más olyan dolgot találunk a városban, amit még nem láttunk pénteken.)

:)

Majd írok beszámolót rendesen az elmúlt hétről, de most elérkezett a vizsgaidőszak, pardon, a szorgalmi időszak utolsó hete, amikor mindenből írunk, plusz a kedves polák is levizsgáztat azokból a dolgokból, amiket tanultam vele az elmúlt pár hónapban. Holnap. :P Izgi lesz, tök komolyan vesszük, írásbeli és szóbeli rész, az egész napot abban a szép kollégiumban fogjuk tölteni... :P 

"Letudtam" már két tárgyat, Usages des grammaires-ből kedden, Bible et littérature-ből tegnap írtam meg a vizsgát (ill. előbbiből az utolsó zh-t, mert három volt), mindkettőnek jövő héten lesz eredménye. Ami még hátravan, az Grammaire 2 hétfőn, Grammaire 3 csütörtökön és Littérature du XIXe szombaton - igen, szombaton, mert A Pasas áttette 31-ről, hogy több ideje legyen kijavítani (nem egészen értem, ugyanis harmincegyedike sem a félév része már hivatalosan, szóval tökmindegy, mikorra javítja ki). Tudom, hogy ezeket már egyszer leírtam, de így én is jobban látom, mi vár rám. A grammaire-ek kicsit félelmetesek, mert olyasmi, amit tudok, viszont ha nem úgy írom le szó szerint, ahogy a tanárbácsi szokta, hanem úgy, ahogy én az eltén tanultam, vagy ha az egyik óráján tanultakat alkalmazom a másik óráján írt zh-ban, akkor jaj szegény fejemnek! (Kicsit emlékeztet amúgy az ált. iskolás magyar"tanáromra", aki egyszer azért adott egyest, mert a dogában kérdezett definíciókat nem szó szerint úgy írtam le, ahogy a tankönyv hátuljában voltak, hanem a saját szavaimmal - nem csoda, hogy elvesztette a lába alól a talajt. :P) Egyébként ezek közül egyedül a 19. századi irodalom számít, mert az van a Learning Agreementben meg az Usages des grammaires. Úgyhogy igazából csak nekem számít, milyen lesz a többi. :)

Ma lesz a Magyar Intézetben az ötórai teázás, holnap "vizsgázom" lengyelből, szombaton meglátogatjuk az Assemblée Nationale-t (erasmusos szervezés), vasárnap meg lesz az a nem-turista-helyes, szintén erasmusos párizsi séta. :) Ja, és nem is írtam, jövő héten elvileg szerdától szombatig besegítek au pairként egy családnál. :) Aztán másodikán jön Juli! :) Szóval nem süllyedek depresszióba attól, hogy Benedek elment... :) 

Ez egy ilyen nyálas párizsi naplemente május 17-ről. :) 

akár az erdőben a vadnyom

No, felszívódom pár napra, ugyanis délután jön Benedek, holnaptól vasárnapig Orléans-ban leszünk, jupí! :)))) 

Amúgy az elmúlt pár napban semmi érdemleges nem történt, tegnap Katával napoztunk a Szajna-parton, nagyon jó volt. Kedden nem kaptunk vissza egy két hete írt zh-t, ez nem volt olyan jó, de igazából mindegy, mert tudom, hogy jó lett. Hétfőn meg egy tanár úgy tett, mintha nem hallaná, hogy megszólítottam, hogy feltegyek egy kérdést. Mi van itt, komolyan? Cserébe viszont ugyanaznap este fél 7-től fél 10-ig lengyeleztem Michał-val. :) 

Na, pá mindenki, jól viselkedjetek szerdáig, akkor jövök és könyörtelenül megírok mindent! 

sálálálá

Van net a kisházban!!! Persze csak időlegesen, NAL (egyik) lánya van itt a férjével, és annyi a gép, hogy a férj beállított egy wifit, megmondta a jelszót, és hogy "á, biztos nem ér el a kisházig" (tényleg hihetetlen, messze vagyok a forrástól és több fal van köztünk), úgyhogy egész délután a télikertben kuporogtam egy fotelben, ami fílinges volt ugyan, de hiányzott a kedves kis magányom - most meg meg akartam keresni a gépen egy képet, és látom, hogy hoppá-hoppá, 'iszen van wifi. :D Úgyhogy most kihasználom és egész éjjel itt fogok zombulni, meg holnap is és csütörtökön is, amíg Benedek meg nem jön amíg a lány-férj el nem mennek délután. Na jó, nem biztos... :P

Ja és amúgy igen, ez a nap legfontosabb eseménye.

dans l'aube

Három hét van még az itteni félévemből, bozse moj. Az egyetlen dolog, ami ebben ijesztő, hogy hogy mehetett el ilyen nagyon gyorsan ez a tanév?? Persze Párizsból sokszor mentem haza, szóval nem volt folyamatos ez az öt hónap, de akárhogy is nézzük, május van... 

Ebben a három hétben jön Benedek:))))) (máj. 12-18.), aztán vizsgák... 18-án, azonnal, mert miért is ne, Bible et littérature, pedig lehetne egy héttel később, na mindegy, aztán 23-án Grammaire 2, 26-án Grammaire 3, és 31-én Littérature du XIXe. Ja, közben 17-én Usages des grammaires-ből egy utolsó zéhá. Egy ünnepi zéhá, khm. :P 19-én ötórai tea a Magyar Intézetben (még nem tudom, miért vagyunk meghívva, de meg vagyunk, az igazgató és Kishazánk párizsi nagykövete által), 22-én erasmusos program, "a nem-turista-helyek felfedezése Párizsban". Jó lesz, mindenképp megyek, mert van olyan, akivel utána nem is találkozom - mármint semmikor. Áhh, megint meg kell barátkoznom ezzel, hogy itt van ez a csomó szimpatikus német, akikkel ki tudja, látjuk-e valaha egymást, meg itt van Hanin, meg Houmi, meg Alba, meg akikről most megfeledkezem... Amúgy ebben az évben a németek toronymagasan vezetnek a "kikkel tartom a kapcsolatot külföldön"-listán: Tartuból Julia, Varsóból Elsa (és Carolin hellyel-közzel), itt Eva és Mia. Jó, persze, azért a lengyelekről sem szabad megfeledkezni. :P 

Na mindegy, hát lassan itt is búcsúzni kell, fákk. Azért a félév vége után lesz még szűk egy hónapom, amikor itt lesz Juli, Fanni és a Zöcsém, hogy ne unatkozzak. :)))

:)

Kitettem este a cipőmet az ajtó elé, hátha jön a Mikulás, és reggel találtam benne egy rózsaszirmot. :)))) 

spontán péntek

Jó nap volt! :) Holival és Katával ebédeltem, lelki életet éltünk - kell néha, no -, aztán Katával elmentem a kolijába, ami nagyon tetszett, és részt vettem egy réunionon, ami abból állt, hogy a lakók elmondták, mi a bajuk (pl. nincs világítás a fürdőszobában, nem lehet bezárni egy ajtót, nem működik a mosógép), a jelenlevő felelős meg elmondta, miért nem tud segíteni nekik (1. verzió: nincs pénz, 2. verzió: ez Möszjő Iksz alá tartozik, már szóltam neki). Vicces volt és tanulságos, de jól éreztem magam. :) Aztán Kata elvitt sétálni, és megnéztük a Saint-Denis bazilikát! Annyira gyönyörű, szerintem felér másfél Notre-Dame-mal. Tele van üvegablakokkal, hatalmas terei vannak, magas és csupa-csupa boltív... :))) (Képek a megfelelő közösségi oldalon.) Nagyon, nagyon tetszett. Külön érdeme a helynek, hogy egy csomó francia király (ha ugyan nem az összes) oda van eltemetve - elmentünk IV. Henrik meg I. Ferenc meg XIV. Lajos mellett, hogy csak a legismertebbeket említsem... Félelmetes és egyben felemelő érzés, hogy igen, tényleg ott nyugszanak, azokban a márványsírokban.  

Szóval szerintem még elő fogok fordulni arrafele. :)

Aztán vásároltunk... Sajnos kénytelen voltam megfosztani egy hét nyelven beszélő ruhától az egyik üzletet, mert életemben ilyen gyönyörű ruhát nem láttam. Az árát kegyeleti okokból inkább nem írom bele a bejegyzésbe. Mindenesetre azóta is csak bámulom, hogy hogy lehet valami ilyen szép. :)))))) (Nem is tudom eldönteni, a bazilika vagy a ruha tett rám nagyobb hatást. :D)

Ízelítő a bazilikából:

Murphy, I love you

Jóarc voltam és bementem a Grammaire 3-ra, Az Órára, Aminek Semmi Értelme (hadd emlékeztessem a lemaradt olvasókat, hogy mondattanozunk, amivel én kb. tavaly ilyenkor végeztem Körmendynél), sőt, ott voltam félórával korábban, amíg olvastam ezt az awesome Chagrin d'école-t, amit minden tanárnak és nemtanárnak ajánlok sok szeretettel (magyarul is létezik, Iskolabánat); na és ott ültem egészen sokáig, és még mindig nem jött senki, és már tíz perce el kellett volna, hogy kezdődjön az óra, és még mindig egyedül ültem ott, se tanár, se diák sehol. Úgyhogy eljöttem, de azért üzenem Murphynek, hogy kösz, kösz! 

Mindenesetre addig is kijavítottam egy elgépelést meg egy nyelvtani hibát a balzacos beadandómban, amit egy óra és tíz perc múlva adok be A Pasasnak.

UPDATE: Az óra elmaradt, csak mivel én múlt héten nem voltam bent, nem tudtam. Így jár az, aki Az Óra helyett, Aminek Nincs Semmi Értelme, inkább közösebédel... Megbűnhődtem, és bocs, Murphy. 

nagyon izgalmas tegnapi nap

10-12.30 könyvtár, beadandó 

12.30-14.30 Bible et littérature (óra)

14.45-18.45 könyvtár, beadandó

19.30-22.00 lengyelezés Michał-val
23.45-00.10 otthon, beadandó (utolsó simítások)

...