Hogy teljesen szimmetrikus legyen ez a félév, már megint a hülye dokumentumokkal kell foglalkoznom, és ma még a hülye menza is betett. Szép kedd! Ja, és majdnem olyan hideg is van, mint februárban. :P
Na, az úgy volt, hogy elmentem az A épületbe, és baromira nem emlékeztem, hogy hol van a Bureau des Relations Internationales (BRI :P), de mázlim volt, mert az elsőn volt és nem a negyediken, ahogy rémlett. Úgyhogy benyitottam az irodába, de láttam, hogy van bent valaki, leültem várni. Aztán jobban megnéztem a kiírást, és láttam, hogy az ajtóra, ami előtt ülök, az van írva, hogy "bureau d'accueil", vagyis azoknak szól, akik jönnek - sebaj, megnéztem a többi kiírást is, és kiderült, hogy azoknak, akik elmennek (akár franciák, akár külföldiek), a szomszédos irodába kell menni. Benyitottam, és a kedves Soraya fogadott, akit a félév elején már nagyon megkedveltem csendessége, udvariassága és finomsága miatt. Kiüvöltött, hogy takarodjak az anyámba, mert a másik bureau-ba kell menni, és hogy képzelem. Meg se próbáltam elmagyarázni, hogy ez van kiírva az ajtóra, kimentem, még mielőtt továbbjut a szemmelverésnél, és hál'Istennek pont kijött az, aki bent volt a bureau d'accueil-ben, úgyhogy bemenekültem.
Persze még véletlenül sem ugyanaz volt az ügyintéző, mint februárban... Mindenesetre elmondtam, hogy itt van két dokument, tessék szíves lenni kitölteni és ideadni, de ízibe', mert két hét múlva hazamegyek (mosoly helye). De nem úgy van az, ahogy azt Móricka elképzeli. Az egyiket odaadtam, ráragasztott egy szép rózsaszín cetlit az ügyintéző leány, kérdezte, mikor jöttem, mondom, február 4, erre ránéz a monitorra, "nem, Ön február harmadikán érkezett" (ti. amikor regisztrálni kellett online még kb. szeptemberben, azt adtam meg, hogy kb. febr. 3.), nem vitatkoztam, elvégre a gép biztos jobban tudja, mikor érkeztem. :P De legalább elhitte, hogy 24-én megyek haza, és nem kötött belém, hogy ha 31-én volt az utolsó vizsgám, akkor miért nem húztam haza azonnal. Féltem, hogy majd magyarázkodnom kell, de annyira outsidernek tűnt, hogy nem gyanakodott, hogy esetleg kamu. Ez simán ment, úgyhogy az orra alá dugtam a Transcript of Records feliratú papírt is, hogy na, azzal mit csináljak, ugyanis az egy (n+1)-edik dokumentum arról, hogy azt a két tárgyat, ami a Learning Agreementben szerepel, elvégeztem. Na jó, valójában most, hogy belegondolok, ez az egyetlen ilyen dokumentum. :D Az ügyintéző leány azt mondta, a koordinátoromnak kell kitöltenie - nem tudom, emlékszik-e még bárki is a februári vesszőfutásra, amikor is koordinátortól koordinátorig küldött a bürokrácia, és végül is olyasvalaki írta alá a papírjaimat, akinek az egészről fogalma sem volt... Előadtam tehát a Madama Butterfly-sagát az ügyintézőnek, mondván, tulajdonképpen nincs igazi koordinátorom. Erre közölte, hogy neki mindegy, a lényeg, hogy ugyanazzal töltessem ki ezt, aki aláírta nekem azokat a papírokat februárban. Hát jó. Csak egy bibi van: ahhoz, hogy kitöltse, még kéne az Usages des grammaires-ből az utolsó jegyem, de szegény tanárnő már három hete javítja a szerencsétlen zh-inkat, hogy is várhatnám el, hogy kész legyen velük... Úgyhogy most meg kell várnom ezt a jegyet, kell valami papírt kapnom róla, aztán mehetek rendez-vous-ni a pseudo-koordinátorommal, hogy kitöltse ezt a Transcript of Records-ot, amiről fogalma sincs, hogy mi, majd a kitöltött cuccost vihetem vissza a BRI-ba, hogy ott is aláírják. És akkor még örülhetek, ha mindez belefér a következő két hétbe...
A menzán meg nem lehetett feltölteni a moneo-kártyát, mert zárva volt a pénztár, de nem engedtek pénzzel fizetni, pedig pontosan 3 euróm volt apróban, hanem az ijesztő biztonsági őr elvette a három eurómat, levitte a dolgozók részébe (mert a dolgozóknak külön a földszinten van az étterem, nekünk meg az emeleten), odaadta a pénztárosnak, kapott róla egy blokkot, azt a kezembe nyomta, visszamentünk a diákok részébe és ehettem, mihelyst a csodálkozó pénztáros kezébe nyomtam a blokkot... Nem lett volna egyszerűbb, ha kifizethetem közvetlenül neki a három eurót.
Aucun commentaire:
Enregistrer un commentaire