Ülök a reptéren és jobb meggyőződésem ellenére bekapcsoltam a gépet, hátha van wifi, és lőn, bár nem tudom, kitart-e a bejegyzés végéig (nem beszélve a gépemről).
A tegnap este egyszerűen annyira jó volt, hogy nagyon. Három lengyellel voltam és szerintem még soha nem éreztem magam ennyire "otthonosan" a körükben, mintha én is lengyel lennék, vagy mi. Hihetetlen jókat röhögtünk kölönböző apróságokon, amik valószínűleg senki másnak nem lettek volna viccesek, de nekünk a közös félév elég alapot adott.
Közösen vacsoráztunk, és... ETTEM CSIGÁT!!! :D Semmi íze sajnos, de a tudat teljesen feldobott. :D Mást is ettem, de az nem izgi (tízeurós menü a Latin Negyedben). Azonkívül "sikeres lengyeltanulmányaim örömére" kaptam egy lengyel szinonimaszótárat. :)) Meghatódtam.
Aztán megnéztük az Eiffel-tornyot, meg Mickiewicz szobrát, amiről nem is tudtam, hogy van Párizsban, fényképeztünk párat (Diadalív naplementében stb.), elsétáltunk a Saint-Lazare-ig, egymás nyakába borultunk, egyik szemünk sírt, a másik nevetett, és itt a vége, fuss el véle!
Szerettem Párizst, ezt a félévet, a lengyeleket is nagyon, soha ennyit lengyelül nem beszéltem, szuperjó volt, köszönöm. Az olvasóimnak is, akik követtek. Ha valaki szeretné a privátblogom címét, e-mailben megadom szívesen.
Aucun commentaire:
Enregistrer un commentaire