Ma nagyon hű voltam a franciákhoz, nem mintha Párizsban másképp is lehetne. :P Először is Maigret-történeteket olvasok, amik nagyon bénák, nem tudom, csak ez a gyűjtemény-e, vagy az összes, de ezek kifejezetten. De azért addig a 3/4 óráig, amíg egy-egy rendkívül körmönfont epizódnak a végére jutok, jól elszórakozom. :P
Megint A Menzán ebédeltem (Isten tartsa meg jó szokásomat), ezúttal egyedül, illetve ha úgy vesszük, Maigret pipafüstös társaságában. Aztán kinyitottam az abrosznak is beillő térképemet, hogy lássam, mit nem láttam még. És akkor megakadt a szemem a Parc Georges Brassens feliraton, és mivel úgyis parkolós kedvemben voltam, meg ez kellően messze volt időtöltés és -pocsékolás céljából, odamentem. Ééééééééés ültem (illetve álltam) villamoson, végre!!! Nem így terveztem, de kiderült, hogy a park pont egy villamosmegállónyira van a metrótól, ahol leszálltam. :) És jól tettem, hogy odamentem, mert ugyan nem nagy park, de csendes, nagyon zöld és van benne tó meg egy csomó kacsa. :) Úgyhogy eltöltöttem ott másfél órát, olvastam, fényképeztem, meg napoztam is volna, ha botor módon nem farmerben megyek ma el itthonról (éjjel vihar volt, reggel meg hűvös). Találtam Rue de Dantzigot, ami azt hiszem, nem szorul bővebb magyarázatra, csak nem értem, miért kell arra emlékezni, hogy Gdansk valaha német kézben volt. Meg találtam Place Romain Garyt is, aki ismert nevén Émile Ajar, és hát őt nagyon szeretem, na. :))
Ja, az igazsághoz hozzátartozik, hogy ebéd után eredetileg a Louvre-ba akartam menni, de úgy látszik, nem akarják az égiek, hogy én oda betegyem a lábam, mert olyan irdatlan sor állt, hogy szerintem még most se jutott be a vége. Tanulság: egy felhős, párás, fülledt vasárnap délutánon nem jó ötlet múzeumba menni, mert mindenki más szerint viszont az. A park viszont bejött. :) (Illetve én mentem bele.)
Tessék, Brassens, aki ismeri és aki nem. ;)
A két pipa pedig az, hogy 1. ültem villamoson, 2. elmentem egy olyan helyre, aminek még a környékén se jártam eddig. :)
Aucun commentaire:
Enregistrer un commentaire