7 - Folies en France avec Fanni :)

Szerda

Szóval múlt szerdán jól megjött Fanni, én meg majdnem jól elkéstem a reptérről, de aztán mégse. Bár mindketten elég fáradtak voltunk, még belefért este egy Diadalív-megmászás, ahova kegyetlenül felkergettem Fannit, aki minden lépcsőfoknál meg akart halni, aztán amikor felértünk, közölte, hogy na jó, megérte. Hiába, az ilyen kilátásért még lépcsőzni is hajlandó az ember: 

Még megnéztük az Eiffel-tornyot is, a jól bevált Étoile-Trocadéro útvonalon végigsétálva, de ott nem fényképeztem, mert nagyjából ötvenezer képem van a Toronyról, és attól tartok, ez még nem az összes. Hazazuhantunk mindezek után, és itthon, mert még nem voltunk elég fáradtak-álmosak, Tóth Krisztina- és Nádasdy-írásokat olvastunk fel egymásnak. A Tóth Krisztina-kötetért köszönet Annának. :) Aztán mégiscsak lefeküdtünk.

Csütörtök

Végre megnéztük a Szabadságszobrot, ami amerikai nővérének jóval kisebb mása, és 1986-ban kapták a franciák az USÁ-tól. Hogy miért, az rejtély. Mindenesetre előtte még ellenőriztük, nem bontották-e le az Eiffel-tornyot... NEM.

Mindezek után pedig megtörtént az, ami utoljára négy éve júliusban: Michał-val hárman elmentünk ebédelni A Palacsintázóba (aka. Krepöri) - elég fílinges volt, csak sajnos az asztalunknál ültek, bár Michał proponálta, hogy kérjük meg őket, menjenek arrébb. :P A másik asztal is elég jó volt azért, négy röpke órát sikerült eltöltenünk három palacsinta és több kancsó víz társaságában. Közben lengyel és magyar nyelvleckéket adtunk egymásnak, jellemző. :P Aztán a Les Halles-nál fagyiztunk meg kávéztunk, amint az a csóró diákokhoz burzsoákhoz illik. A változatosság kedvéért ezt egy kis séta követte a Notre-Dame-hoz, ami alatt Fanni megtanulta a "komposztálni" típusú (:P) lengyel igék ragozását, Michał meg a színeket magyarul. Vagy ez lehet, hogy később volt?...  

Péntek

A Louvre-ban kezdtünk, mert annyira értelmiségiek vagyunk. Valójában azért, mert NAL előző este felajánlotta, hogy bevisz minket odáig kocsival, mert arra van dolga (Dógomvan). Kipécéztük magunknak a németalföldi festőket, de persze az volt az egyetlen emelet, ami le volt zárva felújítás/istentudjami miatt, úgyhogy megnéztük, amit lehetett, és főleg a kilátást fényképeztük (legalábbis én). :P

Aztán tökjót ebédeltünk a St-Lazare mellett, két bazinagy melegszendvicset, amit a franciák fougasse-nak hívnak, kérdés, van-e köze a fúgához. :P Utána még betoltunk egy macaront meg egy kávét, mert az jó. És mert kint iszonyatosan esett az eső... (Aggódó szülőknek üzenem, hogy csak a képek vannak rossz sorrendben, előbb ettük a melegszenyát és utána a macaront. :P)

Aztán mivel kint még mindig nagyon esett és egyre jobban fújt a szél, kitaláltuk, hogy elmegyünk a Saint-Denis-i katedrálisba, ahol én már voltam, de nagyon tetszett, és leginkább mert a Saint-Lazare-tól odavitt a metró, amiben nem esett az eső. :P A katedrálisban aztán elég sok időt töltöttünk főleg világmegváltó beszélgetéssel (stílusosan), meg néha vetettünk egy-egy pillantást a királysírokra. 

Este szocializálódtunk, Olával és Holival vacsoráztunk a Port-Royalnál A Menzán, elég jó volt, csak tíz perc után elözönlött minket körülbelül ötszáz gyerek, úgyhogy nem igazán tudtunk beszélgetni. :P Aztán a hideg ellenére (legalább már az eső elállt) a Luxembourg-kertben ücsörögtünk négyesben, és rendkívül kreatív fotókat készítettünk. :P

Utána meg megfagytunk, és felfedeztem, hogy a harisnyám lukas, úgyhogy hazajöttünk és ittunk egy forró teát, és ha emlékezetem nem csal, olvastunk is, Tóth Krisztinát és/vagy Nádasdyt, mert nem lehetünk elég műveltek...

Szombat

Szombatot tartottunk: elmentünk a Marais-ba. Sikerült összefutni az egyetlen Párizsban tartózkodó magyar családdal; kis műanyag körhintát kerestek minden giccsboltban - ahányszor megláttuk/hallottuk őket, röhögve elmenekültünk. A Place des Vosges-on napoztunk és zenét hallgattunk, így vártuk Michał-t, aki egyszercsak megjelent és közölte, hogy sziasztok, amitől rögtön magunkhoz tértünk. "Fantasztikus" gyrost ebédeltünk a Bastille környékén, aztán kávéztunk három méterrel arrébb, és folytattuk a lengyel-magyar nyelvleckéket. Aztán bementünk egy borzasztó ruhaboltba, ahol sorba kellett állni a próbafülkékhez - nem is vettünk semmit. M. ide már azért nem jött velünk. :P Elsétáltunk az Hotel de Ville-ig, bagettet kerestünk, aztán találtunk is, sőt, fagyiztunk is az Amorinóban, pisztácia-mangó, mmmmm! *.*  

Persze aznap is fényképeztem. :P 

Vasárnap

Asszem, aznap láttunk plüss vízköpőt valamelyik giccsboltban... :D A Notre-Dame-ban voltunk ugyanis, aztán életemben először ettem falafelt a Latin Negyedben, és bár nem nyerte el a tetszésemet (undorítóan nézett ki és nem volt semmi íze), adok majd neki még egy esélyt autentikusabb helyen. Aztán D'Orsay, mert Fanni kérte... :P Másfél órát álltunk sorba, hogy bemehessünk (igaz, ingyen) egy emberekkel és képekkel túlzsúfolt múzeumba, ahol az összes falfelület összes négyzetcentimétere ki van használva és képtelenség bármit is érdemben megnézni. Úgyhogy be is menekültünk a kávézóba, ami sokkal burzsoábbnak nézett ki, mint amilyen volt, ugyanannyiba került a kávé, mint máshol. 

Este a Port-Royalban vacsoráztunk volna Michał-val, de egyrészt elfeledkezett rólunk, mert ilyen kedves, másrészt Pünkösd lévén zárva volt a hely, úgyhogy helyette egy nagyon szimpatikus palacsintázóban kötöttünk ki a Saint-Germain-des-Prés környékén. :))

Aztán már nagyon esett az eső, úgyhogy bementünk pár giccsboltba, mert az milyen vicces, és hazajöttünk forró kakaót inni. *.*

Hétfő

Reggel a kertben fransziás pötidézsöné...

... délben Michał-nál magyar(os) tojásos lecsó (special thanks to Benedek, aki a kolbászt küldte, ami köré készült a lecsó):

Nagyon büszke vagyok magunkra, mert mindketten először főztünk lecsót és isteni lett! Még úgy is, hogy a kolbászon kívül minden más silány francia vacak. :P 

Ebéd után a Montmartre-on sétáltunk, Szakrékőr és ilyenek, és annyira esett az eső, hogy levettem a cipőmet, hogy ne ázzon át, és inkább mezítláb mentem. :P Hihetetlen, mennyire ősz volt aznap. Közben mellesleg magyarul beszélgettünk, Michał két nap alatt annyit tanult tőlünk, amennyit én lengyelül két félév alatt Pátrovicstól (kérdés, ez kit minősít :P). Nagyon élveztük mind a hárman, de leginkább ő. :D Megnéztük Amélie kávézóját is. 

Kedd

A Port Royalnál reggeliztünk ebédet, nagyon finom volt. :D Aztán ettünk egy óccó-óccó palacintát a Les Halles-nál, majd feltoltuk az arcunkat nappal is a Diadalívre. Ááááá, lájkolom Párizst, az összes magnifique vue-jével együtt!!!

És aztán elmentünk a Défense-ba, mert akárki akármit mond, én szeretem Párizs Manhattanjét, és nem kizárólag azért, mert kellemes emlékeim vannak onnan, hanem mert jól néz ki igenis. Pláne naplementében, pláne, ha az ember (lánya) kellően fáradt... :)

Szerda
Felmentünk megnézni a kilátást a Centre Pompidou lépcsőjének tetejéről, és megláttuk, szép volt. Végre a nap is hajlandó volt kisütni, úgyhogy olyan igazi Párizs-fíling volt, köszönjük. Sajnos a modernizmus jegyében valami iszonyatos zene szólt a lépcsőn (ez ilyen fedett izé), kb. mintha folyamatosan belehánytak volna a mikrofonba. Úgyhogy a tervezett fél nap helyett csak félórát töltöttünk fent, azt is szitkozódva a hülye turisták miatt, akik állandóan fényképeznek, és mi nem férünk oda a panoramikus vjúhoz.

Délután Olával hármasban elmentünk a Cité de la Musique-be, én másodszor voltam és nagyon élveztem, mert egyrészt végre nem kellett rohanni, hanem volt időm a második meg harmadik meg negyedik emeletre is (Benedekkel két órával zárás előtt mentünk be és kb. 3/4 óránk volt az "utolsó" három emeletre), másrészt már tudtam, mit (nem) érdemes meghallgatni. Fanni is élvezte, ő volt bent leghosszabban, a rettenetes hideg (= légkondi) ellenére. Erről egyébként írtam egy oldalt a vendégkönyvbe, annál is inkább, mert láttam, hogy nem mi voltunk az egyetlenek, akik baromira fáztak. Lehet, hogy a hangszerek miatt kellett lehűteni 15 fokra a termeket, de kiírhatták volna, hogy vigyünk bundabugyit. Cserébe kint napoztunk egy kicsit, megpróbáltuk felolvasztani megfagyott tagjainkat.

Még belefért egy búcsúvacsora Michał-val a Port-Royalnál, egy kávé, pár új magyar szó (nem nekünk új :P), aztán koniec, vége lett ennek a hétnek is.

Voltak persze vicces beszólások, amiket leírhatnék ide, de nem hinném, hogy rajtunk kívül bárki is értené. De hogy példát mondjak, "vigyünk valami melegebbet is, ha hidegebbre fordulna az időjárás szele" (Fanni), vagy "küldeném Anyukámnak... és mindenkinek, aki szereti" (én egy sms-re).  Nagyon tartalmas hét volt, egy csomó olyan dolgot csináltam, amit ebben a félévben még nem, és ehhez Fanni kellett. :)
Baromi jókat röhögtünk, jókat beszélgettünk magunkról, egymásról és másokról (barátságunk alapja a pletyka), művelődtünk, mert olvastunk Kishont(ot), Nádasdyt és Tóth Krisztinát, sőt, egyszer a brit politikai rendszerről is beszélgettünk, nyelvészkedtünk (főleg mikor Michał-t tanítottuk magyarul), úgyhogy nagyon-nagyon-nagyon jó volt. Az időjárás lehetett volna kegyesebb, de legalább nem volt ötven fok, úgyhogy egy szavam sincs. Ja, de, egy mégis van: KÖSZÖNÖM. :)