Csütörtökön megjött Benedek, nem kis örömömre, és hogy ezt tetézze, azzal "fogadott", hogy bejelentette, július 11-től állást kapott a Roche-nál! :)) Úgyhogy ezt és az együttlétünket megünneplendő, a reptérről azonnal a Parc Montsouris-ba mentünk piknikezni: friss bagett, kecskesajt, szilva, croissant és pain au chocolat. Természetesen a hatalmas kék bőröndön terüljasztalkámoztunk, vicces volt. :D Sajnos az idő annyira nem volt jó, de legalább nem esett. A parkból hazajöttünk letenni a bőröndöt, aztán visszatoltuk az arcunkat Párizsba, ahol közben kisütött a nap. :) Céltalanul sétálgattunk, leginkább azzal voltunk elfoglalva, hogy örültünk egymásnak, pózoltunk templommal meg mindenféle mással (= ipari mennyiségű fénykép), a Les Halles - Szajna-part - Pont des Arts - Ile de la Cité - Notre-Dame távolságot jártuk be, nem hosszú, de szép, aztán hazajöttünk (az egyik kedvenc, 27-es busz-Saint-Lazare útvonalamon).
Pénteken hatkor keltünk, mert imádunk korán kelni, de ha mégsem, akkor azért, mert nyolckor indult a vonatunk Orléans-ba a város másik végéből. Szerencsére nagyon előrelátóan készítettünk előző este szendvicseket, meg elvittük a maradék szilvát, úgyhogy legalább éhen nem haltunk - a vonatútból semmire nem emlékszem, lehet, hogy végigaludtam? Megérkezésünk után megittam életem második legrosszabb kávéját (az első legrosszabb a dublini hostelben volt), de legalább kicsit magamhoz tértem tőle, aztán bevetettük magunkat Jeanne d'Arc városába. Az első benyomásom az volt, hogy Orléans tiszta Bordeaux, nagy terekkel, széles utcákkal, sőt, még a villamos is tök hasonló! Aztán az óvárosban már azt gondoltam, hogy na, ilyen lehet Elzász, pláne, amikor a harmadik "elzászi különlegességek" bolt/étterem jött szembe. Fogalmam sincs, mi köze Orléans-nak Elzászhoz, de ha ők mondják... Mindenesetre a házak cukik, és ha Elzász is ilyen, akkor muszáj egyszer oda is elmenni (amúgy is). :) Még tíz perce sem voltunk a városban, de sikerült máris elkölteni két eurót: a főtéren volt pár antikvárius, és hát kipécéztük a "Juifs" feliratú ládát, hátha ráakadunk valami kincsre, és lőn: gyenge Tóra-tekercs-utánzat formájában egy megpontozott és angol fordítással ellátott héber Eszter könyve jött szembe azonnal, és miután meggyőződtünk róla, hogy ilyesmit nem lehet ki- és otthagyni, megkérdeztem az eladót, mennyi, mondta, két euró, egymásra néztünk, na jó, legyen, kifizettem, erre az eladó a kezembe nyomott még egy Ros Hasánára szóló héber-francia imakönyvet, na vigyék, őrültek, és az a vicc, hogy előtte azt is nézegettem, hogy milyen jó. Soha az életben ki se fogjuk nyitni egyiket se, de egyszerűen nem lehetett otthagyni. (Lehet, hogy mégis, de már késő. :P)
Igazából az tetszett a legjobban Orléans-ban (meg másnap Blois-ban is), hogy ilyen városban még sosem jártam: a "Bordeaux-jelleg" csak egy bizonyos környékre volt igaz, az óváros nagy része ilyen "elzászi", na és persze ott a hatalmas gótikus katedrális, ami meg hát gótikus, na. Szóval ilyen kevert stílusú, de a domináns, vagyis ami nekem leginkább megmaradt, az az óváros, na és ahhoz foghatót még nem láttam. :) Na de vissza a fontos dolgokhoz: természetesen, miután eldöntöttük, hogy nem költünk sokat kajára ("maximum egy gyros"), valahogy sikerült a helyi Váci utcán egy pakisztáni étteremnél kikötnünk - egyébként azon az utcán összesen két francia specialitásokat kínáló hely ha volt, minden más indiai, egy-két kínai elvétve -, ami azért volt nagyon vicces, mert fogalmunk se volt, mit rendeltünk (kuszkuszt ziv-zivvel), mindenesetre nagyon finom volt, bár minden falat előtt lepergett előttem az életem. Kaptunk háromféle szószt az előételhez, az egyiknek mentás curry, a másiknak csípős banán, a harmadiknak elsózott gulyásleveslé íze volt. :D Amúgy finom volt minden, eltekintve a nagyon fura ízű köménytől, meg a gyümölcssalátától, aminél cukrosabb dolgot még életemben nem ettem. Jókat röhögtünk evés közben, ja és ittunk mangólevet, ha már, mert az finom. És szép sárga. :P Aztán lesétáltunk a Loire-partra sziesztázni, és kicsit el is aludtunk a stégen, úgyhogy szépen megsütött minket a nap (amiről a météo.fr azt állította, hogy egész hétvégén nem fogjuk látni). Aztán amikor magunkhoz tértünk, elsétáltunk a vasútállomásra, hogy a másnapi, Blois-ba szóló jegyeket átvegyük, és megrökönyödve szembesültünk vele, hogy 7:40-re szólnak... Persze emlékeztem, hogy azért akkorra vettem, mert így volt olcsó, de akkor is. Aztán vettünk egy szigetet. Na jó, talán nem egészen így történt. :P Hanem úgy, hogy átmentünk a folyó túlpartjára, onnan meg az egyik szigetre, mert egy csomó kis szigetecske volt ott a két part között, ilyen hosszában húsz lépés-keresztben nyolc lépés méretűek, homokosak és fásak. Én leültem a homokba a francia Hegedűs a háztetőnt olvasni zöldalmával, Benedek meg megpróbált elkapni egyet a pici kis halak közül. :D Annyira jó idő volt, hogy vádliig bele is mentem a vízbe, és átkoztam magamban (meg talán hangosan is) a meteorológiát. Aztán elsétáltunk egy templomhoz, ahol a kedves gondnok elmesélte a történetét (mármint a templomét), meg filozofált kicsit a vallásról, meg mesélte, hogy ó, ő járt már Budapesten, csodálatos város, főleg kivilágítva. Nagyon aranyos volt. :) Aztán sétáltunk, mert azt írtam a CS-házigazdáinknak, hogy tíz körül megyünk haza. Így is lett, és nagyon-nagyon-nagyon szimpatikusak voltak! :))) Egy csomót beszélgettünk (fiatal pár egyébként, a lány 23, a srác kb. 25), kiderült, hogy ők a tipikus "nem jártam egyetemre, egy csomó alapvetésről fogalmam sincs, de remekül érzem magam a munkahelyemen, a kapcsolatomban és általában az életemben" emberek, és jó volt velük. :) Például a lány, amikor valamiért szóbakerült Riga, kérdezte, hogy az melyik ország. Érdekes volt, hogy abszolút nem zavarja, hogy nem tudja, mi az a riga. De úgy tűnik, enélkül is elég jól meg lehet élni, szóval kicsit megrendült a hitem az oktatásban. :P Na jó, vicceltem. Félig.
Szombaton hétkor keltünk, esett és hideg volt, blöá. Pontosabban: Blois. :P Mondtam már, hogy hideg volt? Ráadásul amikor megérkeztünk, még mindenki aludt, minden zárva volt, úgyhogy sétálni voltunk kénytelenek, de tulajdonképpen nem bántuk, sőt, mert gyönyörű kisváros! Szűk utcácskák, középkori házak plusz megint az Elzász-fíling, csupa domb meg templom mindenhol, ennek megfelelően panoramikus vjú minden sarkon... :)) Ja, és rengeteg lépcső! A lépcsőnél több csak fodrászat és pékség volt. :P Láttuk délelőtt a piacot, csigákkal meg megnyúzott nyulakkal. :(( Aztán megnéztük a kastélyt, annyira nem volt nagy durranás, de kaptunk magyar nyelvű tájékoztatót. :) Az egyik szárnyban baromi rosszul megvilágított festmények voltak ("Musée des Beaux-Arts"), a másodikban királyi lakosztály (Henri II), a harmadikban meg semmi. Ja, de, wc. :P Az aznapi ebédet egy gyrostálra redukáltuk, tök jófejek voltak a gyrosdában, diákmenüt kaptunk, ami hivatalosan csak hétköznap van. Rengeteget sétáltunk, a köpeny vállunkon már eszmévé szakadt, láttunk vagy ötszáz templomot, de lehet, hogy csak ötöt, aludtunk egy parkban, amikor végre kisütött a nap egy kicsit... Este találtunk egy (n+1)-edik kilátót, ahonnan egész Blois-ra rá lehetett látni, gyönyörű volt, naplemente és minden. :))
Vasárnap közös "családi" reggeli volt, pancakes-t ettünk, igen, ez a neve, amerikai palacsinta, de a szerencsétlen franciák így hívják. (Vagy lehet, hogy csak a mi párunk. :P) Aztán az egész napot a Parc Floralban töltöttük, ahova fejenként 6 euró a belépő - döbbenet, de érthető, mert baromi nagy park, rengeteg növénnyel, meg lepkeházzal, meg Loiret-forrással, meg flamingókkal, meg a vendégek kényelmét szolgáló matracokkal-székekkel-asztalokkal, gyerekeknek játékokkal. A lepkék csodaszépek voltak, az egyik éppen banánt ebédelt, meg is örökítettük. :) Az idő nem volt olyan jó, úgyhogy kettőkor úgy döntöttünk, visszamegyünk a városba - ez nem túlzás, ugyanis a Parc Floral 11 villamosmegállónyira van a központtól, de egy villamosmegálló az kb. Kálvin-Móricz távolság, mondjuk a harmadik megálló után gyakorlatilag a semmi közepétől mentünk a semmi széléig, szóval a város nem ilyen bazi nagy, csak van egy egyeteme, és a Parc Floralnál van a kampusz, addig meg a hatalmas pusztaság (Auchannal). Csirkét ebédeltünk, összesen 6,5 euróért egy felet salátával meg sültkrumplival, nagyon finom volt. :) Aztán megint a Loire-parton sziesztáztunk - ha egy üzlet beindul... :P Este 7-kor meg visszavonatoztunk Párizsba, azzal a biztos tudattal, hogy Orléans nem ér meg két napot, egyet viszont nagyon is. (A Parc Floral szép volt ugyan, de kihagyható lett volna, ha bármi más olyan dolgot találunk a városban, amit még nem láttunk pénteken.)
Aucun commentaire:
Enregistrer un commentaire