Le vagyok vizsgáztatva lengyelből, jelentem, ma került sor A Megmérettetésre (elnapoltuk, jobban mondva elheteltük, mert a múlt pénteken végül nem ért rá egyikőnk se), volt háromórás írásbeli meg húszperces szóbeli, elfáradtam, de elégedett vagyok. Michał nagyon komolyan vette a dolgot, az összes félév közbeni munkánkat felhasználta az írásbeli részhez, volt fordítás, szövegértés, hallás utáni szövegértés, tollbamondás:), szövegalkotás. Utóbbinál négy témát ajánlott, amiről írhattam, persze direkt olyasmiket, amik személyesen érintenek, pl. a viszonyom Párizzsal, vagy amit végül választottam, a "Biztosan nagyon fognak hiányozni a lengyelóráink, mert" című téma. :) Nagyon szomorú lettem a gondolatra, hogy ennek a témának bizony van létjogosultsága, de mivel a vonaton reggel azon gondolkoztam, hogy is köszönhetném meg Michał-nak a munkát, amit értem és velem végzett, kapóra jött. Annyira elszontyolodtam, hogy nincs több "akkor 18.30 Malesherbes"-találkozás és hétről hétre fordítás és tollbamondás és szövegértés, hogy majdnem nekiálltam sírni a vizsga kellős közepén. Úgy is fogalmazhatnék persze, hogy ennyire meghatódtam a saját szentimentalizmusomtól. :P Azért nem sírtam, de a határán voltam. Már megint hozzászoktunk, hogy egy városban vagyunk, nehéz lesz visszarázódni a "normális" távbarátságunkba... Mindenesetre a legjobb szöveg volt, amit valaha is írtam, konkrétan nem volt benne nyelvtani hiba (kb. 400 szó) - így jár az ember, ha szívből ír és nem agyból. :)
De azért nincs még veszve Lengyelország, előttünk az élet és hajrá optimizmus, még találkozunk ebben az egy hónapban háromszor mindenképp, lehet, hogy többször is. Aztán szentélyt emelünk a skype-nak.
Aucun commentaire:
Enregistrer un commentaire