konyec

Nem hiszem el, végre befejeztem azt a hülye exposét! Három és fél oldal lett, és teljesen átálltam a francia billentyűzetbeosztásra, úgyhogy most tök lassan írok... :D Végülis fogalmam sincs, mennyire feleltem meg a tartalmi kritériumoknak, nem csak a szövegről írtam szorosan, hanem Apollinaire-ről magáról is, de saját gondolatom ha egy van benne, akkor sokat mondok. Többnyire összefoglaltam (= kimásoltam) a szöveg fontosabb részeit, illetve találtam néhány ellentmondást, amikről írtam egy-egy bekezdést. Ha valami, akkor ez a része értékes az exposémnak, de ha kiderül, hogy rosszul vagy félreértettem valamit, és ezért találtam ellentmondást, akkor még ennyi értéke sincs. :P Mindenesetre helyesírási ill. nyelvtani hiba biztos, hogy nincs benne. Maximum néhány feleslegesen kitett vessző. :D

Azért örülök, hogy nem kell előadnom szóban... Egy másik órámon, amit nagyon szeretek egyébként (Textes et intertextes), két hete minden órán két exposé hangzik el, és nagyon nem szeretnék a kiselőadók (exposézók :P) helyében lenni, ugyanis eddig senkinek nem sikerült dicséretet kicsikarni a tanárból, viszont nagyon súlyos bírálatot igen. De olyan megfogalmazásban, mint pl. "hallották ezt az előadást? na, ÍGY NE írjanak commentaire composét, mert ennek ahhoz semmi köze nem volt!" Baromira megalázó, a szegény lány, aki ezt kapta, utána végigbőgte az egész órát, nem is csoda, a tanár az utolsó öt percben szállt csak le róla. Az rendben van, hogy nem olyan az exposé, amilyet vár a tanár, de akkor bírálja négyszemközt vagy ha már publikusan, akkor azért kicsit... emberibb hangon. (Mondjuk azért az furcsa, hogy ez egy harmadéves óra, és exposék már az első félévben is vannak, hat félév alatt csak megtanulja valaki, hogy milyennek kell lennie egy exposénak...)