Le vent nous portera... :)

Tulajdonképpen egy hete egy órája azon gondolkozom, mi lesz majd ennek a bejegyzésnek a címe, és hát most ennyi tellett. A dalt valamelyik régebbi bejegyzésem végén már linkeltem, de jóarc vagyok (ahogy az egyik mai órámon mondta a tanár, je suis bon depuis ma naissance): itt van újra. (Igen, mint az ősz.)

Szóóóóóval, itt volt a Juli, bizony, és kicsit megint Varsó volt és 514-es szoba - a kosz mennyiségét tekintve mindenképp. :P A hétvégén beteg voltam, úgyhogy szombaton a kertbenülésben, vasárnap pedig némi sanzelizénsétálásban merült ki a program, közben ipari mennyiségű teát meg gyümölcslevet ittam, elég sokat aludtam és némi gyógyszert is bevettem, ezért lehet, hogy mégse töltöttem ágyban a további napokat. :)

Nem hiszem, hogy a hétfőnek és a keddnek át tudnám adni a hangulatát... Hétfőn szikrázó napsütés volt, és rengeteget mentünk, több mint 12 órát voltunk a városban. :) A Défense-negyedben kezdtünk, kapásból bele is borítottam a táskámba fél liter teát, úgyhogy le kellett ülni a napsütéses lépcsőkre, hogy megszárítsam a cuccaimat. Aztán a Jardin des Tuileries-ben hunyorogtunk egy kicsit, megnéztük az üvegpiramist, hogy tényleg üvegből van-e és tényleg ott van-e, ahova pont baromira nem illik, és tényleg ott volt. Aztán csücsültünk a Szajna-parton, napozás végett, meg megnéztük a Notre-Dame-ot, majd véletlenül eltévedtünk... pont az olcsó könyvesbolt (Gibert Jeune) felé, aholis magunkévá tettünk három könyvet (van mentségem, olyasmit vettem, amit egész félévben olvasunk a zegyetemen). :) Innen irány a Luxembourg-kert, hogy még egy kicsit ülhessünk a napon, majd a Saint-Germain-des-Prés következett, mert rózsaablakból sosem elég, aztán Montmartre, némi naplemente a Sacré-Coeurtől... És a napnak még nem volt vége! Lefele véletlenül a Moulin Rouge-nál lyukadtunk ki, ahonnan elbuszoztunk a Trocadéróhoz, ahova pontosan 9-kor érkeztünk, így volt alkalmunk megtekinthetni a szikrázó Eiffel-tornyot (ez privilégium, minden egész órakor öt percig szikrázik csak). Aránylag sikerült Julit meglepnem a Place de Varsovie-val, ami mindezek után következett, úgyis mint hab a tortán. :)) További esti séta, egészen a Diadalívig, ami azért testvérek között is elég messze van az Eiffel-toronytól, aztán onnan haza, és éjfélkor már be is zuhantunk a kisházba... :) 

Tegnap ennél lustább napot tartottunk, csak fél 1 körül indultunk el, bementünk az egyetemre, ittunk könyvtári kapucsínót (mmmm), megnéztük a festői L épületet, meg fényképezgettük kicsit a virágokat a kampuszon. Aztán vetettünk egy pillantást a Bastille-ra, ééééééés elmentünk ebédelni A Crêperie-be/Krepöribe (ti. amit még 2007-ből ismerek). Ettünk egy gombás-tejfölös és egy banános crêpe-et, még Julinak is NAGYON ízlett, ami azt jelenti, hogy tényleg isteninek kellett lennie (az volt!). :) Hogy lemozogjuk az ötcsillió kalóriát, sétáltunk egy csomót, és megint becsábultunk egy Gibert Jeune-be (újabb két könyv). Borzasztó, be kéne tiltani ezeket az 1-4 eurós könyveket. :P Aztán eltévedtünk a zsidónegyedet keresve, de amikor végképp feladtam, mégis megtaláltuk. :D Fényképeztünk egy csomó vizes-macskaköves utcát, meg hogy van Ki beszél gyorsabban héberül?-verseny. :P Aztán felültünk két metróra meg egy buszra (nem, nem egyszerre, hanem egymás után), és felmásztunk a Diadalívre, mert a napsütéses Párizsnál csak egy jobb van: a kivilágított, esti jó szeles esős hideg Párizs. :) Csak addig maradtunk fent, amíg nem fagytunk és áztunk meg, utána hazajöttünk. Közben még kis barkochba, jó hülye kérdésekkel, mivel baromi fáradtak voltunk, aztán hajnali 1-kor sikerült is lefeküdni... :)

Áhh, nem lehet leírni, fantasztikus volt, egyszerűen fantasztikus. :) Jó volt így pontot tenni Varsóra, utólag beszélni mindenről, ami ott történt, közben elkezdeni egy új fejezetet, anélkül, hogy ez a váltás törést okozna... És jó, nagyon jó a tudat, hogy bár Varsó egy nagyon fontos közös pont, azért kívüle is van világ és közös élmények és beszédtéma és felfedeznivaló. :)

Le vent nous a portées... :)