Mostanában elég egyhangúak a bejegyzéseim, mivel nagyon sokat kell tanulnom... Elég rég írtam már le ezt a mondatot utoljára, asszem. :P Mindenesetre most leginkább Apollinaire-rel foglalkozom, amekkora pechem van, tetszik is a szöveg, úgyhogy ma kerestem-találtam egy csomó hozzákapcsolódó anyagot. Holnap viszem magammal a gépet a ziskolába, és egész délután (fél 3-tól 6-ig) az exposémat fogom írni. Ami ugye, mint tudjuk, egy commentaire, composé vagy linéaire. ;) Amúgy egyelőre a composé felé hajlok, mert annyi minden van a szövegben, hogy ha bekezdésről bekezdésre haladnék az elemzéssel, tuti, hogy nem férnék bele hat oldalba (az a max. terjedelem). Kapok majd rá jegyet is, itt ugye 20-ig osztályoznak, de 9-től lefele már bukás. Hogy mi értelme van ennyi jegynek... Hiperdifferenciálnak, komolyan.
Amúgy a franciák egy nagyon bunkó nép, komolyan, senki nem foglalkozik a másikkal, másokkal. Senki nem segít senkinek, amikor vasárnap a karneválról metróztunk elfele, átadtam a helyem egy kisgyerekes nőnek, és órákig hálálkodott, itt ugyanis ez kuriózum, az életerős fiatalember megvárja, amíg a nyugdíjas meghal, és akkor esetleg eszébe jut segíteni, de addig semmi esetre sem. NAL is mesélte, hogy amikor vonattal jött haza, lépcsőznie kellett a bőröndjével, és azért Ő nem húszéves, mint én, neki sem ajánlotta fel senki, konkrétan SENKI a segítségét. Hihetetlen! Ezen kívül mindenki tolakszik, rohan, hogy kit lök föl, kinek lép a lábára, szakítja el a szatyrát stb., az nem érdekli, ja és a csúcs az volt, hogy ma mentem volna át a zebrán, de egy édes kisteherautó sofőrje az arcunkba (= a gyalogosok arcába) vigyorgott, és ahelyett, hogy megállt volna a pirosnál, direkte ráhajtott a zebrára, hogy a csúcsforgalmas tömeg kerülgethesse, és közben röhögött! Komolyan, az eszem megáll.
Mindenesetre a Paris X egyetemi könyvtára jóarc, nemcsak, mert szeretek ott lenni, hanem mert közvéleménykutatnak, és a válaszadók között kisorsolnak egy netbookot meg pár ilyen elektronikus kütyüt, amik a franciáknak valószínűleg már rég passé, de nekem bármelyik nagyon jól jönne. :D
(Szöveg itt, ha valakit érdekel :))
Ez nagyon furcsa, mert én meg pont azt mondom mindenkinek, hogy a franciák nem is annyira bunkók, mint hittem korábban. Nekem mindkét költözködésemnél segítettek a metró lépcsőjénél a bőröndömet vinni, meg sokszor látom azt is, hogy átadják a helyet az öregeknek. Én kezdem megszeretni őket.. :D
RépondreSupprimerhm... lehet, hogy két külön Párizsban vagyunk? :D
RépondreSupprimer