délelőtt írtam

Ezt most a reptéren írom (amire nincsen írom), ahol nincs wifi, illetve bocs, van, Wifi-Airport a neve, és 2,50 euróba kerül 30 perc – a hülyének is megéri. Mindehhez még azt is hozzátenném, hogy az Orlybus, ami egy automatikusan működő bobjellegű izé, és ami az egyetlen, nem taxi-nem különbusz, ami idehoz, 7,90 euró. Csak azt nem értem, a franciákat hogy érhette el a gazdasági válság.

Azért két pluszpont is jár az RATP-nek (hely bkv): az Orlybushöz a B nevű RER-rel kell menni, amire én az A nevű RER-ről szálltam át az általam nagyon utált Chatelet-nál, ahol vagy 5 metróvonal és 4 RER találkozik, és mindig kilométereket kell gyalogolni, hogy az ember eljusson éppen ahhoz, amelyik kell neki; na és már előre örültem, hogy ez mekkora boldogság lesz a hatalmas bőrönddel – de valami isteni közbenjárás, azazhogy szerencse folytán kiderült, hogy az A és B RER-ek ugyanannak a peronnak a két oldalán állnak meg, úgyhogy 3 méter és 3 perc volt maga az átszállás, sík terepen. :D (Ami mondjuk elég jólesett a lelkemnek, lévén, hogy Sevres-ben meg az 1000 százalékos emelkedőn kellett felhúznom a bőröndöt, aztán felvinnem több lépcsőn is, meg a Défense-nál, ahol átszálltam, levinnem, és megjegyezném, hogy a mellettem elsiető fiatal és életerős férfiak egyike sem ajánlotta fel a segítségét, ami azért felháborító.) A másik pluszpont az RATP-nek az, hogy együtt utaztam egy észt házaspárral, bár ez nem az RATP érdeme, de tök vicces volt. Ja, és tele van a reptér magyarokkal, akik mind azt hiszik, hogy francia vagyok, mert a hozzám angolul szóló úriembernek is azt mondtam, „merci”, és az egyik magyar pasasnak is, akiről csak később derült ki, hogy magyar. :P

Amúgy a franciákra ez az önzés, illetve a mások észre nem / semmibe vétele nagyon jellemző. (Itten most pl. a bőröndcipelésre gondolok.) Az egyetemen is abszolút ezt vontam le tanulságként abból, hogy mennyire nem figyeltek rám/ránk a múlt héten, hogy hiába írtam ezerszámra az e-maileket, nem reagáltak – mint kiderült, Madama Butterfly egyébként azért nem írt vissza korábban, mert amikor megírtam neki, hogy Mo.-ról jöttem, elkönyvelte magában, hogy ja, akkor nem hozzá tartozom, csak éppen ezt elfelejtette megírni. Szerencsére van pozitív ellenpélda, Madame XY. Tegnapelőtt írta alá a LA-t, és mondta, hogy nem hozzá tartozom hivatalosan, de mivel senki nem foglalkozik velem, majd ő szívesen. És tök kedvesen végighallgatott, meg mondta, hogy nagyon tetszett az e-mail címem (dormirsouslesarbres = ’aludniafákalatt’), de ezt lehet, hogy már írtam. Mindegy, szóval vannak kivételek, de sajnos csak erősítik a szabályt.

A héten, amit otthon töltök, a következőket KELL csinálnom – 40 fokos láz sem akadályozhat meg:

-          elolvasom Balzactól a Szamárbőrt (La Peau du Chagrin) és megírok hozzá minden házit (ld. előző bejegyzés). Mindenképp franciául.

-          elolvasom Shakespeare-től a Szentivánéji álmot (Le songe d’une nuit d’été), ezzel úgyis adós vagyok már egy ideje. És lehet, hogy magyarul. Ha amúgyis franciául olvasnám, akkor nem mindegy, melyik idegen nyelv? :P

-          Elolvasom Paul Austertől a Cité en Verre (Üvegváros?) részt a New York trilógiából.

-          Kijegyzetelek a Riegel-féle nyelvtanból (igen, igen, kedves csoport-, szak- és főleg sorstársaim, itt is ez az alapnyelvtan) mindent, ami a participe passéról, az összetett igeidőkben való egyeztetésről, a főnevekről és a melléknevekről szól. Ez az Usages des grammaires órára kell, ahol párban dolgozunk (én Haninnal), és három témát kellett választani, persze nem teljesen szabadon, különben elképzelhető, hogy nem pontosan ezeket választottuk volna; és össze kell gyűjteni erről a három témáról az összes információt, ha lehet, minél több nyelvtanból. Minden témából lesz egy zh, de nem kell fejből tudni a leírtakat, sőt, el kell vinni a jegyzeteket és azok alapján megírni. Nem tűnik nehéznek, csak megint nem értem, miért kell annak egyetemi kurzust szentelni, hogy megtanuljon az ember több forrásból dolgozni…

És mindemellett nem ártana találkozni emberekkel, elmenni a Frankofón Filmnapokra, meg megnézni Fannival A király beszédét, meg egyáltalán. Lélegezni. :D