Tegnap azért nem írtam érdemben, mert az egész napot tanulással, illetve készüléssel töltöttem. Elkezdtem ötletelni A Pasasnak a beadandón, egy Balzac-részlet elemzése mellett döntöttem (három téma közül lehetett választani), mert rájöttem, hogy a Szamárbőr nem is olyan rossz, ha az ember tudja, milyen szemmel olvassa - és miután egy hónapig elemeztük, már van elképzelésem... :) Úgyhogy nekiálltam ennek a szövegnek, egy csomó mindent felírtam, de csütörtökön azért még megkérem, hogy adjon ötleteket, ui. ígérte, de megfeledkezett róla. Ezen kívül összegyűjtöttem minden izgalmas információt a melléknévről, és megdöbbentem, hogy a franciák, akik annyira odavannak a kategóriákért és a szabályokért, képesek a számneveket mellékneveknek nevezni, csak mert végső soron a szám jellemzi a tárgyat. Teljesen hülyék. A "három" nem arra a kérdésre válaszol, hogy milyen, hanem hogy mennyi. Majd elmondom nekik is... :)
És amikor mindezzel végeztem, nekiálltam, hogy az Üvegváros egy részletéhez vázlatot írjak, szerdára. Ez azért kell, mert lesz majd (majd... a szünet utánra :P) beadandó, amihez jó, ha tudom, hogy kell vázlatot írni. :P Amúgy lehet, hogy óvodásnak tűnik, de tényleg kell, mert azért nehezemre esik egy francia szöveget elemezni, és a vázlat segít, eztet tudjuk már a záltalános óta. (Bár Szabó Magda és Eperjes Benjámin óta azt is tudjuk, hogy vázlatot utólag is lehet írni. :P)
Most könyvtárban vagyok, egy Littérature et histoire után, ahol a tanerő egy csomót beszélt a francia oktatásról az irodalomtudománnyal kapcsolatban, hogy pl. hogy lehet osztályozni egy elemzést, amelyik egy Proust-részletet a marxista osztályharchoz hasonlít. (Mármint persze a tartalmát.) Sajnos érdemben ezekhez a kérdésekhez sem tudok hozzászólni, mint ahogy azokhoz sem, amelyikek az irodalomtudományos múltamat firtatják... :P Egyébként ez az egyetlen baj, ez viszont komoly: hiányoznak az előismeretek, nemcsak a tárgyiak (ki volt XY, mit írt Z, hogy gondolta Q), hanem a metodikusak (van ilyen szó?) is, írtam pl., hogy fogalmam sincs, mi a különbség a commentaire composé meg a dissertation között - nos, még mindig nem tudom, de a tanárok nem tudják igazán elmagyarázni, mert nekik evidens, hogy nekünk evidens, ezért nincsenek is felkészülve a kérdésre, hogy tessék mondani, ezmiez? Úgyhogy azt mondják, írjunk (= az erasmusosok), ahogy tudunk, amit akarunk, ami nem nagy segítség. Nem mondom, hogy otthon baromira hiányzik ez a rendszer, mert hót fölösleges, de azért megtanulhattuk volna rendesen a Francia írás- és szerkesztési technikák órán tavaly, ha már. (És ezzel most nem magunknak, hanem a tanárnak teszek szemrehányást, mert én megírtam a dissertationt, de annak semmi köze nem volt ahhoz, amit itt dissertationnak neveznek.) Egyébként a tárgyi tudás hiánya is nagyon zavaró, most pl. kaptunk egy szövegrészletet, 8 sor sincs, de legalább négy oldalt kell róla írni. Én még a szerző nevét sem hallottam (Jacques Réda), és gőzöm sincs, hogy elemezzem. Mondjuk annyi a "könnyebbség", hogy a tanerő azt mondta, a szöveget magát elemezzük főleg (stílus meg ilyesmik), ne a kontextusát. Ja, jó. :P
Na. Ezen a héten meg akarok írni legalább egy beadandót (jó lenne a Balzacot... vagy ezt a hülye Rédát :P), mert a szünet utáni két hétben ötöt kell beadni, mindegyik 5-10 oldal, francia-franciául, nem Vera-franciául, úgyhogy je me mets au travail.
