a Kaland

Jövök haza nagy lelkesen, hogy na, beszélgetek a lelkemnek kedves emberekkel, erre mit tesz Isten, nincs a helyén a kulcs! (Ti. a kapu belsején van egy kis kampó, és aki elmegy, miután bezárta a kaput, benyúl és felakasztja a kulcsot, aki meg jön, az benyúl, kinyit, bemegy, bezár, felakaszt és így tovább.) Na, mondom, jellemző, hazaérek porosan, fáradtan, éhesen, virtuális beszélgetésekre szomjazva és nem jutok be?! Persze nekem is volt gyerekszobám, azonnal elkezdtem keresni, hol lehetne bemászni a kerítésen - persze evidens, hogy ma szoknya volt rajtam.... A kerítésen sehol nem lehet bemászni. Hmmm... Csöngettem, hátha a kertész még itt van - nem volt itt. Hatalmas szerencsémre a szomszédasszony épp kint locsolt. Bekiabáltam, csókolom, véletlenül a néninek nincs kulcsa a Mádám Szántó házához? Hát, véletlenül nem volt. Itt már sűrűn anyáztam magamban, de megkérdeztem, az ő kertjén keresztül nem mászhatnék-e át valahogy. Hát, szegény, erre mit mondhatott volna? :P Bár volt döntési lehetősége, mert még kívül voltam a kapun, de mondtam, hogy il faut absolument que je rentre - jogosan, NAL-ék 11 előtt nem nagyon érnek haza. Beengedett, mondta, hogy ad egy létrát és megpróbálhatok átmászni, de nagyon odafigyeljek ám, nehogy leessek és összetörjem magam. Végülis nem voltam így is elég ideges. :D Felmásztam a létrán és láttam, hogy a sufnijának a betontetejéhez pont még egy  fok hiányozna, de nem volt több. Szerencsére találtam egy kiálló akármit, és mivel előrelátóan már korábban levettem a szandálomat, mezítláb semmi akadálya nem volt, hogy egy rendkívül nőies mozdulattal feltornásszam magam a sufni tetejére, ami a mi kertünkkel szomszédos fal egy részével határos. A gond már csak az volt, hogy a mi kertünkhöz képest még mindig vagy két méter magasan voltam, és a fal meg előtte a föld, ahova érkeznem kellett volna, teljesen tele van fonva és nőve növényekkel - íriszek, vadszőlő, meg a fene tudja még, mi. Amellett, hogy ez pech, mert nem lehet csak úgy leugrani, mázli is, mert háttal leereszkedve a növényekre érkeztem, páran közülük megsínylették a kalandomat, de sebaj, mert nem kell a kapu előtt éjszakáznom étlen-szomjan!