ember (nem) tervez...

Ma olyan fura nap volt, sokminden történt, olyasmi is, amit terveztem, olyasmi is, amit nem... Például kaptam egy e-mailt, amin felhúztam magam. Ezt nem terveztem. :P Mármint számítottam rá, csak arra nem, hogy felhúzom magam rajta. És egyébként nem is igaz, amit írok, mert tegnap kaptam éjfél körül, amikor épp Fannival beszéltem skype-on és örültem, hogy látom és hallom. :) 

Azonkívül megírtam az első franciaországi zh-mat (itten DST-nek hívják, = devoir sur table), és elég érdekes volt, merthogy öt kérdést kaptunk a főnévvel kapcsolatban, és a jegyzeteink alapján példákat kellett hozni. Pl. az egyik kérdés az volt, hogy milyen esetben nincs a köznév előtt névelő, és erre kellett írni négy példamondatot. Egy másik kérdés: milyen esetben van a főnév előtt a névelő helyén de/du/des/d' - nyolc példamondat. És ilyen típusúból még három. Utána megbeszéltük, és fogalmam sincs, mire számítsak, egy csomó jó példát hoztam, de lehet, hogy olyanokat is, amik ahhoz az esethez nem jók; és mint tudjuk, minden jó megoldás jó (kopirájt: Körmendy Mariann), viszont itt 20-ig osztályoznak, 10-től van meg, viszont a 14 már valami istencsászárkirály jegynek számít, szóval mondjuk a 11(-es?) reális lehet. :D A "11-est kaptam" pont olyan, mint azt mondani, "és akkor átszálltam a hatos metróra". :P Ezt terveztem, de nem pont így. 

Aztán ebédnél összeismerkedtem egy René nevű pszichós sráccal, aki egyszerűen odaült az asztalomhoz (az egész menza tök üres volt), és közölte, hogy mégiscsak plus sympa így, mint egyedül. :D Tök jófej volt, végigdumáltuk az ebédet, igaza volt, utálok egyedül kajálni, de sosem érek rá egyszerre senkivel. (Apropó, Panni, ha olvasol, csütörtökön esetleg direkt is ehetnénk együtt! ;)) 

Ezt nem terveztem, mondanom se kell. :P 

Délután Olával találkoztam, hogy Michał-nak vegyünk szülcsinapcsiajcsit (sic). Végigjártunk három könyvesboltot, legnagyobb és kellemes meglepetésemre találtam egy csomó magyar szerzőt, na jó, a csomó talán túlzás, de legalább nem csak Kertész Imre és Márai, hanem volt pl. Szabó Magda, Esterházy, Karinthy, Csáth Géza, sőt, még egy Kosztolányira is rábukkantam (Esti Kornél). Eredetileg ugyanis akartam venni valami magyar könyvet, persze franciául, és majdnem elcsábultam az Esti Kornélra, de rózsaszín volt a borítója (komolyan!), mégse vehetem meg egy srácnak... A Csáth Géza (A varázsló kertje) lett volna a második választás, de az meg nagyon drága volt (20 euró), és mivel ez én-specifikus:P, nem osztottuk volna el Olával az árát. A harmadik könyvesbolt után bementünk a Monoprix-be, ahol eldöntöttük, hogy készítünk egy "zöldségtálat" Michał-nak, mégpedig úgy, hogy mindenféle különleges zöldségből veszünk egyet-egyet (pl. padlizsán, articsóka), beletesszük egy kosárba és azt kapja. Hogy hogy lett mindebből egy valódi, tintábamártogatós, hegyből és tartóból (?) álló töltőtoll tintával? Nos, mondanom sem kell, nem így terveztük. :P Csak betévedtünk egy (n+1)-edik írószerboltba és véletlenül találtunk rá. És mivel nálam csak egy grafománabb embert ismerünk, és az Michał, azonnal tudtuk, hogy EZ a megfelelő ajándék. Megvettük (16 euró), be is csomagolták, még szereztünk egy cuki képeslapot (2 euró) és ezzel le is tudtuk a dolgot. Mondjuk beletelt vagy két órába - de ezt így terveztük. :) 

És elolvastam az Antonyt, és szerintem jó. Elég nyál, de rövid, kb. 100 oldal és nagyon könnyen olvastatja magát, egyszerű szókincs, explicit nyelvezet. Gondolkodásra lehetőséget sem ad. :P Apropó gondolkodás, tegnap voltunk moziban, a Ma part du gateau-n, (3,50 euró a jegy, moziünnep volt), és hát ezen a filmen se nagyon kell(ett) gondolkodni. :P 

makaróninap

Esetleg írok arról is, hogy miket csinálok. Ma például volt a Journée du Macaron, a macaron az egy kis süti (ld. lejjebb), nagyon édes, különböző ízekben van (pl. csokis-májas, mentás-zöldborsós - ez nem vicc! de van konszolidált csokoládés, karamellás, vaníliás stb. is), na és ma lehetett ingyér' kapni. Három darabot. Minden üzletben (hét van)! :D Persze nem mentünk el mind a hétbe, csak háromban voltunk, de ez is felülmúlja az eddigi összes macaronfogyasztásomat. :P Amúgy ez azért volt, mert a Williams-szindrómás gyerekeknek gyűjtöttek, vagyis elvileg ingyér volt a süti, de nem nagyon örültek a boltban, ha nem adtunk legalább egy kis aprót. Tekintve, hogy egy db macaron amúgy kb. 2 euró, még így is megérte (én összesen 70 centet adtam, vagyis ha úgy vesszük, kb. 8 centért vettem minden macaront). Van közte jázmin- meg rózsaízű, pisztáciás, feketeribizlis, karamellás, csokis... Isteniek! Öt még megvan. :) Sajnos eltenni nem lehet őket, így is teljesen összenyomódtak a táskámban. 

Tegnap meg a Musée du Quai Branlyban voltunk, ahol afrikai, ázsiai, meg dél- és közép-amerikai népek tárgyai vannak kiállítva, ami mindebben a kuriózum, hogy nagy részük 19-20. századi, mégis olyanok, mintha sokkal régebbiek lennének. Jó volt, vissza kéne még menni, sajnos hatalmas volt a tömeg. Ja, és baromira nem szeretem a félhomályt. Lehet, hogy ettől hatásosabb lesz egy etióp festmény, de két órán keresztül nem látni rendesen nem vicces. Amúgy ma a Jardin des Tuileries-ben is voltunk, és rengetegen voltak - itt a tavasz. :))) Ja, a többesszám ebben a bejegyzésben Katára és Holira vonatkozott (meg Evára, de ő csak ma volt velünk)!

Suli: az apollinaire-es exposét leadtam hétfőn, eddig semmi visszajelzés. Kedden írom az első zh-mat, konkrétan a főnévből (az Usages des grammaires órámra), annyira nagyon nem aggódom. A Pasasnál gyakorlatilag befejeztük Balzacot, most Dumas (Antony) következik, el kéne olvasni. Vagyok így még egy pár másik könyvvel... :P Ezen kívül semmi érdemleges. :)

kér(d)és az Olvasóhoz

Kik vagytok, akik olvastok? Légyszi írjatok már egy-egy kommentet, mert nagyon érdekel. A statisztikám szerint pl. 1454-en olvasnak Magyarországról (ekkora szám nem tudom, hogy jött ki :D) és huszonhárman (!) Dániából. Észtországból kilencen.* Ezen kívül vannak olyan szerencsések, akik az iPhone-jukon követnek. Kik vagytok? Tényleg kíváncsi vagyok. :)

Azok is írjanak, akikről tudom, hogy olvasnak. Akikről nem, azok azt is megírhatják, hogy találtak rám és egyáltalán. Szóval, kedves Olvasók, most írjatok egy kicsit Ti is! :)

*Persze nem vagyok akkora antitalentum, hogy ne tudnám, hogy amikor valaki egy .ee vagy .fr vagy .com oldalról jön ide, akkor azt a rendszer automatikusan észt/francia/amerikai látogatónak veszi. :P 

czwartek :)

Lehet, hogy a csoporttársaim már rég utálnak, de én jól éreztem magam, amikor A Pasasnak meg tudtam válaszolni olyan kérdéseket, mint pl. Raphael, A Szamárbőr főszereplője hány éves korukban ismerte meg Pauline-t illetve Foedorát, élete két nőjét.:D Azt azért előre bocsátom, hogy soha többet nem vagyok hajlandó egy ilyen undorító könyvvel ennyi időt foglalkozni, ez a félrelépésem kizárólag A Pasas számlájára írható.:P 

Az idő teljesen elromlott, hideg van és szürkeség (illetve most már feketeség). Remélem, jövő hétvégén jobb idő lesz, Juli jön 25-én. :) NAL holnap megint elutazik, ezúttal Lausanne-ba, egy konferenciára, és csak csütörtökön jön haza. Úgyhogy megint meghívom az összes francia barátomat, minden este részegre isszuk magunkat, kitörünk néhány ablaküveget és telehányjuk a házat. De ha mégsem, akkor az is elképzelhető, hogy minden ugyanolyan lesz, mintha NAL itthon lenne. :) 

Mai zene, csak mert hátborzongató:

sokkal jobb nap :)

Megy a net, elmúltak a kiütéseim mindenhonnan, szuper idő van és jó kedvem. :) Felfedeztem egy újabb útvonalat hazafele, de asszem, maradok a jól beváltnál. Ja, és a gyógyszernek volt egy olyan mellékhatása, hogy végigásítoztam mind a két órámat, pedig egyik jobb volt, mint a másik. :( 

Hm, ihlet nincs, csak gondoltam, megosztom, hogy jól vagyok. :) A kezelés amúgy két hétig tart. 

update

A krém hat, legalábbis olyan, mintha. A csuklóimon már látszanak az ereim és a szám is már csak másfélszer akkora, mint normálisan. Remélem, nem placebo.

Az előző bejegyzésben elfelejtettem felsorolni, hogy délután, amikor kimentem az egyetemről, hogy a Défense-ban feladjak egy levelet, kiderült, hogy nem jár az RER, illetve jár, csak bizonytalan ideig az egyetemnél nem áll meg, köszönjük megértésüket. Úgyhogy Haninnal (tudjátok, a holland) felfedeztük Nanterre szépségeit, és három virágzó meggyfa meg két építési terület között megtaláltuk a Défense-ba menő busz megállóját. 

Kép tegnapról:

annyira nem jó nap

Eddig nem írtam róla, de mióta itt vagyok, valami allergiám van. Nem tudom, mire, úgyhogy nem tudom megakadályozni, de egészen máig nem volt annyira súlyos, hogy komolyan vegyem és elmenjek orvoshoz. Ma este viszont bedagadt a szám, illetve a felső ajkam, meg a bal szemhéjam (a jobb is kezd), és a csuklóimon hatalmas méretű kiütések éktelenkednek, úgyhogy NAL könyörtelenül elküldött az utca elején lakó orvosához, aki közölte, hogy - kapaszkodjatok meg! - allergiám van. :P 23 euróért! :P Meg felírt három gyógyszert (két tabletta meg egy krém, a Fenistilre közölte, hogy akár ki is dobhatom), és elküldött egy allergológushoz. Hogy ott mennyibe fog kerülni a vizsgálat, arra inkább gondolni sem akarok. Viszont el kéne menni, mert most például pont úgy nézek ki, hogy ha szembejönnék magammal az utcán, sikoltva elrohannék. Szóval annyira nem vicces. (Bár igyekeztem úgy feltüntetni. :P)

És az itthoni net nem működik tökéletesen, mielőtt az orvoshoz elmentem volna, egyáltalán nem akart lenni, most van, de minden pillanatban félek, hogy eltűnik. Ja, és a legnagyobb nemjóság a napban: nem kerültem adásba, a "mikrofonos kiscsaj" beszél, meg az egyik filozóf, aki ott volt tegnap, és bevágtak egy részt, ahol a Heller Ágnes a maga gyönyörű angol kiejtésével (igen, ez ironikus volt) értekezik a demokráciáról. De én sehol. :(

Ja, igen, kétszer vagy háromszor eszembe jutott ma, hogy otthon Nemzeti Ünnepelnek. Hurrá. Inkább: boldog születésnapot, Juli! :)