öt perc hírnév :D

Ma este volt egy konferencia a magyar filozófusperről a Théatre de l'Europe-ban Heller Ágnessel. Mivel előtte Michał-val találkoztam, őt is elcsábítottam, amúgy NAL-lal mentünk volna kettesben. Na és megyünk befele az épületbe, amikor is egy mikrofonos kiscsaj letámad, hogy a konferenciára jöttünk-e (nem, csak eltévedtünk, és meg akartuk kérdezni, hol az Eiffel-torony), mire mondtam, hogy igen, és erre meginterjúvolt a Radio France-nak! :O Teljesen meg vagyok lepve, ugyanis semmi lámpalázam nem volt (kivéve az első mondatot, amikor megkérdezte, ki vagyok, és megmondtam a nevemet :D), végig a szemébe nézve beszéltem, és szerintem tök értelmes dolgokat mondtam. Pluszpont: ott volt Michał, aki lengyel illetve általában kelet-európai szemszögből elemezte az újból felbukkanó nacionalizmust. Királyak voltunk! :D Utána meg tök sokat beszélgettünk privátim a "mikrofonos kiscsajjal", kiderült, hogy a Nanterre-re járt ő is, tavaly végzett filozófián. :D És aztán az előadás végén is megkérdezett, mit gondolunk, és kifejtettük, hogy baromira nem vagyunk elégedettek. (Az most mindegy, hogy miért.) Komolyan, úgy viselkedtünk, mint a művelt, tájékozott, értelmiségi fiatalok. Plusz NAL egy csomó embernek bemutatott, akikkel magyarul/franciául beszélgettünk. Hm... Fura dolgok történnek. :D 

A rádióadás linkjét megkeresem, elvileg holnaptól lesz elérhető, majd közzéteszem, hogy mindenki gyönyörködhessen az impeccable francia kiejtésünkben. :P

meanwhile, in Japan...

En csak annyit szeretnék halkan megjegyezni, hogy Varsoban egyszer az angoloràn érvelni kellett az atomenergia illetve -erômûvek mellett vagy ellen, és az okos tanàrnô (nagy szakmai kompetenciàval) meg az okos kémiaszakos csoporttàrsaim mind mondtàk, hogy mekkora hulyék màr, akik félnek tôle, a tudomàny mai àllàsa szerint abszolùt képesek vagyunk irànyitani meg kézben tartani, és ugyan màr, Csernobil régen volt, mit kell itt aggodni. Es meg annyit tennék hozzà, hogy én azt akartam mondani, hogy szerintem félelmetes és nem ismerjuk eléggé. De nem mondtam, mert gondoltam, ôk a kémiaszakosok, lehet, hogy ôk tényleg képesek lennének irànyitani.

De az is lehet, hogy mégsem...

konyec

Nem hiszem el, végre befejeztem azt a hülye exposét! Három és fél oldal lett, és teljesen átálltam a francia billentyűzetbeosztásra, úgyhogy most tök lassan írok... :D Végülis fogalmam sincs, mennyire feleltem meg a tartalmi kritériumoknak, nem csak a szövegről írtam szorosan, hanem Apollinaire-ről magáról is, de saját gondolatom ha egy van benne, akkor sokat mondok. Többnyire összefoglaltam (= kimásoltam) a szöveg fontosabb részeit, illetve találtam néhány ellentmondást, amikről írtam egy-egy bekezdést. Ha valami, akkor ez a része értékes az exposémnak, de ha kiderül, hogy rosszul vagy félreértettem valamit, és ezért találtam ellentmondást, akkor még ennyi értéke sincs. :P Mindenesetre helyesírási ill. nyelvtani hiba biztos, hogy nincs benne. Maximum néhány feleslegesen kitett vessző. :D

Azért örülök, hogy nem kell előadnom szóban... Egy másik órámon, amit nagyon szeretek egyébként (Textes et intertextes), két hete minden órán két exposé hangzik el, és nagyon nem szeretnék a kiselőadók (exposézók :P) helyében lenni, ugyanis eddig senkinek nem sikerült dicséretet kicsikarni a tanárból, viszont nagyon súlyos bírálatot igen. De olyan megfogalmazásban, mint pl. "hallották ezt az előadást? na, ÍGY NE írjanak commentaire composét, mert ennek ahhoz semmi köze nem volt!" Baromira megalázó, a szegény lány, aki ezt kapta, utána végigbőgte az egész órát, nem is csoda, a tanár az utolsó öt percben szállt csak le róla. Az rendben van, hogy nem olyan az exposé, amilyet vár a tanár, de akkor bírálja négyszemközt vagy ha már publikusan, akkor azért kicsit... emberibb hangon. (Mondjuk azért az furcsa, hogy ez egy harmadéves óra, és exposék már az első félévben is vannak, hat félév alatt csak megtanulja valaki, hogy milyennek kell lennie egy exposénak...) 

esti kérdések

Már megint holnap van, borzasztó! Nem bírtam ki, hogy egész nap a könyvtárban poshadtam és nem igazán haladtam az exposémmal (ez is borzasztó), úgyhogy sms útján felvetettem Holinak, mi lenne, ha betolnánk az arcunkat este a kivilágított, romantikus és egyébként édes Párizsunkba, amit úgy szeretünk. Elfogadta az ötletet és lőn: betoltuk. Mint ahogy az arcunkba is később egy rettenetesen savanyú, ellenben nagyon ragadós citromos palacsintát. De ez sokkal később történt.

8-tól 11-ig sétáltunk, főleg Eiffel-torony és Szajna-part témájú fényképek készültek, azokból viszont elég sok. Hiába, uncsik vagyunk. De ebből is látszik, hogy az Eiffel-torony például nem az. :P 

A kérdések... hát... Igazából két téma került szóba ebben a három órában: az egyik, hogy mennyire hiányoznak a fiúk, erről többet nem is nagyon akarok írni, a másik meg, hogy mia halált kezdünk magunkkal, amikor befejezzük jövőre a BA-t az eltén... Mindketten leginkább tolmácsolni és/vagy fordítani szeretnénk, de mindketten tisztában vagyunk vele, hogy a "csak-nyelvtudás" ehhez nem elég, kell valami szakma is, aminek a szókincsét az adott nyelve(ke)n ismerjük. Én is egyre kevésbé tudom, mi lesz. És egyre inkább hajlok egy itteni Emma (gyk. MA) felé... Csak utána kell járni, hol, mennyiért, milyen szakokat kínálnak. És hogy hol lakjak. (Mert olyan helyre még egyszer nem megyek, ahol a net nem ugyanabban a helyiségben van, mint az ágyam! :D) És itt megint visszajön az első kérdés: Benedek nélkül két év? MÉG két év? Bocs, nem szóltam, hogy Pikáns Magánéleti Részlet(ek) jön(nek)... Viszont mi a fontosabb, egy kapcsolat, amiből, objektíven nézve, ki tudja, mi lesz 4 vagy 5 év múlva, vagy a jövőm, ami viszont biztos kell, hogy legyen? Undorító, hogy bármelyiket választom, kizárja a másikat. 

zazie

Kicsit bepánikoltam, hogy jövök én ahhoz, hogy egy Apollinaire-szöveget kommentáljak, fogalmam sincs a kortárs francia irodalomról, sőt, tékápé Apollinaire-től se sokat olvastam eddig, azt se tudom, hogy az irodalmi mozgalom, amiről ír, valóban így működött-e, és egyáltalán! Én csak a szöveget ismerem, semmi háttérinformációm nincs a dologról, c'est pas juste! Kerestem hozzákapcsolódó más szövegeket, de nem lettem okosabb, és kb. az egész francia irodalomtörténetet ismernem kéne ahhoz, hogy tudjam, mi is ennek a konkrét szövegnek a szerepe... Áááááá!!!

Már megírtam az első részét a dolognak, de fogalmam sincs, hogy jó-e és egyáltalán, nem elég, hogy a tartalom teljesen elbizonytalanít, ráadásul nyelvi problémák is vannak, én ezt a nyelvet nem beszélem, mármint az irodalmi franciát, nem tudok ilyen stílusban prezentálni egy fogalmazást. Áááááá!!! 

Mi lenne, ha arról kéne írnom, mik a terveim a hétvégére? Vagy a családomról. Na? Velem lehet egyezkedni.  ;)

PS. A probléma gyökere valójában az, hogy arra az órára kell megírni ezt a beadandót, amikor szó lesz róla. Vagyis addig magamnak kell kitalálni hozzá mindent... Majd hétfőn jól pofáraesek, hogy háhá, nem is ezt/így kellett volna...

P. M. R.

Figyelem, Pikáns Magánéleti Részlet következik! 12 éven aluliak csak nagykorú felügyelete mellett olvassanak tovább.

El is felejtettem tegnap (ma) írni, hogy vettünk vonatjegyet, és amikor Benedek kijön hozzám majd májusban, elutazunk Orléans-ba egy hétvégére. :))) 44 euró volt a jegy oda-vissza kettőnknek, remélem, sikerül couchsurfinget találni. :) Ha meg nem, akkor viszünk sátrat. :P 

P. M. R. vége, a 12 éven aluliak mögül elmehetnek a nagykorúak.

... és azt tudjátok, gyerekek, hogy nem a gólya hozza? 

(Bocs, péntek reggel van.)

mixte

Tettem ide oldalra még egy kütyüt, csak mert még nincs elég, ezúttal a könyvekről. Igen, három van műsoron e pillanatban, de Corneille-t csak elkezdtem két hete, azóta hozzá se nyúltam. A mazochizmusom abból áll, hogy minekutána A Pasas ma elmondta hússzor, hogy aki már elolvasta A szamárbőrt, az olvassa el újra és újra, én bementem a könyvtárba keresni valamit, ami nem ennyire szépirodalom (= legalábbis későbbi, mint a 19. század), és kivettem ezt az Une jeunesse-t, ami tökre tetszik, már olvastam belőle vagy 40 oldalt, és mondtam már, hogy tökre tetszik? :)) Mindezt annak ellenére tettem, hogy el kéne olvasnom / be kéne fejeznem minimum a Corneille-t meg a Calderónt, plusz ott van még az Apollinaire, nem tudom, említettem-e már... :P 

Tudom, hogy a blogom lassan olvasónaplóvá válik, igazán nem direkt csinálom, meg tudom, hogy elég egyhangú, hogy csak a suliról meg a minimális társasági életemről írok, de hát ha egyszer ez van... Aki pikáns magánéleti részletekre vágyik, annak kénytelen vagyok innen üzenni, hogy se pikantéria, se magánélet nincs e pillanatban. :P

Ellenben, mivel ma kaptam egy nagyon hosszú és nagyon kedves levelet, ezúton bátorítanék mindenkit, hogy írjon, mert szeretek levelet/képeslapot/táviratot/csomagot kapni*! 

A címem:

c/o Szántó (a c/o azt jelenti, Care Of, szabad fordításban: akinél lakom)

Tordai Vera

2ter Rue de la Cerisaie

92310 Sèvres

Franciaország

*Akadályoztatás esetén egy e-mail is megteszi... De kizárólag orvosi igazolással fogadom el. ;P