la vie est belle :)

Jaj, de szeretek itt lenni! :) Szeretem, hogy reggel, amikor egyetemre megyek, látom az Eiffel-tornyot a vonatból, és a DirectMatin-ben legtöbbször csak a horoszkópot olvasom el, szeretek beérni az egyetemre, begyömöszölődni a liftbe, felmenni a negyedikre, kibámulni a Défense-ra az ablakon, érteni az órákat, franciák között ülni, a menzát, a könyvtárat, ahol lassan a fél életemet töltöm, aztán Párizst, amikor Ráérek végre, minden kis négyzetcentiméterét, akár ismerem már, akár nem, a Saint-Lazare pályaudvart, ahol minden délután és este iszonyú a tömeg, az emeletes vonatot meg a nememeleteset is, a kiabálást, a rohanást, és hogy minden másnap elegem lesz az egészből, mert senki nem figyel senkire:D, szeretek találkozni bárkivel, akit itt ismerek, sétálni és/vagy beszélgetni, szeretem, hogy mindenkinek más fura akcentusa van, meg hogy MINDIG keresni kell a szavakat, hogy hazafele is látom az Eiffel-tornyot a vonatból...

... és szeretem, hogy ma, amikor kenyeret vettem egy pékségben, kaptam ajándékba egy második kenyeret! :D

(Ja, és azt is szeretem, hogy mióta visszajöttem, Cseh Tamást hallgatok napestig. És Őt nagyon szeretem. Köszönet és hála Bálintnak, aki átküldte a két albumot, amit azóta kívülről tudok... :))

igen, ez új bejegyzést érdemel

Csak gondoltam, megjegyzem magamnak (is), hogy mióta itt vagyok (nem számítva az egyhetes szünetet), napközben egyáltalán nem beszélek magyarul. :)) Arról jutott eszembe, hogy írtam, hogy holnap 6-ig könyvtár, és azt nem írtam, hogy fél 7-kor meg Michał-val találkozom, aki könyörtelenül ki fog sajtolni belőlem néhány lengyel összetett mondatot, otóż*... :)) Nagyon-nagyon örülök, hogy végül így alakult, mert most azt a lelkesedést érzem a lengyel iránt, mint a francia iránt még amikor tanultam; amikor ti. kihívás, hogy bármit, amit amúgy magyarul franciául mondanék, azt lengyelül mondjam. :)) Megkésve bár, de törve nem. ;)

*Belső poén. Nieprawdaż? ;)

egyetemes méltatlankodás

Mostanában elég egyhangúak a bejegyzéseim, mivel nagyon sokat kell tanulnom... Elég rég írtam már le ezt a mondatot utoljára, asszem. :P Mindenesetre most leginkább Apollinaire-rel foglalkozom, amekkora pechem van, tetszik is a szöveg, úgyhogy ma kerestem-találtam egy csomó hozzákapcsolódó anyagot. Holnap viszem magammal a gépet a ziskolába, és egész délután (fél 3-tól 6-ig) az exposémat fogom írni. Ami ugye, mint tudjuk, egy commentaire, composé vagy linéaire. ;) Amúgy egyelőre a composé felé hajlok, mert annyi minden van a szövegben, hogy ha bekezdésről bekezdésre haladnék az elemzéssel, tuti, hogy nem férnék bele hat oldalba (az a  max. terjedelem). Kapok majd rá jegyet is, itt ugye 20-ig osztályoznak, de 9-től lefele már bukás. Hogy mi értelme van ennyi jegynek... Hiperdifferenciálnak, komolyan.

Amúgy a franciák egy nagyon bunkó nép, komolyan, senki nem foglalkozik a másikkal, másokkal. Senki nem segít senkinek, amikor vasárnap a karneválról metróztunk elfele, átadtam a helyem egy kisgyerekes nőnek, és órákig hálálkodott, itt ugyanis ez kuriózum, az életerős fiatalember megvárja, amíg a nyugdíjas meghal, és akkor esetleg eszébe jut segíteni, de addig semmi esetre sem. NAL is mesélte, hogy amikor vonattal jött haza, lépcsőznie kellett a bőröndjével, és azért Ő nem húszéves, mint én, neki sem ajánlotta fel senki, konkrétan SENKI a segítségét. Hihetetlen! Ezen kívül mindenki tolakszik, rohan, hogy kit lök föl, kinek lép a lábára, szakítja el a szatyrát stb., az nem érdekli, ja és a csúcs az volt, hogy ma mentem volna át a zebrán, de egy édes kisteherautó sofőrje az arcunkba (= a gyalogosok arcába) vigyorgott, és ahelyett, hogy megállt volna a pirosnál, direkte ráhajtott a zebrára, hogy a csúcsforgalmas tömeg kerülgethesse, és közben röhögött! Komolyan, az eszem megáll. 

Mindenesetre a Paris X egyetemi könyvtára jóarc, nemcsak, mert szeretek ott lenni, hanem mert közvéleménykutatnak, és a válaszadók között kisorsolnak egy netbookot meg pár ilyen elektronikus kütyüt, amik a franciáknak valószínűleg már rég passé, de nekem bármelyik nagyon jól jönne. :D 

(Szöveg itt, ha valakit érdekel :))

megint egy ébredés, de nem haragszom én ràd, hétfô...

Egy fenét nem, fel kellett kelnem tok koràn, vagyis fél 8-kor, hogy bejojjek az egyre unalmasabbnak és szàmomra érdektelenebbnek tûnô Littérature et histoire-ra... Ma egy Hugo-szoveg volt teritéken a dràmàrol mint mûfajrol, és bàr végigàsitoztam az oràt, annyi haszna volt, hogy megtudtam, mi is az a commentaire composé és hogy kell megirni. Fellebbentem a fàtylat a rejtélyrôl: elemzés, vagyis, amint a nevébôl is làtszik, kommentàr. Lehet composé illetve linéaire, utobbi esetben szigorùan bekezdésrôl bekezdésre kell haladni, elôbbiben pedig àltalam vàlasztott szempontok szerint, valamivel szabadabban. De mivel azt is én dontom el, hogy composé vagy linéaire, az egész maga egy nagy liberté. :P Kézhez kaptam a szobanforgo szoveget is (Apollinaire: L'Esprit nouveau et les poètes), hosszù, de viszonylag konnyû. :) Jovô hétfôre kell megirni. 

Ezen kivul tegnap volt a Carnaval de Paris, amin a magyar-lengyel delegàcio is megjelent (Ola és Michal lengyel, Holi és én magyar részrôl), jol érezte magàt és megsuketult nemzetiségenként legalàbb egy fulére. :P Tettem egy csomo kepet fészbùkra, ide nem volt energiàm feltolteni hosszù oràkon keresztul, désolée. Szoval ez a karnevàlizé jo volt, àcsorogtunk vagy két oràt, fényképeztunk, ja, és emlitettem màr, hogy megsuketultunk, olyan hangerôvel csapkodtàk a dobokat meg fùjtàk a trombitàkat? :D De nagyon jo volt, orultem, hogy van valami ilyen jellegû program végre ("végre", igen, otthon hetente jàrok karnevàlokra). Ma meg olvasom reggel a DirectMatin-ben (amiben pl. tokjo horoszkop van :P), hogy ma kezdôdott meg a Printemps des Poètes (koltôk tavasza), és mindenféle szabadtéri felolvasàsok meg koltészettel kapcsolatos programok vannak egészen 21-ig. :)))))

une journée de POLSKI :)))

Végre, végre, megtört a jég! :) Eddig ugyanis Michał-val franciául beszéltünk, valahogy nem sikerült erőt vennem magamon, hogy lengyelre váltsunk, komoly gátat éreztem magamban, de ma megváltozott a helyzet. Úgy történt, hogy kinéztünk ugye még tegnapelőtt a Paris 4-en (Sorbonne! tök menő!) lengyelórát, és arra ma bementünk - együtt, merthogy Michał oda jár, és gondoltuk, ha ő beszél a tanárral, akkor az talán nem fog elutasítani. Így is lett, jött a tanárnő, Michał előadta (franciául), hogy ki vagyok és mit akarok, és bemehettem órára. :) Ez eddig tökjó. De az óra sajnos 100% nyelvtan volt, olyannyira, hogy konkrétan a tárgyesetet ismételtük át olyan módon, hogy a tanárnő félórában elmondta, mikor használjuk, de minden magyarázat nélkül, csak egy listát darált le, hogy milyen igék vonzanak tárgyesetet stb., aztán 25 percig írtunk 10 példamondatot (!), majd vége lett az órának (60 perc). Rajtam kívül 6-an voltak a csoportban, mindenki tökjól (= gyorsan és szép kiejtéssel) beszél, ezt hallottam, de a nyelvtanról gőzük nincs, ezt is hallottam, úgyhogy megint nem jött össze a lengyelóra mint olyan. Amúgy vicces volt, az óra után hallottam őket beszélgetni a folyosón, és teljesen keverik a lengyelt meg franciát, "frangyelül" beszélnek, jó kis tanulmányt lehetne írni belőlük (vagy esetleg nyelvészeti szakdogát, nem is hülyeség). :P 

Aztán beültem Michał egy angol nyelvű előadására, mivel nem volt jobb dolgom, és közben jegyzetelgettem az Usages des grammaires... órámra, majd mikor Michał megkérdezte, "kawa po polsku?" ("kávét à la polonaise?" :D), azt mondtam, legyen, mivel tudtam, ha most nem beszélek lengyelül, soha nem is fogok többet, és akkor kárbament Varsó és az előző két év egy jó nagy része. Úgyhogy onnantól lengyelül beszélgettünk, jó volt, élveztem, örülök, hogy végre megembereltem magam. :) Kb. másfél óra ment el így, közben kávé helyett végül teát ittunk (jellemző, a lengyelek mindig teát isznak), megbeszéltük, hogy melyikünk országában éppen mi a baj (nem, nem értünk a lista végére ennyi idő alatt ;P), aztán Katával találkoztam a Diadalívnél. Harmadszor is megmásztam egy hónapon belül, közben lelki életet éltünk, ezúttal magyarul, aztán végigsétáltunk a Champs-Elysées-n, egészen a Louvre-ig, tűzött a nap és levettem a kabátomat:)), ja, és még a Montmartre-on is voltunk. :) 

szerda

Szeretem a szerdát, ezt már régóta tudom. De tegnap csak megerősített, hogy voltam a Bible et littérature órán, ahol eddig még egyszer sem, és tök érdekes volt. A tanárnő baromira hadart, meg egy csomó olyan terminust használt, pl. Mózes öt könyvének a címeit (nem a Tórára gondolok), amik közül van, amit magyarul se hallottam még, nemhogy franciául. :P De megemlítette a Károli-féle bibliafordítást, hogy az milyen fontos a magyar nyelv szempontjából, és akkor örültem. Aztán odamentem az óra végén és mondtam, hogy erasmusos vagyok meg minden, és tök kedvesen eligazgatott, hogy mit kell majd csinálni a félévben - mondjuk meglepődött, hogy a kötelezőt (Cité de Verre) már elolvastam. :P 

Aztán Textes et intertextes, amin sajnos kiselőadások voltak, úgyhogy a zseniális tanárúrbácsi a 120 percből kb. 45-öt beszélt, amiből 30-ban ekézte az egyik kiselőadót, aki leült a tanári asztalhoz és felolvasta baromira hadarva az exposéját, ami nem mellesleg egy commentaire composé is volt - ezekkel a fogalmakkal még nem egészen vagyok tisztában, de amikor majd nekem kell írni, biztos kiderül, mit is jelentenek. :P

Délután a Sorbonne (Paris 4) könyvtárában ültem és a Szamárbőrrel foglalkoztam, elég jó az a könyvtár, meg az egyetem maga is, aztán találkoztam Michał-val/Michellel/a BB-vel, ki hogy ismeri:), aki megmutatta a lengyel tanszéket, és kerestünk nekem lengyelórát, és pénteken megyek felmérni a lehetőségeket. :) Aztán sétáltunk egy csomót, felmentünk a Montmartre-ra, megkerestük Amélie kávézóját, kiábrándító volt, legalábbis kívülről. Egyszer majd lehet, hogy be is megyek és én leszek Georgette vagy Madame Suzanne, netán Amélie személyesen. :P Ja, kívülről megnéztük a Moulain Rouge-t is, ez valahogy mindig kimaradt. Felmentünk a Sacré-Coeurhöz, aztán meg lettem hívva egy forró csokira, és fél 11-kor már fel is szálltam a hazafelé tartó vonatra. (Ami 9 után óra 25-kor és 55-kor indul, én meg persze pont 21:58-kor értem a Saint-Lazare-ra... :P)

Jó nap volt! :) 

Ma elvileg emberi időben érek haza, 5-ig lesz órám A Pasassal, aztán lehet, hogy könyvtár... :) Lájkolom Párizst! 

találkozások napja

Ma nagyon társasági életet éltem és nagyon jó volt, és nagyon fáradt vagyok, és íme pár nagyon jó fotó a nagyon sok közül, amiket nagyon ma nagyon készítettem.