előnyösen hatott rám az Eiffel-torony :))

Remélem, hogy rám ismer

a mélyen tisztelt ház,

bonjour és a jó napot.

Most jöttem meg Párizsból

és oly nagy ott a láz,

hogy én most ilyen vagyok.

Előnyösen hatott rám az Eiffel-torony,

Notre-Dame és a kies Bois de Boulogne.

Chevalier modorát is így átvettem én,

s a nő mind sóhajt felém.

Ref.:

Stux maga vérbeli párizsi lett,

képzelem, hogy sír egy pár midinett.

Stux maga jobb, mint a Chevalier,

az ember nem látná,

én úgy éljek el se hinné.

Stux maga bősz, mint egy Dumas-regény,

jóba’ leszünk ugye maga meg én.

Stux hisz ma magába mindenki szerelmes,

Stux maga veszedelmes.

Nem csodálom, megfőztem 

a Miss Tinguette-t is,

ilyen boy mindenütt kell.

Érdekes, hogy Párizsban

a tojás mindig friss,

ez az egy nem romlik el.

Elmondtam a Ritzben tegnap egy-két revue-t,

mondta is a gloknis: Stux ez nékem befűt.

Van a Bajza utca sarkán egy kis palota,

remélem, eljön oda.

Ref.

Tessék kérem megfigyelni

ezt a gráciát,

itt minden mutatva lesz.

Hogy forgatom például

a sétapálcikát,

akár a …………….

Sajnos ez a sikk belőlem mindig kilóg,

le is fogytam két hét alatt negyven kilót.

Színházban vagy orfeumban, bárhol látnak ők,

üldöznek a kicsi nők.

Ref.

számos bejegyzés

Na, főleg azért, hogy én se felejtsem el. Megvettük az utolsó pár repjegyet is (végülis, meglepetésszerűen, nem a hetvenötezres Easyjet mellett döntöttünk :P), úgyhogy április 8-tól 23-ig leszek itthon és jún. 24-én jövök haza végleg. :) Az április meg a június végi út korábban van kicsit a tervezettnél, de egyrészt így volt olcsóbb, másrészt így még van esélyem látni Benedeket, aki június 28-án már megint Észtországba megy, bár ezúttal csak egy hétre. Az is megkönnyebbülés, hogy AirFrance, ahol ugye nem 20, hanem 23 kiló a súlyhatár. Remélem, nem akarnak majd pont akkor sztrájkolni. :P 

Ezen kívül újévi fogadalmaim vannak a kiadásaimat illetően, merthogy hihetetlen, hogy a 380 euró/hónap mennyire kevés. Úgyhogy egyrészt próbálok valami munkát találni kint, ami nagyon nehéz, mert mindenhova nagyon rá kell érni, nekem meg hülye az órarendem, és emiatt ugye az au pairkedés se nagyon jön szóba; másrészt meg az újévi fogadalmam jegyében hétfőtől havonta maximum 150 eurót költök kajára. Ezt tulajdonképpen ki lehet hozni úgy, hogy 3 euró ugye a menza (egyperces néma áhítat), az azt jelenti, hogy csak hétköznapokkal számolva havonta kb. 60 euró, és marad 90 arra, hogy szendvicseket csináljak. A bagett egy euró, vagyis mindennap egy bagett az 30, 60+30=90, és a maradék 60 pedig pont elég arra, hogy minden héten lebonyolítsak egy tízeurós "nagybevásárlást", illetve hogy a hétvégéken legyen miből otthon főzni (utóbbi egyébként kiküszöbölhető, mivel vannak olyan 3 eurós menzák (egyperces néma áhítat), amik hétvégén is nyitva vannak, szóval négy hétvége 4x6=24 euró, vagyis a 60-ból marad 36). És akkor jól is laktam, meg maradt is 230 euróm. Ámen. 

wtf?!

Repjegykeresés zajlik, április végén Bp-Párizs illetve június végén hazajegy céljából.

Air France: 160 euró

Malév: 166 euró

Easyjet: 262 euró

Nem jövök haza. :P

A szamárbőr

Ma kivettem az eltén a franciás könyvtárból, de hát Istenem, ennél szarabb vontatottabb és dagályosabb regényt életemben nem olvastam, három óra alatt haladtam vagy 30 oldalt, ami nálam többéves mélypont. Szörnyű, egyszerűen. Az egyetlen motivációm, hogy A Pasashoz kell olvasni.

Amúgy ez egy ilyen hülye hét, nem kellett volna hazajönnöm, de közben Benedek miatt meg atomcsillám, hogy mégis itthon vagyok. Csak attól félek, hogy mivel most hozzászoktam a kéthetes etapokhoz (karácsony óta), ez a febr. 28-ápr. 8. elég fos lesz külön. Ja igen, Juli jön ki hozzám március 25-én. :)) Ez is valami. :P Na mindegy, nem panaszkodom, lesz mivel elfoglalnom magam, de akkor is.

jó ösztöndíjas holtig olvas

És boldog, mert már majdnem befejezte a Szentivánéji álmot, és közben megtalálta a neten A szamárbőrt, valami ezeréves kiadását ugyan, de franciául. :)))) Szeretem az igoogle.fr-t! :P

délelőtt írtam

Ezt most a reptéren írom (amire nincsen írom), ahol nincs wifi, illetve bocs, van, Wifi-Airport a neve, és 2,50 euróba kerül 30 perc – a hülyének is megéri. Mindehhez még azt is hozzátenném, hogy az Orlybus, ami egy automatikusan működő bobjellegű izé, és ami az egyetlen, nem taxi-nem különbusz, ami idehoz, 7,90 euró. Csak azt nem értem, a franciákat hogy érhette el a gazdasági válság.

Azért két pluszpont is jár az RATP-nek (hely bkv): az Orlybushöz a B nevű RER-rel kell menni, amire én az A nevű RER-ről szálltam át az általam nagyon utált Chatelet-nál, ahol vagy 5 metróvonal és 4 RER találkozik, és mindig kilométereket kell gyalogolni, hogy az ember eljusson éppen ahhoz, amelyik kell neki; na és már előre örültem, hogy ez mekkora boldogság lesz a hatalmas bőrönddel – de valami isteni közbenjárás, azazhogy szerencse folytán kiderült, hogy az A és B RER-ek ugyanannak a peronnak a két oldalán állnak meg, úgyhogy 3 méter és 3 perc volt maga az átszállás, sík terepen. :D (Ami mondjuk elég jólesett a lelkemnek, lévén, hogy Sevres-ben meg az 1000 százalékos emelkedőn kellett felhúznom a bőröndöt, aztán felvinnem több lépcsőn is, meg a Défense-nál, ahol átszálltam, levinnem, és megjegyezném, hogy a mellettem elsiető fiatal és életerős férfiak egyike sem ajánlotta fel a segítségét, ami azért felháborító.) A másik pluszpont az RATP-nek az, hogy együtt utaztam egy észt házaspárral, bár ez nem az RATP érdeme, de tök vicces volt. Ja, és tele van a reptér magyarokkal, akik mind azt hiszik, hogy francia vagyok, mert a hozzám angolul szóló úriembernek is azt mondtam, „merci”, és az egyik magyar pasasnak is, akiről csak később derült ki, hogy magyar. :P

Amúgy a franciákra ez az önzés, illetve a mások észre nem / semmibe vétele nagyon jellemző. (Itten most pl. a bőröndcipelésre gondolok.) Az egyetemen is abszolút ezt vontam le tanulságként abból, hogy mennyire nem figyeltek rám/ránk a múlt héten, hogy hiába írtam ezerszámra az e-maileket, nem reagáltak – mint kiderült, Madama Butterfly egyébként azért nem írt vissza korábban, mert amikor megírtam neki, hogy Mo.-ról jöttem, elkönyvelte magában, hogy ja, akkor nem hozzá tartozom, csak éppen ezt elfelejtette megírni. Szerencsére van pozitív ellenpélda, Madame XY. Tegnapelőtt írta alá a LA-t, és mondta, hogy nem hozzá tartozom hivatalosan, de mivel senki nem foglalkozik velem, majd ő szívesen. És tök kedvesen végighallgatott, meg mondta, hogy nagyon tetszett az e-mail címem (dormirsouslesarbres = ’aludniafákalatt’), de ezt lehet, hogy már írtam. Mindegy, szóval vannak kivételek, de sajnos csak erősítik a szabályt.

A héten, amit otthon töltök, a következőket KELL csinálnom – 40 fokos láz sem akadályozhat meg:

-          elolvasom Balzactól a Szamárbőrt (La Peau du Chagrin) és megírok hozzá minden házit (ld. előző bejegyzés). Mindenképp franciául.

-          elolvasom Shakespeare-től a Szentivánéji álmot (Le songe d’une nuit d’été), ezzel úgyis adós vagyok már egy ideje. És lehet, hogy magyarul. Ha amúgyis franciául olvasnám, akkor nem mindegy, melyik idegen nyelv? :P

-          Elolvasom Paul Austertől a Cité en Verre (Üvegváros?) részt a New York trilógiából.

-          Kijegyzetelek a Riegel-féle nyelvtanból (igen, igen, kedves csoport-, szak- és főleg sorstársaim, itt is ez az alapnyelvtan) mindent, ami a participe passéról, az összetett igeidőkben való egyeztetésről, a főnevekről és a melléknevekről szól. Ez az Usages des grammaires órára kell, ahol párban dolgozunk (én Haninnal), és három témát kellett választani, persze nem teljesen szabadon, különben elképzelhető, hogy nem pontosan ezeket választottuk volna; és össze kell gyűjteni erről a három témáról az összes információt, ha lehet, minél több nyelvtanból. Minden témából lesz egy zh, de nem kell fejből tudni a leírtakat, sőt, el kell vinni a jegyzeteket és azok alapján megírni. Nem tűnik nehéznek, csak megint nem értem, miért kell annak egyetemi kurzust szentelni, hogy megtanuljon az ember több forrásból dolgozni…

És mindemellett nem ártana találkozni emberekkel, elmenni a Frankofón Filmnapokra, meg megnézni Fannival A király beszédét, meg egyáltalán. Lélegezni. :D

kísért a (varsói) múlt n°2

Már megint csütörtök délután van a legjobb órám, úgy tűnik, ez az idei tanév leitmotivja - ahogy Varsóban Jelonkiewicz előszeretettel fitogtatta németes műveltségét. Szóval volt ma ez a fantasztikus Littérature du XIXe, vagyis 19. századi francia irodalom, és első körben nagyon szimpatikus volt A Pasas, aki bejött a terembe. Azonnal meg is szólítottam, hogy bocsánat, nem voltam a múltheti első órán, szeretnék én is olyan papírt, amin rajta van, hogy mi mindent kell olvasni, írni, mikor lesz zh, ésatöbbi, ésatöbbi. A következő körben megfagyott az ereimben a vér, ugyanis angyali mosollyal közölte, hogy "désolé, le semestre a commencé la semaine dernière", vagyis bocsika, de a félév baromira a múlt héten kezdődött. Ettől a mondattól eléggé rosszul kezdtem érezni magam, de nem volt kedvem magyarázkodni, hogy denemazénhibám, mertazönhülyeegyeteme satöbbi. Pláne, hogy a prof azonnal megenyhült, mihelyt kiderült, hogy konkrétan többen vagyunk az órán erasmusosok (6), mint franciák (2). Háromszor többen. :D És utána adott sillabuszt, vagy mi az, követelménylistát, kiderült, hogy Balzac, Dumas és Baudelaire egy-egy művéről, ill. Baudelaire esetében kötetéről (Les Fleurs du Mal) lesz szó. Lesz egy beadandó, ha jól emlékszem, május elejére, több témából lehet választani, és a félév végén egy négyórás (!) zh. A három könyvet persze minél hamarabb el kell olvasni, Balzacot (Szamárbőr) konkrétan március 3-ra, vagyis a következő órára, de ez még semmi! Úgy kell elolvasni, hogy ki kell belőle gyűjteni egy csomó adatot arra vonatkozóan, hogy pl. mikor született a főszereplő, a nője, mikor halt meg az apja... Merthogy ezek nincsenek leírva szó szerint, hanem utal rá a kedves narrátor, és nagyon figyelmesen kell olvasni. Ja, és ki kell írni minden helyszínt, időpontot és szereplőt. Ez a házi. :P Mindebből nem derül ki, miért szerettem bele A Pasasba, akit ezentúl így fogok emlegetni - meg se kísérlem leírni, mennyire jól magyaráz, mennyire kedves, érthető, logikus, rendezett, érdekes, okos, nyitott, türelmes... hm. Mármint nem kísérlem meg. :P Azért meg kell, hogy jegyezzem, a kettő darab leány, akik a francia nemzetet képviselték az órán, nem tudták, melyik műben szerepel Julien Sorel... La HHHHHonte! (kiejtés à la Bárdosi) 

Ezen kívül volt ma egy Questions de la poétique comparée, ahol annyira nem tetszett a tanár, viszont tök jó téma lesz a félévben: a fanatizmus és a tolerancia, és ehhez két drámát kell olvasni (Voltaire és Lessing), és eléggé meglepődtem, mert aszittem, a poétique az költészet, de kiderült, hogy nem, és hát az óra nem tetszett annyira, de nem adom le, mert a téma viszont érdekel. És volt egy Grammaire 3, ami grosso modo ugyanaz, mint a Grammaire 2, és ugyanaz a tanár tartja, és rám nézett, és emlékezett az e-mail címemre. :D 

Holnap meg megyek haza, ami elég fura érzés most, hogy minden beindult végre. És az egész hetet olvasással meg jegyzeteléssel fogom tölteni... :P Megtaláltok a franciás könyvtárban, pá!